Pápai Közlöny – XI. évfolyam – 1901.

1901-03-10 / 10. szám

tére kikötött bonifikácziókat felmondás esz­közlésérel kijátszhatják az érdekeltek. A 27. §.. visszaható erőt állapitana meg, hatása az volna, hogy a hosszú szol­gálatú segédeket a törvény életbelépte előtt elbocsájtanák. 28. §. A szolgálati viszony ellen való vetések polgári ütra volnanak utalandók, kihágásokat ne képezzenek, az pláne drasz­tikus eljárás volna, hogy elzárásra átváltoz­tatható magas bírságok lépjenek életbe és pedig kizárólag a kereskedő főnökökkel szemben. Végül óhajt and ónak tartja a kamara, hogy amennyiben a kereskedelmi alkalma­zottak szolgálati viszonyainak szabályozás a kereskedelmi törvény megfelelő részének módosításaként, azon törvénybe beillesztve történjék. A muií hétről. Beleestem a régi betegségbe. Az izra­eliták farsangja óta folyton üldöz a „Macska­jaj" és nem tudok belőle kibontakozni. Be­teget jelentettem a szerkesztőnek de ugyan­csak megjártam. A kávéházban írtam a betegségről szóló jelentésemet de ebben is pechem volt. A szerkesztő megijedt betegségem miatt elment lakásomra, ott aztán útbaigazították. El is jött meglátogatni, meg is talált a kávéház­ban jó firmákkal a boros poharak mellett. Ilyen pech csak engem érhet! Eleinte meg akartam győződtetni, hogy a vörös bort orvosság gyanánt iszom, de ugy látszik jól van informálva, hogy én egész éjjel orvosságot szoktam bevenni, csakhogy nem otthon, hanem a kávéházban. Mikor már láttam, hogy az orvosság­gal való kimentésem hiábavaló dolog is lenne, bevallottam őszinte, hogy biz én olyan egészséges vagyok mint a tök, csakhogy hiányos „krónika" betegségben szenvedek. A szerkesztő ugylátszik ezen betegsé­get már régen ösmerheti, mert ezt nem fo­gadta el oly betegségnek, mely egy heti krónikást ágyba dönthet, s lelkemre kötötte, hogy legkésőbb szombat délelőttre adjam be a kéziratot. Én megígértem, de csak azért, hogy már ne rontsa a levegőt a kávéházba s visz­szatérhessek az orvosság bevevéshez. De még csak most kezdődött a valódi pechem. A helyett, hogy eltávozott volna oda állott a kasziros kisasszonyhoz s elkezdett a mesterségemben kontárkodni. Adta a szé­pet, mintha nem én, — hanem ő venné be minden éjjel reggeli 4 órárig az orvosságot. Dühös voltam. Nem elég, hogy nem sikerült a heti krónika megírásától megsza­badulni, de még ráadásul egész éjjel Cerbe­rusként őrzött egész reggeli 4 óráig. Másnap délbe még Morfeussal társa­logtam, midőn a szedőgyerek azzal köszönt fel álmomból, hogy a szerkesztő küldi a .karcolat" kéziratáért. Hogy mit üzentem a szerkesztőnek, arra már nem emlékszem, de hogy a közvetítő szedőgyereket nem kínál­tam meg székkel arra emlékszem, mert egy perez lefolyása után már nem volt szobám­ban. Tegnap reggelig nem is zavartak a kéziratért, de hiába is zavartak volna. A hol nincs, ott ne keress. Szombaton reggel azaz jobban mondva délbe, mert nálam a dél a reggel, kezdtem gondolkozni, mit tevő legyek. Elmentem a szerkesztőhöz s kijelentet­tem, hogy bárha megígértem, hogy szomba­baton lesz kézirat a heti krónikáról, de biz én a semmiből nem krónikázhatok s e heti karcolat rovata üres marad. A szerkesztőnek nolens volens bele kellett törődni, hogy e héten nem én irom a karcolatot, de abba sehogy sem egyezett bele, hogy a karcolat rovat hiányozzék. Kijelentette, hogy e heti krónikát ő irja meg még pedig az éjjel excursióját a kávéházban, mint legérdekesebb eseményt e héten. Igy lettem felmentve a heti krónika megírásától, de meg kellett ígérnem, hogy többé ez nem történik meg. Jó tanácsot is adott egyúttal a szerkesztő, hogy azon eset­ben, ha heti eseményekben szegények is le­szünk, irjam még az én heti éjjeli élelmé­nyeimet. Most veszem észre, hogy a szerkesztő mégis okos ember. Hisz lehet-e változato­sabb műsor egy hétnek, mint az, ha egy pápai riporter éjjeli élelményeit irja meg, kivált ha a riporternek a neve: Friczi. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városát a világosság kezdi izgatni. Az hirlik, hogy Pápa városára nehezen virrad a csatornázás. Az hirlik, hogy Fenyvessy főis­pánt nemsokár a a Jókai körben fog­ják leleplezni. Az hirlik, hogy Hegedűs képvi­selőnknek a választásig hosszuböjtje van. Az hirlik, hogy a polgármester az nj városrészt mindennap keresz­tül nézi. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány­nak, a belügyminister által a molná­rok vasárnapi munkaszünete tárgyá­ban hozott döntése után, most már nem marad más hátra, mint a mol­nárokkal összecsókolkozni. Az hirlik, hogy a Jókai kör há­ziestélyein kezdenek családi jelleget felvenni. Az hirlik, hogy Purim napján, öröm volt Izraelben. Az hirlik, hogy a pápai leány­egylet jelmezestélyéről semmi sem hirlik. Az hirlik, hogy Pápán nemcsak eb — hanem több helyen ember — zárlatot is el kellene rendelni. Az hirlik, hogy a korcsolya pálya nem be — hanem kifagyott. Az hirlik, hogy Pápán a szerel­met petrezselyem gyanánt árulják. Az hirlik, hogy Páter Bukfenczen holmi tünetek teljesen beigazolódtak. Az hirlik, hogy a dohánygyárat rövid ideig nem fogják al-ul igazgatni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének most már azt sem hiszik el, hogy egyáltalában alszik. IEZ IEE — Márczius 15. Néhány nap választ el csak a nagy napnak évfordulójától, a nemzeti ünnep napjának egyik legdicsőbb, legmagasztosabbjától! Itt lesz újra, hogy emlékeztessen bennünket a múltra, melyből a jelennek összes vívmányai, nemzeti nagy­ságunk, önállóságunk s a szent szabadság fakadt. Vannak, a Iák még ma sincsenek tisztában ezen, a nemzet életében oly nagy fontosságú dátumnak jelentőségével. Van­nak, a kik tévesen azt hiszik, hogy az 1848. évi március 15-ike nyitánya a forradalom­nak, hogy ekkor már tudatában volt az ön­védelmi harc bekövetkezésének s előre ké­szült ahhoz már e napon. Nagy csalódás e vélemény, hirdetése pedig históriai falsum. E nap a magyar nemzet áldozásának ma­gasztos ünnepe, a győzelmes eszme diadala. Rendezzünk e szent napon ünnepélyt, mely méltó legyen Pápa hazafias polgáraihoz, vá­rosunk jóhirnevéhez. Lelkesüljünk mi is azért a dicső korért, mutassuk meg, hogy tudunk szeretni királyt, hazát és nemzetet, egyszóval az egész ünnepségben ne a for­maság legyen a döntő faktor, hanem az, hogy a 48-iki hősök iránt érzett ragaszko­dásunkat, szeretetünket, vonzalmunkat illő­képen kifejezésre jutassuk. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete f. hó 29-én délután 3 óra­kor közgyűlést tart, melynek napirendjére fontos közérdekű ügyek vannak kitűzve. A közgyűlés tárgysorozatát lapunk legközelebbi számában közöljük. — Miniszteri döntés. Még élénk emlékezetünkben van a molnároknak azon panasza a rendőrkapitány ellen, hogy meg­tiltotta a molnároknak a lisztet malmaikból a kereskedőkhöz vasárnapon beszállítani. Ezen ügy a képviselőtestület elé is került s a vármegye alispánja után kérdés lett in­tézve a belügyminiszterhez, hogy a kivéte­les munkaszünet erre is kiterjed-e. E napok­ban érkezett vissza a belügyminiszter leira­ta az alispán utján, melyben értesiti a ható­ságot, hogy a hivatkozott kereskedelmi mi­niszteri rendelet kérdéses pontja a malom­iparra nem terjed ki s ennél fogva a mol­nárok a lisztet malmaikból a kereskedőkhöz és ezektől a gabonát malmaikba vasárnapokon déli 12 óráig nem szállíthatják. A rendőrka­pitánynak tehát igaza volt amidőn ezt meg­tiltotta, de kár volt ezt a dolgot megboly­gatni, mert ezzel a városnak nemhogy hasz­not, de határozott kárt eredményezett. — Igazgató-jelölés. A pápai ev. ref. főgymnásium tanári kara e hó l én tette meg az igazgatójelölést. Első helyen jelölte dr. Kapossy Lueiánt 6 szavazattal, Faragó János 4 szavazatával szemben ; második he­lyen Borsos Istvánt 6 szavazattal, Faragó János 4 szavazatával szemben. A választás a március 26-án tartandó egyházkerületi gyűlés eszközli. — Háziestély a Jókai körben. A Jókai kör f. hó 3-án nagyszámú közönség részvétele mellett 1 ártott háziestélyt. A mű­sor Kriszt Jenő felolvasásával vette kezde­tét, ki „Korszerű kérdések" cimen igen ér­dekesen jellemezte a socializmus káros vol­tát a társadalomra nézve. A felolvasót a jelenlevők zajosan megéljenezték, ki egy­szersmind felolvasása végén jelezte, hogy ezen korszerű kérdésekről való értekezését ismételni fogja. Ezt követte Kiss Vilma re­mek zongorajátéka, ki Rubinsteintől egy Ro­máncot és „Erdélyi magyar pásztor hangok" cimü dalokat ritka virtuozitással játszott. A közönség az általánosan elismert zongora­virtuoznőt tüntető tapsokkal jutalmazta. A műsort Paizs Géza fejezte be, ki „A hon­véd álma" cimü költeményt nagy hatással szavalta. A megjelent közönség egy kelle­mesen eltöltött este emlékével távozott a Jókai körből. — Eljegyzés. Mayersberg Jakab a helybeli izr. hitközség elnökének fia, tegnap eljegyezte Koritschoner József helybeli liszt­kereskedő kedves leányát Fridát. Gratulá­lunk a fiatal jegyeseknek ! — Nóegyleti közgyűlés. A pápai jó­tékony egylet f. hó 17-én délután 3 órakor a városháza tanácstermében tartja meg Sült Józsefné elnöklete alatt évi rendes közgyű­lését. — A kertészeti egyesület mult va­sárnap délután tartotta ebben a saisonban utolsó felolvasó gyűlését, melyen V. Ma­gyarék Antal olvasta fel Holbok Ede érte­kezését „az almamolyról", Marton Ede bo­rászati felügyelő pedig „a viliarágyuról" ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom