Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-17 / 42. szám

é-vfoly-a-m _ 3Pátrpa, 1909. olsitióTDex? ±7. szám. PÁPAI KÖZLOM KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ: HIRDETESEK ós NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és N 0 B E L ÁRMIN könyvkereskedésében. még akkora szinházat sem tudunk tiz év múlva létesíteni, mint amilyen most rendelkezésünkre áll. Erre a célra nézetem szerint legalább is háromszázezer korona lesz szükséges. Már most csak az a kérdés, hogy tiz év alatt képesek leszünk-e erre a célra ezt az összeget előteremteni ? Hallottuk azt is, hogy néhányan az uj szinházat a tókertben, a villamostelep szomszédságában tervezik megépíttetni. Hát ez képtelenség ! Nem- hisszük, hogy a város képviselőtestületét ilyen megoldásba belevinni lehessen. Ha tehát a színháznak a tókertben leendő felépítése komoly tárgyalás alá nem kerülhet a képviselőtestületben, az a kérdés merül fel, hogy a szükséges báromszázezer koronát honnan fogjuk előteremteni ? Nézetem szerint akkora összeget, beleszámítva a kormány által kilátásba helyezett 60.000 koronát is, színházra összegyűjteni nem leszünk képesek. malomban, a másikban kereszteltek. Gyerek- " koromat ott töltöttem el a svábok között s meg is tanultam a nyelvüket tökéletesen. Beszélem ma is, s volt egynéhány földini. akik ugyancsak eféle sváb idiómán értenek vala, teszem föl az Opera egyik kardalosa, Törzsök, aztán Goll, a zeneszerző, akikkel, mikor hazai dialektusban beszéltünk a hallgatóság elámult rajta, hogy milyen folyékonyan beszélünk — angolul. Angolul is volt az mindenkinek, aki csak németül tud. Nem érti azt meg, csak aki klumpások között járt valaha. De erről nem most, majd máskor. Az én társulatom a saroglyában tovább beszél. — Méltóztatik ismerni Tevelt? — Magam is odaigyekszem, — mondok — s elvihetem odáig. — Az nagyon kellemes lesz. Remélem, megtiszteli első bemutatkozásunkat? — Meg én uram, csak legyen hol, mert a nagykorcsmában tudtommal holnap bál lészen. Egyebütt meg nem tudok helyet. — Majd a bált bevezetőleg fogok játszani. Majd megértetem magamat a rendezőséggel. No, szegény ember, gondoltam magamban, ha te a rendezőséggel akarsz érintkezésbe lépni, akkor jaj neked, mert a rendező a falu leggorotnbább embere. A magyar is fura, ha goromba, de hát a sváb ? az portentum. — Milyen messze lehet még Tevel? A — Levél a szerkesztőhöz. — Mult számunkban foglalkoztunk a színház kérdésével és egyben kijelentettük, hogy szívesen adunk helyet lapunkban bármely irányú felszólalásnak azzal a kikötéssel, hogy ezek a felszólalások tárgyilagosak legyenek. Egy ily felszólalás érkezett hozzánk, melyet a legnagyobb készséggel a következőkben közlünk : Tekintetes Szerkesztő ur ! Lapjának legutolsó számában, a vezetöoldalon, városunk színházának kérdéséről cikkezett szerkesztő ur. Ebben a cikkben felszólítást intéz szerkesztő ur a város közönségéhez, hogy szóljanak hozzá minél többen és pedig egyszerűen abból az indokból, mert a színház ügy a nagy közönséget érdekli legjobban. Előre is kijelentem, hogy igyekezni fogok közleményemben teljesen tárgyilagos maradni és amit közölni fogok, az tisztán a magam véleménye. Valószínűnek tartom, hogy sokan nem fognak velem egyetérteni, de miután a színház fontos ügye a városnak, elmondom ami a szivemen fekszik. Mindenekelőtt kijelentem és a magam részéről szívesen hozzájárulok ahhoz a javaslathoz, hogy állandó színházunknak mostani helye templomépitésre átengedtessék. A város közönségének e tekintetben nem szabad nehézségeket gördíteni a ref. hitközség, óhajtása elé, de ezt a kérelmet azonban csak abban az esetben szabad teljesítenie, ha az uj színház felépítése biztosítva lesz. Igazat adok cikkírónak abban, hogy a város képviselőtestülete nem | foglalkozható érdemlegesen ezen ügy| gyei mig az uj színház számára megfelelő helyet nem talál". Nem adok azonban igazat cikkírónak abban, hogy az uj szinházat kétszázezer koronáért felépíteni lehet. Ez oly csekély összeg a mai viszonyokat véve tekintetbe, hogy a hely megszerzését is beleszámítva, a fennti összegért TÁUCZA. Lélekvándorlás. Csülökig dagasztották a fáradt lovak a szekszárdi országút sarát, s már már fölmondták a szolgálatot, mikor a szürke ködből előttünk egy desperátus alak bontakozik ki, mint egy mesebeli manó. Sárga vikler volt rajta, nankin-pantaló szemérmeskedett vékony lábszárai körül, a fején egy kopott bárány bőr-süveg, a szájából pipa lóg. Kezében hosszú bot, a bni karján egy kis, kék zsebkendőbe kötött bugyor. A kocsisom azt mondja, hogy ez veri meg a lovakat szömmel, mert ez a garabonciás. Vinné az ördög az utunkból, mert ameddig ez nem megy előlünk, nem érünk be Szekszárdra. — Azon könnyen segilhetünk, mondom s amint.a sártaposó alak mind közelebb' közelebb marad hozzánk, s már alig húzogatja sártól formátlan tömeggé nehezedett lábait, megszólítom: — Hátha fölülne, spektábilis domine? Igy hamarább elérünk. Mert én az én szinész-népetnet harminc lépésről is megismerem, még ha ködlik is a mező. Ők is megismerjek engem. Rám tekintett s ezzel a szóval köszöntött: — Alássan köszönöm, pátrónus ur! Magam is ebben sántikálok, de hát végszó nélkül nem megy az ilyes. Azzal, kocsisom nagy rémületére, fölkapaszkodott a saroglyába s veritékes homlokát a kék kendő szélével törülgetve, elhelyezkedik s egy nagyot rikkant a lovakra, kocsisra: — Ijjüüüüüiiü ! ... A lovak, mintha megbabonázták volna őket, ugy kikapták a kocsit a kátyúból s már nem tudom : jobb lett e azontúl az ut, vagy, hogy a sár nem volt olyan mély, de olyan vígan el poroszkáltak tovább, hogy a kocsis kétszer is keresztet vetett magára. — Mondtam, hogy garabonciás. A garabonciás pedig igy amúgy megtalálván a saraglyán a lábai kilógatására legalkalmasabb lyukat most már lovagolt a kocsi hátuljában s első dolga volt bemutatkozni : — Virágfalvi, bonvivánt és karakterapa. Kétszeri társulatától." — És most? — Most magam alakitottani társulatot s direktor leszek., — Helyes. Es a társulat? — Egyelőre csak belőlem magamból áll, de nem adok három hetet, teljes lesz a létszám. — És hová igyekszik legelébb? — Tevelre, onnét Závodra. Ismerem mind a két tolnamegyei falut. Az egyiknek a végiben születtem egy vén