Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-13 / 15. szám

szuriözusabb részei. Minthogy azonban az ilyen fizetésű tisztviselők általánosságban nem a fenti kimutatás szerint élelmezik magukat, hanem sokkal nagyobb konyhabüdzsét csinálnak, a tulkiadások nem futják a fizetésből, nincsen rájuk fedezet, jön a hitelbe való vásárlás, a könyv adósság, amelyből minden hónapban kifizetetlen marad valami. Ez azután tetemes összeggé szaporodik és megkezdődik az anyagi zavar, amely a tisztviselői kart nyomja. A jelenlegi élelmi, ruházati és lakásdrágaság mellett hasonló sorsuk van a 2400—4000 korona fizetésű hivatalnokoknak, tanároknak, bíráknak, mérnököknek és a városi tanácsosoknak. A jelenlegi pápai húsárak, baromfiárak mellett 140 korona havi konyhapénzből a legszigorúbb beosz tás szerint sem jut több 15—20 kg. húsnál, ami 3—5 tagból álló családnak uem elegendő. Ebből a 140 koronából nincsen még fedezve a havi 20—24 korona cselédbér. A város középosztályának alsó és felső rétege kénytelen fizetését kölcsönvett pénzzel pótolni, hogy testi szükségleteinek minimális költségeit fedezhesse, mert fizetése a testi szükségletek fedezésére sem elégséges. Ha azután még a másfél évtized előtti árakhoz szabott csekély fizetésű tisztviselőket olyan mesterséges ós erőszakolt (drágaság sújtja, mint a mostani, könnyen megjósolható, hogy a hivatalnoki osztályok gazdasági tönkbe és pusztulásba kerülnek. Az utolsó évtizedben, a búzán és a kenyéren kivül, a tengerinek métermázsánként 6 és fél s 7 és fél koronával emelkedett az ára. Nálunk a tengerit, nem termesztik megfelelő mértékben és igy a mindinkább növekedő tengeriszükségletet külföldről kell fedezni. Hasonló helyzet mutatkozik a húsáraknál is. Az áilatleuyésztő Magyarországon a húsárak minden évben emelkednek, mig az importra szoruló Angol- és Németországban a husáruk apadtak. Megdrágult Magyar országon a szalonna, tej, vaj, zöldség és só. Emelkedett a petróleum ára

; mert a nagybirtokosok állama a szegény nép fogyasztási adó filléreire szorult. Felszökkent továbbá a fa és a kőszén ára is. Számokban szólva azt jelenti az általános áremelkedés, hogy Pápa városában egy évtized alatt 40—50 százalékkal drágább lett a megélhetés. Ez azt jelenti, hogy aki előbb megélt 2000 koronából, anuak ma 2800 — 3000 koronából kell megélni, aki pedig elköltötte a múltban 3000 kor. fizetését, annak ma 4200—4500 koronára van szüksége, ha Ugyanúgy akar élni, mint tíz év előtt. Ez a helyzete a középosztálynak az általános drágaságban. Most még a temérdek adó járul hozzá a sok kiadáshoz és ezzel megkezdődik a kétségbeejtő anyagi romlás, amelyet egyedül az állam akadályozhatna meg, ha kiragadná magát a nagybirtok ölelő karjaiból. a i Kereskedők utazási ösztöndíja. A kereskedelmi miniszter a kereskedelmi és iparkamarához intézett rendeletében nyolc darab, egyenként 2500 korona értékű ösztöndijat szándékozik adományozni fiatalabb kereskedőknek. A feltételeket a következőkben állapította meg : 1. Az ösztöndijak elnyerése iránt oly magyar honosságú fiatalabb kereskedők folyamodhatnak, kik keleti kereskedelmi akadémiai tanulmányaiknak legalább „jó" eredménnyel történt elvégzése után legalább 3 évig gyakorlati kereskedelmi téren működtek s emellett igazolják, hogy a tanulmányozandó terület nyelvvíszonyaiban járatosak. Az ösztöndijak odaítélésénél csak oly egyének jöhetnek tekintetbe, akik katonai szolgálatukat már teljesítették, vagy az alól végérvényesen felmentettek. A katonai szolgálatban töltött idő a gyakorlati működés idejébe be nem tudható és általában csakia a tényleges kereskedelmi gyakorlatban töltött idő vehető számba. 2. A pályanyertes valamely szabadon választandó és a pályázati folyamodványban megemlítendő jelentékenyebb külföldi városban, vagy kikötőben, mely nagy tengerentúli kivitellel bir, tartozik legalább egy évet tölteni ugy, hogy ott az illető piac tanulmányozása céljából, vagy önálló üzleti működést fejtsen ki, vagy valamely nagyobb kiviteli cégnél állandó alkalmpzást nyerjen, a kiviteli viszonyokat és kereskedelmi szervezeteket tanulmányozza s tapasztalatairól rendszeres jelentéseket ós tudósításokat küldjön. Munkások jutalmazása. A kereskedelemügyi miniszter a hazai kereskedelmi iparkamarák együttes kezdeményezése folytán az ipari munkások kiváló szorgalmának, buzgalmának és jó magaviseletének jutalmazására száz, egyenkint egyszáz koronás állami jutalomdijat rend-Ü J

4: nek kicsi ablakain még az eb is be tud pillantani. Hát a luzsnai férfiak merre vannak ? Szerte a nagyvilágban ! Drótoznak. A luzsnaiak azt hiszik, hogy akkor vége lesz a világnak, ha a luzsnai drótosok egy szép napon egyszerre valamennyien megjönnek Luzsnára. — Nohát sohse lesz vége a világnak I A szél a hegyek ormain és a kopaszodni kezdő fákon fájdalmasau nyögdicsél. Ez ám a szivsorvasztó muzsika! A Vág folyó mellett, a fűzfákon ugrabugráló törpék is elbújtak a gyökerek alá aludni. Majd csak akkor jönnek elő, ha a gólyahiren bimbót zsendit a tavaszi fuvalom. Vasárnap délután volt. A pislogó nap vércsikokkal hintette be az égen legelésző felhőbárányokat. Vagy tán a vérszínű sugarak arról a piros napernyőről verődnek, amelyik mögött egy szép, szőke leány ül a döezögő parasztszekéren ? Zsemlyák tanitó a templom tornyáról leste, minfc nyeli el lassanként az erdő a piros napernyőt. — Napsugár lett belőle. Elszállt! — gondolta és még sok ideig nézte az erdőt. Lipóczy Etelka hát elbúcsúzolt Luzs nától. Örökre. Elvitte a piros napernyőt is. El a Zsemlyák lelkét is. A kisasszony üveges batárja, — üzaz a parasztszekér, — végre megérkezett a lipóczí kastély elé. A torony legény persze nem fújta a rézkürtöt. A lánczoshidat se eresztették le előtte. — A korhadt kapuszárnyak is tárva voltak. Á folyosón egy rongyos, vén ember ült a lépcsőn. Az öreg hajdú volt ós János evangélista verseit betűzgette fenhangon. Rá se piljantott a leányra. — Én Lipóczy Etelka vagyok! Ennek a kastélynak a gazdája vagyok, — mondja a kisasszony. — Nem baj! — felel az öreg, — van itt elég hely. Megférünk. Etelka kisasszony hát elhelyezkedett az egyik toronyszobában. Ott is maradt, A szép őszi éjjeleken kitárta az abla" kokat és nézte a ködökben fürdő völgyét/ A völgyet nézte, de nem a völgyét láttad A csatákból hazatérő vitéz Lipócyáltat, : meg az eperjesi megyebálon cseresznyeszínű selyemszoknyákban táncoló, násfás Lipócyleányokat látta. Télen pedig, mikor, a szél nagy hóoszlopokat emelt fel a völgyből a levegőbe, — azt hitte, hogy ezek a Keringő oszlopok csupa kisértetek a Lipóczyak kriptájából. 5 ' \ A kastély pedig düledezett, omlado| zott. Az egerek is elszöktek belőle. Csak Etelka kisasszony, az utolsó Lipóczy, áll-., dogált még sokáig ott, a toronyszoba ablakában. Mikor a kisasszony is meghalt, a parasztok lassanként elhordogatták a faluba a kastélyt — istállóknak, Mi* ' ...üC Alapi tátott 1864 ben. -A. -\7-±a_él5i legrégi"blD és legnagyobb o±-pő üzlete. Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopcid-munka) kiváló gond lesz fordítva. •=-= Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =;