Pápai Közlöny – XVI. évfolyam – 1906.

1906-08-12 / 32. szám

ZXZATI- évfolyam. Pápa, 1906. a.-ixg-cLszt-cLS 12. 32_ szátxn. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. ~ MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 kor., félévre 6 kor., negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 30 fillér. LAPTULAJDONOS és KIADÓ : HIRDETESEK es NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és NOBEL ÁRMIN könyvkereskedésében. Válasz egy vasúti cikkre. — Levél a szerkesztőhöz. — A „Pápai Közlöny" legutóbbi számának vezérhelyén egy vasúti cikk jelent meg, de ugy látszik, hogy ezen cikk irója nem ismeri azon helyzetet, melyet a kiépült, zalai vasutak teremtettek. Igaz hogy az ut Devecsertől direct Tapolcáig körülbelül 10 kilómeterrel rövidebb mint Ukkon át, de ki fogja viselni ezen devecser—tapolcai 30 kilómeteres vasút költségeit. Ezen vonalon Puszta-Miske és Haláp két Borsosgyőr nagyságú és egy valamivel nagyobb falu i\yirád vau. A vidéket terméketlen, az úgynevezett Dobosi halmok borítják, mely még legelőnek se jó. De csak Tapolcát közelítenénk meg jobban, mert már a sümegiek ezen vonatot nem használhatják, amennyiben 20 kilometert kellene visszafelé menniök Tapolcára és onnan 30 kilometert Devecserbe, összesen 50 kilometert, mig Ukkon át 25 kilometert, tehát fele utja van Devecserbe. De ma Ukk a gócpont, nemcsak hogy oda torkol a Keszthely, Tapolca Sümegi vasút, de a mi a fő, Ukkra jön a Fiume, Zágráb, Csáktornya, Egerszeg, Türjei vonal, mely ma is a Fiúméból északnyugatra jövő teheráru forgalmat bonyolítja le, mely a Dunántul legjövedelmezőbb vicinálisa és a tervezett Pápa—devecser—ukki vasút van hivatva ezen forgalmat nem mint eddig Kis-Czellen át, hanem Ukkról Devecser, Pápán át lebonyolítani. Igy azon nagy vonalak természetes folytatását képezvén, nemcsak locális, de nagy transito forgalmú és ép oly jövedelmező vasút lesz, mint a zalai vasutak. De abban is nagyon téved múltkori cikkíró, hogy annak idején városunk Devecserből közvetlenül Tapolcára tervezte volna a vasutat, csak tessék a cikkíró urnák felfáradni a városházához és megnézni azon traceokat, melyeket a város oly sok költség és fáradtsággal elkészített, bizony azon vonal is Devecsertől, Csab-Rendek, Sümegen át halad Tapolca és Keszthelyre, pedig akkor még nem is voU meg az ukki gócpont. Azóta épültek meg az emiitett Fiume-Csáktornya, egerszeg—ukki vonal, megépült a Keszthely, Tapolca, Sümeg Ukki vonal és most mi vagyunk hivatva arra, hogy az ukki gócponttól azon nagyjelentőségű trace innenső felét kiépítsük. Ezen régi trace lesz felhasználva az uj vasútnál Pápától egész Csab-Rendekig, honnan a néhány kilometerre távol levő ukki gócpontba beszalad. A mi pedig a pápa—devecseri rész fontosságát illeti azt talán felesleges is volna felemlíteni. Veszprém és Zala innenső részének a mi városink a legnagyobb városa lévén, természetszerűleg ide gravitálnának, ha nem lennének ezen vidékek mesterségesen Kis—Czell felé irányítva. Ezen uj vasút által Sümeg CsabRendek Devecser hozzánk közvetlen öszeköttésbe jönnek, az itteni drágább piacon fogják értékesíteni terTÁRCZA. Szomszédok. Vöröskő várának urai: Fuggerók, s Eleskő urai: Révayék, mint ahogy szomszédok szokták, nem valami nagy barátságban éltek egymással. Különösen sok bajuk volt Bogdanócz miatt mely falunak fele része Fuggeréké volt, a másik felét meg Révayék bírták. Sehogy sem lehetett megállapitni a határt, hogy meddig az egyik földesúré, meddig a másiké. Emiatt folyvást veszekedtek. Hol az egyiknek a tisztjei szántatták el a másiknak a földjét, hol emennek az emberei hordták el amannak a szénáját. Commissio is járt kint több izben a királynevében, vármegyei urak meg kanonokok a nagyszombati káptalanból, de azzal sem lett vége a viszáíykodásnak. A Fuggerék prefektusai bizakodtak az uraik na^y hatalmában, egyházi, világi fejedelmek az egész imperiumban mind az ő adósaik, a császárt is őktartják pénzzel, ha megszorul. De Révayék sem hagyták a jussokat. Majd megmutatják ók az ebadta németeknek, hogy ki itt az ur. Azonközben a jobbágyság is a maga hasznára fordította a földesurak viszálykodását. Amelyik a Fuggerék bogclanóczi jobbágyai közül valami csint követett el, vagy adós maradt a tizeddel, az menten átszökött a másik urasághoz, ő a Révayék jobbágya, neki nem parancsol a Fuggerék tiszttartója. S a Révay urak mindjárt pártját fogták. Hozzá ne merjen nyúlni senki az ő jobbágyukhoz. Persze, hogy a Révayék jobbágyai közt is akadtak aztán, akik viszont átszöktek a Fugger-részre ; azokat meg a vörösvári német várnagyok vették a pártfogásuk alá. — Ne féljetek, fiacskáink, nem hagyunk titeket. Csupa gyönyörűség volt a parasztok élete Bogdanóczon. Szabad volt lopni, verekedni, csak az egyik földesúrtól a másikhoz kellett átmenni. Egyik sem adta ki, aki hozzá ment. Igy folyt ez a villongás már jó idő óta, mikor Ocskay János, a bazini várkapitány megüzente a pörlekedő feleknek hogy neki olyan dokumentumai vannak, amikből világosan kiderült, hogy kit illet igazság szerint az egész Bogdanócz. Nemcsak a fele, hanem az egész falu. De még annál is sokkal több, Bogdanóczczal együtt Selpicz, Klucsován, Nemecse és Podhajcsán falvak. Az mind megvan nála hiteles oklevelekben még az Ország-familia meg a Szentgyörgyi grófok birtoklásának az idejéből. Síiáz esztendős, kétszáz esztendős pecsétes pergamenek. Aki meg akarja találni az igazságát, hát csak hozzá forduljon. Az éleskői urak: Révay János és Mihály arra gondolkozni kezdtek. — Ne keresnénk-e meg Ocskay uramnál az igazságunkat, öcsém ? — szólt János ur. — Nem bánom, — mondta Mihály ur. Üzentek hát Ocskaynak Bazinba, hogy hajiandok volnának atyafiságos egyezségre, ha Ocskay uram kiadná nekik azokat a pecsétes leveleket. De már akkor megelőzte őket a Fuggerék prefektusa. Az hamar megalkudott Ocskay Jánossal s kétszáz magyar forintért, tizezer darab zsindelyért és ötven szál deszkáért kiadta neki Ocskay uram az írásokat. — Elkéstünk, — sopánkodtak a Révay urak. De Nagyváthy Antal uram, a fiskálisuk megvigasztalta őket: — Ne busuljon nagyságotok, nincs olyan irás, amit én pörrel meg nem tudok támadni s nem lesz annak a pörnek vége a nagyságotok unokájának az idejében sem. Mire a Révay urak azt felelték : — Ismerjük a kegyelmed hűségét és jurisprudentiáját. Megbízunk benne. S egy nemesi kúriát adtak mindjárt Nagyváthy uramnak Bogdanóczon csak azért a vigasztaló szóért. Az augsburgi Fuggerek azonban fos-