Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-11-26 / 48. szám

A közélelmezési biztos figyelmébe! A háborús közgazdasági élet megszervezése során a magyar közigazgatásnak sziníe erején és képességein felül való nagy és fontos szerepe lett. Ezt a szerepet a közigazgatás különféle tényezői jól-rosszul látják el. Sok előny származott abból, hogy erélyesen dolgoztak az alispánok, szolgabirák és a jegyzők, illetve a városokban a polgármesterek, meg a városi tanácsosok, viszont módfelett sok hátránynak is okozóivá lettek a paragrafusokon lovagoló bürokraták. A közigazgatásnak nem voltak tapasztalatai ezen a téren és így az új gyakorlat során kellett megtanulni, amit tudni milyen jó is lett volna. A napjában újabb és újabb tömegben megjelent rendeletek is hozzájárultak, hogy a legkötelességtudóbb és legjóhiszemübb közigazgatási tényező se tudía, hogy tulajdonképpen mit kell tennie a helyes intézkedés, a józanság és a közérdek szempontjainak összehangolása érdekében. Hogy barátságos elnézések történtek itt is, ott is, az a dolog természetében leli magyarázatát, az is érthető, ha ridegségek és erőszakosságok is adódtak, amikor viszont az áruhalmozók, spekulánsok és árdrágítók ellen próbált a maga hatáskörében az általános érdekek szemmeltartásával védekezni a közigazgatási tisztviselő. Az országos közélelmezési hivatal egyik főténykedése az most, hogy a közigazgatás munkáját ellenőrizze a közélelmezés szempontjából. Nos, itt nagyon sok cselekednivalója lesz az új hivatalnak. A közigazgatás ugyanis a maga nagy felelőssége tudatában, másfelől a tisztviselők túlterheltsége és eléggé érthető egyéni elkeseredettsége kapcsán, melyet az árdrágítás és hasonló üzelmek váltottak ki belőle, drákói szigorral dolgozik. A szállítási igazolványok kiadása körül való szuverén jog, valamint az ezzel párhuzamos intézkedési lehetőségek sok esetben éppen az ellenkező eredményhez vezetnek, mint amely célozva volt. Annyi visszaélést, kijátszást próbáltak meg a közigazgatással szemben a rekvirálásoknál, szállítási igazolványoknál, az érdekeltek, hogy most már a legegyszerűbb és legtisztességesebb ügyben is érthetőn gyanúperrel él a közigazgatás faktora és ezzel a legális forgalom elé is nehézségeket gördít folytonos gyanakvással, azzal, hogy mindenkiben árdrágítót és tolvajt lát, aki ellen védekezni kötelesség. Kialakult tehát a közigazgatás részéről a gyakorlat során a forgalom normális menetének — ismerjük el, sokszor jóhiszemű, de még többször indokolatlan — meggátolása, alákötése. A szállítási igazolványok kiadása és respektálása körül annak is kálváriát kell járni, aki a legnormálisabb és a legtisztességesebb üzletet akarja lebonyolítani. A sokféle rendelet útvesztőjében eltévedt közigazgatás már olyan cikkeknél is követel igazolásokat, bizonyítgatásokat, amelyekre még nincs kötelezővé téve a szállítási igazolvány, vagy másféle engedély. A hús, tej, vaj, zsir és hasonló élelmiszermizériák a főzelékféléket elsőrangú élelmiszerré tették. A főzelékfélék szállítása eddig szabad forgalomban történt, máig sincs rendelet, mely eltiltaná a zöldségek, főzelékek stb. idevágó termények szabad szállítását. Mégis egyes vidékeken a közigazgatás útját állja, hogy káposztát, sárgarépát, petrezselymet, zellert, kelkáposztát stb. waggonokban elszállítsanak az ország központi piacai felé, egyszerűen azért, mert azt hiszik, hogy abban is kialakul valamiféle árdrágítás. Báró Kürthynek népszerű füzetet kellene készíttetnie a közigazgatás számára, melyben a máig kiadott rendeleteket összefoglalóan ismerteti azokkal, akik a rendeletek végrehajtásával meg vannak bizva. Fel kellene világosítani a közigazgatási faktorokat arról, hogy mit kell tenniök, mit szabad tenniök, de azt si meg kell nekik mondani, hogy mit nem szabad tenniök. A főzelékfélék lesznek majd a nagy városok téli élelmiszerei és ha a mostani rossz vasúti közlekedési viszonyok között a főzelékfélék szállítását a közigazgatási tisztviselők minden rendelet és jogos alap nélkül, csak éppen a maguk túlbuzgósága miatt megakadályozzák, vagy csak megnehezítik, akkor egészen problematikus lesz, hogy a városokban mit fognak enni az emberek, akiknek pedig a főzelék lesz a téli legfőbb tápláló szerük. Arra is kell gondolni, hogy nemcsak árdrágítók és áruhalmozók vannak, hanem fogyasztók is, akik nem közigazgatási szigort akarnak enni, hanem ez esetben főzeléket. Miután pedig a főzelékfélék szállítása még nincs semmiféle igazoláshoz kötve, az pedig, hogy a főzeléktermő vidékeken legyen feleslegben főzelék, a fogyasztási központokban pedig egyáltalában ne legyen, nem lehet a logikus vezető szempont, következésképpen nem szabad megakasztani a főzelékeknek a tömeges szállítását a nagy városok, vagy a konzerváló gyárak számára addig, mig erre esetleg rendelet nincs. A közigazgatás túlbuzgóságának és hatalmaskodásának itt éppen ellenkező eredménye lenne, mint ami a cél. És mert ebben a cikkben most üzlet fejlődött ki, az egyedül nem ok arra, hogy a közigazgatás csak azért, mert a főzelékféléket vásárolják és télire a fogyasztás számára gyűjtik, hogy csak csupán ezért már árdrágítási akciót lássanak benne. Ezt ajánljuk vármegyénk területére kirendelt közélelmezési biztos figyelmébe! KARCOLAT a mult hétről. — Meghalt a király, éljen a király! Tradicionális jelszó, amely most reánk vonatkozik. Meghalt jó öreg királyunk és már üdvözöljük új, fiatal királyunkat. Ez így van és nincs máskép. Ez a tradicionális jelszó különben is két érzelmet jelent és azt kifejezésre is juttatja. Egyik szemünk könnyezik, a másik örömkönnyeket hullat. Gyászolunk és készülődünk örömünnepre — a koronázásra. Ilyen az élet! Jól is mondja azt a mostan sürün hangoztatott harctéri nóta, hogy „Ma még piros élet, holnap örök álom". Néhány nappal ezelőtt még Ferenc Jóskáról szólt a baka-nóta, ezentúl új szövegű nóta fogja járni, melyben az új legfelsőbb Hadúr, „Károly" neve fog szerepelni. Az első nóta szövegét már elmondták mindazok, kik elhunyt jó királyunk nevét szőtték dalaikba. Nem dalolva énekelték, csak mondták a hüségeskü formában. Városokban és falvakban, kaszárnyákban és Isten szabad ege alatt, ellenséges országokban és csatasorban, lövészárokban minden fegyverfogható embere széles e hazának és a nagy kettős birodalomnak a szivére tette a jobb kezét és föltartva bal kezét „imára"-módon megfogadta a mindenható egy igaz Istenre, hogy vitéz és hűséges katonája lesz „Károly" királynak. Városunkban is elhangzott már az esküminta első akkordja és amint elhallgattuk az eskümintát, két változást tapasztaltunk a régi és a mai között. Az egyiket okozta az idők elmúlása, a másikat az idők haladása. Az idők elmúlása alatt értem, hogy az elhunyt jó öreg királyunk neve kimaradt az esküből. Fájdalmas törlés, de reményteljes név, amely pótolja. Egy emberöltőnél jóval hosszabb ideig, csak kiváltságosaknak, az ég kegyeltjeinek adott ideig Ferenc József nevére esküdtek a katonák. Tempóra mutantur et nos mutamur in illis — mondja a latin közmondás. Ez megdönthetetlen, mint a halál. A másik változása az eskünek nem törlés, hanem toldás. Az eddigi esküminta akkép szól, hogy: minden ellenség ellen, bárki legyen is az, vizén és szárazon . . . stb. A mostani esküminta már bővebb. Két szóval csak, de két egész világgal, és pedig: vizén és VÍZ alatt is, a föld felett is. Haladunk, fejlődünk. Az ember utai, módjai is tökéletesednek. Viz alatt „a tengeralatti U-k", a föld felett „a Zeppelin és mindenféle fedelű repülőgépek". modern hadviselés hozta be ezt a változást. Még bizonyosan eljön az idő, amikor vitézül és férfiasan kell küzdeni és dolgozni idegen csillagzatokon, a világűrben, a tűzhányók mélyén, villamos áramok között idegen légkörben. S amikor már mindenütt harcolni tud az ember, akkor következik el az ideje, hogy ne harcolhasson sehol. Hogy mikor jön el ez az idő, ez egy probléma, melyet mi egyelőre nem tudunk megoldani. Ebben a háborús világban problémák megoldásra vállalkozni, merész elhatározás és fantázia kell. A mi trónváltozásunk a háborúra semmi befolyással nincs, mi küzdünk továbbra is a győzelem biztos reményében és ebben a tudatban összeegyeztetve az átmeneti helyzettel az a felszavunk, hogy: — Meghalt a király, éljen a király! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélelmezés terén még aránylag erős tartalékkal rendelkezik. Az hirlik, hogy Pápa városa a háború tartama alatt a közélelmezés versenyében sok bánatpénzt fizetett. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk legközelebb soron kivül elő lesz léptetve. Az hirlik, hogy a polgármester a siró és könyörgő feleket csak a délelőtti órákban fogadja. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány utóbbi időben lehetőleg a béke jegyében hozza meg az Ítéleteket. Az hirlik, hogy a rendőrlegénység amenynyire lehetséges volt, ki lett egészítve.