Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-12-12 / 50. szám

:fiz emberszeretet teszi; az az em­berszeretet, amelynek jegyében a vöröskereszt intézménye- is meg­született. Minden mondata ennek emberszeretetnek himnusza volt. Második számként Kemény Béla városi tanácsos, Kis József zon­gorakisérete mellett Mendelssohn egy darabját adta elő, bravúros technikájával, az aprólékos részle­tekig finoman kidolgozott művészi játékával sok tapsot váltott ki a közönségből. Utána Krausz Adrienne polg. isk. tanárnő énekelt; Kemény Béla hegedűn, Kis József zongorán ki­sérték. Nincs nagyterjedelmü hangja, de a meglevővel kitűnően tud bánni. Egyébként egész énekén meglát­szott iskolázottsága; hogy ugy mondjuk lelkével teljesen belehe­lyezkedett darabjába. Igazán csak sajnálni lehet, hogy dacára a sürii tetszés nyilvánításnak, olyan keve­set énekelt. A ldsérő művészek diszkréten simultak előadásához. Szünet után Alszeghy Erzsébet polg. isk. tanárnő szavalt egy ak­tuális költeményt, amely nemcsak .alkalmi voltáért, de az előadás ru­tinjáért, az érzelmek meleg vissza­adásáért is megérdemelt sikert aratott. Kis József következő zongora­számáról szinte felesleges irni. Mindnyájan ismerjük és gyönyör­ködünk tehetségében; sablonos frá­zisokkal igazán nem növeljük di­csőségét; legyen szabad csak any­nyit megjegyezni, hogy — ha ez ugyan lehetséges — a szokottnál is nagyobb megértést váltott ki lelkeinkből. Újra Kemény Béla lépett a pó­diumra. Kis József kísérete mellett hegedült néhány darabot finoman, szívből fakadón és szívhez szólóan. Végezetül az est hősei: Krausz A., Kemény B. és Kis J. adtak elő egy triót, harmóniumon, hegedűn és zongorán, méltó befejezést nyújtva a minden tekintetben elsőrangú es­télynek. Igazán mélységes hála és kö­szönet illeti az estély rendezőit és szereplőit, akik egyrészt a hallga­tóknak lelki gyönyörűséget szerez­tek, másrészt — letöröltek egy-két könnyet véres mezőkön rokkanttá vált pápai hősök arcáról. KARCOLAT a mult hétről. Ügyünk jól áll! Ebben a formában ugyan még nem adtak le hivatalos jelen­tést ós nem is fognak leadni addig, mig a helyzet teljesen nem lesz ki tisztázódva, de mi a heti krónikában megengedhetünk ma­gunknak sok olyasmit, amit a legfőbb had vezetőség nem engedhet meg magának j már abból a szempontból, hog}^ ily kényes kérdésben nem vállalhatja el a felelősséget. Mi azonban amikor azt jelezzük, hogy „ügyünk jól áll" teljesen vállaljuk az ebből eredő következményeket. Hogy ügyünk jól áll, azt számtalan események bekövetkeztére lehet vonatkoz­tatni. Első sorban arra a körülményre, hogy széltében-hosszában emlegetik ós pen­ditik meg a békét, Ez már magában véve oly jelenség, melyre a legkevesebbet amit mondhatunk, hogy „ügyünk jól áll." Menjünk tovább! Ha összegezzük azon eredményeket, melyeket a harctéren g3 rőzelmes katonáink szövetségeseinkkel el­értek az egész vonalon —• és pedig el­mondhatjuk egész bátran ós jogosan „észa­kon, keleten, délen ós nyugaton" és ha feltéve, de meg is engedve ezen elért ered­mények után kezdik már hangoztatni a békét, akkor azt hisszük, hogy most már nincs ok az aggodalomra és csüggedésre ós senki sem fog vádolni elbizakodottsággal akkor, amidőn ezekre a tényekre hivat­kozva újból jelzem, hogy „ügyünk jól áll." Álljunk meg egy szóra! Ezen jelszóra azért hivatkozom, mert hogy „ügyünk jól áll" szorosan összeííigg és kapcsolatos ez­zel. Ezen jelszó a parlamentben hangzott el ós minthogy a mostani parlamenti ülés­szak alatt ós a legilletékesebb fórum han­goztatta a közeledő békét és ezen kijelentés országszerte a legnagyobb megnyugvást ós biztató reményeket táplált, azt hiszem, hogy jogosan idéztem azt a jelszót, hogy „álljunk meg egy szóra", de még nagyobb I határozottsággal igazolhatom, hogy „ügyünk jól áll." Ha pedig ügyünk jól áll, akkor félre bu és bánat. A veszélyen már teljesen tul vagyunk, most már csak „a jó" következ­lietik. Sokan már karácsonyra „krisztkind­lire" várják a jót, jobbat és legjobbat, de ha akkorára nem is következik be a for­dulat, megelégedhetünk ós nem fogjuk el­évültnek tekinteni vagy későn érkezettnek jelenteni, ha újév napján a béke hangját aposztrofálva fogunk egymásnak „boldog uj évet kívánni." Az előjelek után ez nincs kizárva és én mindaddig csak azt hangoz­tatom és hangoztatni is fogom, hogy: Ügyünk jól áll! Frici. AZ HÍRLIK... Az hiriik, hogy Pápa városa a köz­élelmezéssel ugy van, mint a macska az esővel. Az hiriik, hogy Pápa városa minden­kiről gondoskodik csak magáról nem. Az hiriik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk az idemnitási vita folyamán készenlétben van tartva. Az hiriik, hogy a polgármester a bur­gonyából mégis tudott krumplit teremteni. Az hiriik, liogy a rendőrök mostaná­ban ugy érzik magukat, mintha nem kap­tak volna drágasági pótlókot. Az hiriik, hogy a közélelmezési bi­zottság jelenleg a tűzifán rágódik. Az hiriik, hogy a Vöröskereszt hang­versenye után a Griff éttermében a vendé­geket meg lehetett számlálni. Az hiriik, hogy Pápán a telefon ösz­szeköttetós sokszor zür-zavarral van össze­kötve. Az hiriik, hogy Pápán a libazsirból vanília pálinkát készítenek. Az hiriik, hogy Pápán az alkalmat­lanok reszelt petrezselyemmel eszik a tor­más virstlit. Az hiriik, hogy Pápán az Öreghegyi bortól sokan megfeketülnek. Az hiriik, hogy Pápa és Csóth között pezsgős vonatok közlekednek. Az hiriik, liogy Pápán alsószoknya helj'ett többen lepedőt viselnek. Az hiriik, hogy Pápán kocsonyát csak előjegyzésre lehet kapni. Az hiriik, hogy Pápán a baromfi pia­con gyenge a felhajtás. Az hiriik, hogy Pápán sok vidéki tyúkot élelmeznek. Az hiriik, hogy Pápán a hadikórhá­zakban alkalmazott ápolónők meg vannak viselve. Az hiriik, hogy £ápán a gummi kö­penyeket sokan télikabátnak használják. Az hiriik, hogy Pápán a muffokat Győrbe küldik reparálni. Az hiriik, hogy a darutollas legények sok-felé linznak. Az hiriik, hogy a libatollas legények a Bástyán hetenként libatorot tartanak. hiriik, hogy a Jaj nadrágom egy-' let tagjai dunyha-cugot kaptak. Az hiriik, hogy az Erzsóbetliget lö­vészárkaiban a lövések numeráivá lesznek leadva. Az hiriik, hogy az Erzsébetvárosban egyes helyek már teljesen be vannak lőve. Az hiriik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a Rorátóra való beharangozást éjjeli zene gyanánt fogadja. HÍREK. —- Vármegyei közgyűlés. Várme­gyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 13-án s a következő napokon tartja évi rendes közgyűlését. — Katonai előléptetések. Korfusz Zoltán honvédhuszárezredünk zászlósa, ki a harctéren már vitézségi éremmel lett ki­tüntetve és saját kórelmére újból a harc­térre megy, hadnaggyá lett előléptetve. — Tschogl Pál a 9-ik huszárezred zászlósa, ki a harctéren történt megsebesüléséből ki­épülve, könnyebb szolgálattételre jelenleg a helyi hadikórházhoz van beosztva, had­naggyá lett kinevezve. — Gróf Esterházy Jenő adománya. A pápa—ugodi hitbizományi uradalom Igazgatósága átiratilag értesítette a városi tanácsot, hogy Esterházy Jenő gróf a nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom