Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.

1909-10-10 / 41. szám

XIX. ó-vfoly-am. Pápa, 1909. ÍO. 41. szám. vini KÖZLÖNY / KÖZERDEKU FÜGGETLEN HE

rriLAP. - MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 30 íillér. A színház kérdése. Köztudomásu dolog, hogy a pápai református hitközség kérvényt nyújtott be a város képviselőtestületéhez, hogy a szinház helyét engedje át a hitközségnek azon célból, hogy szép monumentális templomát ezen helyen emeltethesse fel. Pápa város képviselőtestülete mikor ezen ügyet tárgyalta kellő jóakarattal volt a hitközség kérelme iránt, nem emelt kifogást a telek átengedése ellen, söt ezen tervnek elömozditására még kérvényt is intézett a kultuszminiszterhez, hogy színházunk megnagyobbitására kilátásba helyezett hatvanezer K subventió fele részének, vagyis harmincezer K-nak tőkésítését engedélyezze. A város képviselőtestületének ezen kérelme, amint értesítve lettünk teljesedésbe fog menni, mert a vidéki színtársulatok felügyelője, a belügyminiszternek a kérelem megadását hozta javaslatba és igy kétségtelen, hogy a belügyminiszter kedvezöleg fogja a város IÁ R CZ A A gyerek, Murányiék egyszer estefelé nagyon leverten tértek haza sétájukból. Valami játékkereskedés előtt mentek el, hol a kirakatban gyönyörű, selyemhaju babák, ugráló kis gummi majmok, gyapjas báránykák, és szép sorban álló ólomkatonák vonták magukra a fiatal asszony figyelmét. — Istenem ! — sóhajtott, — ha most egy kis fiunk volna. Az volt a bajuk, hogy nem volt gyerek. Már öt éve házasok, szeretik is egy mást ; de ha az jut eszükbe, hogy nincs gyerek, hát mindig elkeserednek. Lám, az Isten tuczatostól ad a szegény embereknek, akik nem győzik megkeresni a kenyeret, annyi sivalkodó porontynak ; nekik pedig, akinek volna hozzávaló vagyonuk, egyetlenegyet sem juttat. — Ha nekünk volna egy kis fiunk, — ismételte az asszony sóhajtva, mialatt a játéktárgyakon legeltette a szemét, mintha már válogatni akarná a kis fiu számára. A férj megkísértette, hogy másra terelje át a beszédet, de az asszonyka megint csak visszatért rá : — Vagy egy kisleányunk. Milyen öröme volna most annak ! Egy kis leány, olyan szőke, selyemLAPTULAJDONOS és KIADÓ: PQLItA.TSEíi f fit lír TI S, HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. kérvényét elintézni. Ha tehát a kultuszminiszter a kilátásba helyezett hatvanezer koronának felét tiz éven át tökésitetni engedélyezi, akkor tiz év múlva harmincezer korona és annak időközi kamatai fognak a város rendelkezésére állani. A helyi lapok még nem foglalkoztak ezen kérdéssel tüzetesebben, azt hisszük talán nem lesz időszerűtlen, ha felszínre hozzuk a kérdést és megvitatás tárgyává tesszük, hogy a terv megvalósítható-e, vannak-e akadályok és ha igen legyözhetök-e azok vagy nem? Az kérdést sem szenved, hogy a református templom a szinház helyén megfelelő helyre jutna és mi a magunk részéről szivesen belemennénk annak megvalósításába, ha tisztában leszünk azzal, hogy az uj szinház is megfelelő helyen lesz felépíthető. Ezt a helyet azonban mint tudjuk, nagyon nehéz lesz megtalálni, mert a színházat is a város középpontján, szép és minden oldalról hozzáférhető helyen kell felépíteni. Azt hisszük, hogy ezen állításunkhoz nem fér szó, mert az egész város közönségének érdeke fűződik ahhoz, hogy az uj szinház a városnak egyik előkelő pontján és a város méltóságának megfelelő helyen nyerjen elhelyezést. A szinház helyéről azonban most még nem akarunk szólni, de mindenesetre visszatérünk erre is, ha a szinház helyének megválasztásáról lesz szó. A város képviselőtestületének azonban addig nem szabad ezen ügyet érde mileg tárgyalni, mig az uj szinház számára helyet nem választott. A mi feladatunk ezúttal a számítás. Most csak a financialis oldalát szeretnénk megvilágítani abból a szempontból, hogy tiz év múlva módjában fog-e i állani Pápa város közönségének a rendelkezésére álló pénzösszegből az uj színházat megfelelő kivitelben felépítetni. Lássuk tehát a számítást. Megjegyezzük, hogy számitásunk csak hozzávetőleges, tehát nem ragaszkodunk a számok pontosságához, de arra nincs is ezúttal szükség. hajú, rózsás arcú kis leány. Vagy egy élénk, fürge, eszes fiúcska. Akármerre tekintett, mindig csak ezt juttatta eszébe. Ott, mindjárt az utca sar kán, a fotográfus kirakata, ahol kedves, bájos gyerekek képei láthatók. • Aztán amott az a bolt, ahol kész gyermekruhákat árulnak, olyan gyönyörű kis zubbony kákát, szoknyácskákat. Milyen boldogság volna válogatni közülök! Ezt a kék és fehércsikosat venné e, vagy azt a barna bársonyt ? Az ura csaknem erővel tovább vonta: — De menjünk már innen, édesem. Az édes nem felelt rá. Most meg gyermekkalapok tűntek a szemébe. Olyan remekek, olyan könnyük, mintha habból volnának. És a kalaphoz hozzáképzelt egy kedves kis gömbölyű arcocskát. Sóhajtva ment odább. Férje nyájasan beszélt volna hozzá, de ő durczásnn elfordította a tejét. Arra a férj is boszus lett, és elhallgatott. Ugy érkeztek haza, nagyon rosszkedvűen. A kapuban nagy csoport nép tolakodott, vitatkozott, házbeli lakók is, meg az utcáról becsődült idegenek is. A házmesterné legjobban lármázott. — Mi az ? — kérdezte Murányi Elek. Tizen is feleltek neki egyszerre, az egymás szavába vágva: — Egy kis gyerek. Itt találták a kapu aljában. Murányiné kíváncsi lett : — Mutassák. Már homályosodott. A házmesterné meggyújtotta a gázlángot, hogy jobban lehessen látni. — Ihol ni, nagysága, ebben a kosárban tatáltuk. Valami lelketlen anya itthagyta a kapuban. Föl kellene akasztani az ilyen semmirevalót. Murányiné szeme a kisdedre tapadt: — Jaj, be szép kis gyerek ! Ócska rongyokba volt burkolva, de Murányiné azért ugy vélte, hogy valóságos kis angyal. Kivette a kosárból, s fölemelte a karjára. — Nézd csak, hogy nevet, — mutatta a férjének. A kicsike, amint mosolyogtak rá, csakugyan visszamosolygott. Olyan áldott, csöndes, jó gyerek volt. Murányiné le sem akarta tenni, csak hordozta a karján, s próbált hozzá beszélni. •— Vájjon megérti ? Találgatták, hogy milyen idős lehet. A házmesterné ugy gondolta, lehet vagy kilenc-tiz hónapos. Murányiné helybenhagyta : — Az ám. olyanforma lehet. Ugyan szopik-e még? Meg kellene próbálni, adjunk neki valamit enni. Fölvitték a Murányiék lakására. Őnagysága mindjárt fölzavarta a szakácsnét: — Hamar, forraljanak tejet.