Pápai Közlöny – XIX. évfolyam – 1909.
1909-09-05 / 36. szám
gozó iparosoktól természetesen nem várható az ipar fokozottabb fejlesztése és felvirágoztatása, mert erre képte lenek. Ne a mostoha viszonyok miatt zúgolódjanak folytonosan iparosaink, mert ebben csak részben vau igazuk. Hanem igenis szükséges, hogy az iparosokban éljen a nemes törekvés és az ambició is, hogy ne csak tuczat munkák készítésével elégedjenek meg, hanem leleményességükkel önmaguk is tervezgetvén, ujdonságszerü készit ményeikkel s tiszteséges és jó munkájukkal minél inkább kiérdemeljék a közönség elismerését és fokozzák annak vételkedvét. Mint emiitettük, az iparos nemzedék elméleti képzése sem halad azon az uton, amelyen az ipar és ipa rosság érdekében haladnia kellene. Igaz, hogy az ipari munkásnak, külö nősen az előmunkásnak nemcsak az iparához szükséges elméleti tantárgyakat kell tudni, hanem ezenkivül az általános műveltségnek alapismereteivel is kell bírnia, csakhogy e tekintetben ma ugy vagyunk, hogy ez utóbbi ismereteket illetőleg a közép iskolai tantárgyakat tanítják az iparos nemzedéknek és ezenkivül gyakorlati kiképzést is nyer. Az eredmény igy természetesen nem lehet más, mint hogy elméletileg és gyakorlatilag félig képzett egyének teremnek. Ezek hiá nyos gyakorlati képzettségük folytán nem jól érezvén magukat az iparos pályán és az elméleti képzés alkalmával a lényegileg nem nekik való középiskolai tantárgyak tartalmától megitasulván, nagyrészük elhagyja örökre a műhelyt és irodákban ten geti életét, szaporítván a proletárok számát. Ilyenek is csak jelennel törődnek, de nem gondolnak bekövet kezendö öregségükre, amidőn koldusbot lesz kísérője a legtöbbjüknek. Az uj nevelési irány szomorú következménye tehát az, hogy akiket erre ne veitek, nagyrészt elhagyják az ipari pályát. Ez annál sajnálatosabb jelen ség, mert igy éppen az értelmesebb ipari munkások vesznek el az iparra nézve, miáltal a magyar ipar nagy kárt szenved. Pápa, 1909. augusztus 30. Pápa város képviselőtestülete hétfőn tartotta évi rendes közgyűlését, amelynek tárgysorozatában a jövő évi költségvetésen kivül számos fontos ügy volt felvéve. A közgyűlés délelőtt vette kezdetét, melynek egyik legfontosabb tárgya a pápa — devecser—sümegi vasút kérdése volt. Hosszas vita után a képviselőtestület szótöbbséggel a vasútra 100.000 korona törzsrészvény jegyzését határozta el. A délutáni folytatólagos közgyűlésen a jövő évi költségvetés lett tárgyalva. Nagy vitára adott alkalmat a felekezeti iskolák segélyezése. A képviselőtestület nagy szótöbbséggel az iskolák dotációját újólag meg szavazta. A költségvetés többi tételeit a pénzügyi bizottság jelentése alapján helybenhagyta, mely szerint a jövő évi pótadónk b?'7% lesz, tehát a mostanival szemben 4'2V 0 csökkenést jelent. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Délelőtti közgyűlés. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Ungár Béla, Schlesinger Rezső, Acs Ferenc, Baráth Károly és Keresztes Gyula képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgái mester bejelenti, hogy Véssey Sándor mint a dunántuli ág. egyházkerület felügyelőjét beiktatása • alkalmával Pápa város közönsége nevében táviratilag üdvözölte, amit a képviselőtestület helyesléssel tudomásul vette. Napirend előtt Halász Mihály a polgármesterhez azon kérdést intézi, hogy a Zrínyi utca megnyitása miért nem lesz végrehajtva. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen ügy a közigazgatósági bizottságnál van telekbecslés végett és ez érdemben meg fogja sürgetni a becslőbizottság kiküldetését. A válasz tudomásul vétetett. Kovács József egy legutóbbi tüzeset alkalmával egy rendőrnek a tűzoltóság hatáskörének korlátozását teszi szóvá és kéri, hogy az ily eseteket a hatóság akadályozza meg. Polgármester kijelenti, hogy ezen ügy a rendőrkapitány hatáskörébe tartozik, tegyen a tüzoltóegylet panaszt és az illető rendőr ellen a vizsgálat folyanatba lesz téve. A válasz tudomás vétele után áttértek a napirendre. I. Kassa város átirata, a városok érdekeit szolgáló központi pénzintézet létesítése tárgyában. A képviselőtestület az átiratot helyeslőleg veszi tudomásul, minthogy azonban a tervezet részleteit nem ismeri, a netán szükséges részvényjegyzés tárgyában érdemleges határozatot nem hozhat. II. Királyi tanfelügyelő megkeresése az iparos, kereskedelmi és ovodai felügyelő bizottság érdemében. Tekintettel arra, hogy ez érdemben már a polgármester a kir. tanfelügyelőt értesítette és a bizottságok névjegyzékét beküldötte, ezen kérdés tárgytalaná vált. III. A városi tanács javasolja, hogy az állami ovoda részére Horváth István házát 6400 koronáért vagy Pomherr Mihálynak házát 9600 koronáért vegye meg. Minthogy a képviselők kellő számban nem voltak jelen ezen ügyet egy ujabb 30 napos közgyűlés napirendjére és pedig szeptember hó 30. napjára tűzi ki. Egyidejűleg utasítja a városi mérnököt, hogy az építészeti bizottság közbejöttével mind a két telket a helyszínén vizsgálja meg és merje fel — Eh, ehhez érteni kell. — Megbocsátasz, de én nem értek, — mondta elpirulva Weiterschán. — Akkor megmondom. Maklár falut jelent, de ha azt mondom: „a Maklár", akkor a birtokomat értem, az uri, nemesi birtokomat. Volt a hangjában valami impertinencia, ami ezt a szelíd fiút felbőszítette. — A pénz az egyedüli nemesség, — mondta rá. — Nálatok föltétlenül, — vágott vissza Sándor, — de hát vannak még tradicziók, s ha a mi gyöngék volnánk azok ápolására, itt vannak az asszonyaink, akik szigorúan ügyelnek minden finom distinkezióra. — Mik azok a distinkciók ? — érdeklődött tovább a sváb. — Azok, fiacskám, igen egyszerűek. A mi asszonyaink például csak a maguk fajtájabelihez mennek nőül. — Ezek szerint az én részemre nem is volna nálatok lány ! — lángolt a fiu. — Nem mondom éppen, — húzta Sándor a szót, de hát nagyon nehezen menne. Valamivel engedékenyebb hangon tette hozzá: — Ezért nem szabad haragudnod, hiszen nem én csinálom a dolgot, de már ilyen arrogánsak ezek a zöld leányok, a mai fel világosodott korban is ősi szamárságokon lovagolnak. Nem is egészen általánosság a beszédem, mert hiszen é:i csak a maki áriak lelkébe látok. Weiterschán füle egyre jobban nekivörösödött s mikor már a vörös szili minden árnyalatában játsztott, fölkelt az asztal mellől. — Kit tartasz te Makiáron a legszebb lánynak? Sándor tétovázott. — Hát ami azt illeti, van ott elég szép, több is. mint kellene. — Mégis, melyik a legbüszkébb? — Zorka! — kottyantotta el valamelyik legény. Sándor arcza elkomorult. — Az atyafiságot hagyjuk ki a játékból. Aztán meg valószínű, hogy Zorka rossz néven is venné, ha meghallaná, hogy trécselünk róla. De már akkor alig lehetett tartani a svábot. — Mibe fogadsz velem, hogy mához három hétre a feleségem Vukovics Zorka ? A kuzin ekkor olyan hahotába fogott, hogy feldöntött néhány palaczkot. Akart is mondani valamit, de nem jött szó a nyelvért*. Aztán hogy magához tért egy kicsit, ujabb kaczagó roham fogta el, ugy nyögte ki nagy kínosan : — Te és Zorka ? Bocsáss meg, nem fogadhatok. — Mert nem mersz ! — harsogta Weiterschán. Amaz ismét komoly lett. — Hát nagyon is merek, legyen szerencsém. — Mondjuk, hogy a fogadás tárgya egy ló — folytatta a sváb. — Helyes, egy ló hagyta rá Sándor. — De nyereggel! — Ebbe is belemegyek, hiszen minden jó ló előbb utóbb megkapja a maga nyergét. Ezzel aztán el is intézték az egész ügyet. * Éjfél felé történt, hogy Zorka magához hivatta az unokafivérét. — Te vagy itt a família egyetlen férfi tagja, mindenekelőtt neked akarom bemutatni a vőlegényemet, Weiterschán Fülöp urat. Sándor nagy szemeket meresztett, ettől a monoklija is leesett, aztán zavarodottan nyújtotta kezét az uj sógornak. — Bocsáss meg, pajtás, lefőztél. Fene nagy eszed lehet, hogy egy makiári emberen is győzedelmeskedtél. Nem tudom ugyan elképzelni, hogy hogyan csináltad, de jól csináltad. A fiu, aki szemmelláthatólag jól érezte magát a menyasszonya mellett, kissé kidüllesztette a mellét. — Bizd csak rám, nem járok a szomszédba észt kölcsönözni. A lovat egyébként várom. —- Természetesen, — felelte Sándor — ehhez jussod van. S hogy éppen távozóban volt, még megjegyezte, nyilván a teljes biztonság kedveért : — Becsületbeli tartozásnak tekintem a dogot s mire hazaérsz, otthon lesz a ló is. Hogy a két unokatestvér mit talán ezen nevetni valót, pláne mikor veszteségről is van szó, — azt Weiterschán Fülöp sehogysem tudta megérteni.
