Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-11-03 / 45. szám

megérdemli Veszprém 13,000 lakosával egyetemben, 'hogy a könnyű élhetés a tüzelő anyagban való ezen nagy megtakarítás -által is részére lehetővé tétessék. Ami a tüzelő-anyag tekintetében Veszprémre és Pápára, áll a Bakonyon tul terülő egés/, vidékre, beleértve a zirczi járás felsős a pápai járás nagy részét. Különben magának Pápának előnyös helyzetét Veszprémmel szemben nem irjgység keltése végett emelem ki. Másnak anyagi sikeren örülni kell. Hiszen emberek vagyunk, s jóleső érzés, ha embertársaink boldogulását szemlelhetjük. S ha az egyeseknél, bizony fokozottabb mértékben az az emberek ezrinél szemlélve. Igy akarom a kérdést tárgyalni és megítélni. Pápa életre való örvendetes fejlődesben. Történjék érdekében minél több. Egész odáig, hogy miatta ne nyomják el más helyek és vidékek jogos érdekeit, De a tervezett vasút létesülte, amely vasút ügyében szólok, Pápának ezen fellendüléséhez jelentékeny mérvben hozzájárulni alkalmas. Ez pedig nem frázis. Pápának s vidékének nincsen a szent-lászló-bicske-bodajki vasúttól félteni valója. Pápáról azon 565,875 metermázsa gabonából, a mi a pápai vasúti állomáson 1894-ben feladatott, Budapestre talán sémmit, hanem azt Grácz és Győr felé szállították. Bajjal fogják a gabonaforgalmat Bánhida fele terelni, de hogy Bicske felé nem, ha százszor vasút épül is Bicske felé, ez egészen bizonyos. Pápa es vidéke semmit se termel, aminek elárusitását és forgalmát a vasút Bicske felé terelhetné. Igy van egyebekkel is, Pápának kétségtelen kedvező fekvése inkább utalja őt nrra, hogy Grácz, Csorna-Sopron es GyőrBécs felé szállítson, s a banhidai vasút ezt ugv lehet, fokozza. Helyi érdekű vasútról lévén szó, a törekvés is a Bánhida környéke érdekeltséget Pápa körébe vonni, Megtalálja Pápa ezt Tatában. Ezt a szent-lászlo-, esetleg varsány-bodjk-bicskei irány hátrányosan nem befolyásolhatja. Inkább fokozhatja ugy, hogy amint Tata és vidékének kivitele irányulhat Pápa fele, irányulhat Csák vár es vidékének kivitele arra felé, Pápának kétségtelen előnyére. Mivel helyi érdekű vasútról van szó, sem a pápa-bánhidai tervnél, sem a szentlászló-, esetleg a varsány- bodajk-bicskei tervnél ennél tovább menni alig lehet. Amint ezen tul megyünk, amellett, hogy ez már nagyon is a távol jövőben való kalandozás jellegét viseli magán, ott megszűnik helyi érdekről szó lenni. Ertem a budapest-gráczi irányt és összeköttetést. Ma Budipesthez Kis-Czell Győrön át 216 kilométer, Fehérvár-Veszptémen át 191 kiometer, BicskeCsákvár-Bodajk-Szent-László, esetleg Varsány-Pápán át körülbelül 20 kilometerral még rövidebb, s rövidebb mint Bánhida-Pápán át. Ez el nem vitatható. Ha majd a magyar állam elég gazdag és fejlett lesz arra, hogy 10 — 20 kPometei távolságért a Grácz felé vezető két vonal mellett egy harmadik vonal létesiteset is szükségli, ez a harmadik Pápa felé, de nem Bánhidán át fog vezetni s vezetne még akkor is, ha a pápa-bánhidai helyi érdekű vasút kiépülne, a szent-lászló-, esetleg varsány-bodajk-csákvár-bicskei azonban nem. Azonban ha ez valamikor elkövetkezik, hogy ez a vasút állami érdek lenne, a bánhidai vasútra cs érdekeltségére semmi tekintet sem lesz, nem is lehet, mint helyi érdekű vasút nem is veszthet vele semmit, de Bicske-Csákvár-B )dajkSzent-László, esetleg Varsány fele levén ezen rövidebb irány, akkor az állam a törzsrészvények alakjában a törvényhatóságok, községek és egyesek által a vasútépítéshez nyújtott segélyt készpénzben visszafizeti. De ha ez az idő elkövetkezik, Pápának s vidékének és Veszprém vármegyének érdeke ekkor is nagy mértékben ervényesűlne, mivel azon akkora már fővonal a vármegyét virágzó ipartelepek során derékon szelné át. Egyelőre még csak egyet. A pápa-bánhidai érdekeltseg körülbelül biztos felőle, hogy ama vonal kiépítése nevehez fűződik, En aszent-lászló-, esetleg varsány-bod ajkbicskei vonalról nem mondhatok hasonlót, s ez lehet előnyük, s e felszólalás indokai előnyére is, ahogy veszszük. Egészseges magból lesz életerős fa, s ezen helyi érdekűnek tervezett s vármegyei hozzájárulással ilyenek esetleg ki is épített vasút idővel a viszonyok fejlődésénél fogva elsőrendű vonallá válhat. Bőven meghozva s kamatoztatva a vármegye közönsége javára a hozzájárulást, amivel a vármegye közönsége lenne S nem üres szóláskép végzem azzal: az egyetértés nagyokat művelhet. Az érdekeltek lássák be, — hiszem be is fogják látni , hogy közös érdek, létesüljön mind a két vasnt, s közös érdek, és a közönségérdeke, hogy a vállatok életrevalóságáról felj világigositasséa s amig azt támogatja, léte1 sitése előnyeinek kihasználására is képes ! leend. P. Szabó Károly. 1835-1885. Nagy gyász érte városunkat a mult héten. P. Szabó Károly a ref. főiskola érdemdús tanára, a tűzoltóegylet elnöke, társadalmunk egyik vezéroszlopa hosszas szenvedés után örökre elköltözött körünkből. Ebben a mindent nivelláló korban az egyéniség is eltűnik az átlagos ember formai mögé. Jó szem kell hozzá, hogy meglássuk valakinek egyéniségét, kidomborító vonásokat, mert hisz erényeink és hibáink is oly átlagosak ma már, hogy ha az emberi lelket boncolni lehetne, _ egéiz az unciákig egyforma mértékben lehetne megtalálni a mai emberben az erények és hibák mikrophobjait. A miben átlagos felfogás szerint, különböznek az emberek, az a t u d á s. Rég* n meg van írva a könyvek könyvében : »Ember tedd kötelességedet" s a ki manapság ezen egyetlen életszabály követője tud lenni, mondhatja el csak magáról : »homosum, hnmani nil a me alienum puto.« P. Szabó Károly a kötelességtuiiás példanyképe volt. Tudása, értelme ÍJ zivéne k szolgálatában állott s nem másokat használt fel saját céljainak elérésire, de magát áldozta fel mások javára. Pápa városa, ha fájó érzelemmel fogadta a megboldogult halálát, még külön oka is van a gyászra. Mert nemcsak a közügyek harcosát, de városunk kultúrintézményének leghívebb, le^buzgóbb veterán tagját vesztette el, kiben meg volt a szívből jövő jóakarat, odaadás és igyekvés, a mely a lelkiismeretes munkánál is többet jelent. A mily részvéttel fogadja városunk a megboldogult halálát époly, de talán sokká

1 nagyobb veszteséget érez a ref. egyház. Ha nem is pótolhatlan, de tátongó ürt hagy hátra a népnevelés veteránja egyházában s nehéz gondot rót reája, az utóda választásában P, Szabó Károly 37 éven át volt a helybeli ref. főiskola tanára, mely idő alatt nagy érdemeket szerzett a paedagogia téren. Harminchét éven át volt ő főiskolánk büszkesége, és ugyanannyi éven át társadalmunk köztisztelet és közbecsülés tárgya. Tanári működése közepette a közügyekben ís élénk részt vett, mint képviselőtestületi tag. A helybeli tűzoltó egyletnek, az önképző körnek elnöke volt s ebben a két minőségben mindkét in'ézmény egyik vezéroszlopát vesztette el. Nyílt modora, puritán jelleme, általánosan el volt ösmerve, mely ritka szép jellemvonásokat érdemeinek koszorúiba kell fonnunk. Meghalt ! Elment oda honnan viszszatérni nem lehet. Ott alszik most a sir mély ölében azon vigasztalással, hogy a hazának hü polgára, egyházának tántorithatlan bajnoka volt. Ezen vigasztalással a nyugodt tiszta lelkiismerettel, a viszontagságos élet e legdrágább kincsével lépte át a túlvilág küszöbét. Legyen emléke áldott közöttünk ! A család a következő gyászjelentéssel tudatta a megboldogult halálát. Alulírottak ugy a maguk mint az öszszes rokonság nevében mély fájdalommal jelentik a jó fiu, testvér, a szerető atya, ipa, nagyapának P. Szabó Károly főgymnázií érni tanárnak élete 60-ik évében f. hő 29-én, : történt gyászos elhunyt. A drága hamvak f. hó 31-én d- u. 5 órakor lesznek az ev. ref. 1 egyház szertartása szerint az alsó-városi sírkertben örök nyugalomra helyezve. Pápa, 1894. okt. 29. Béke lengjen porain ! Édes anyja: özv. Szabó Istvánné. Testvérei : Szabó Lsjos. Szabó Júlia, özv. Csizmazia Károlyné. Gyermekei : Ida, Mariska Bolla Endréné, Margit, Juliska. Veje : Balla Endre. Unokái : Bandika, Károly. Temetése csütörtökön valóban impozáns részvét mellett ment végbe. Pápa város . társadalmának szine-java jött el, hogy a kegyelet adóját leróhassa az elhunyt derék »Karoly bácsi« iránt. A tűzoltóság — melynek az elhunyt elnöke volt — ugyszinte a ref. főiskola ifjúsága tanárjai élén, testületileg részt, vettek a gyászszertartáson. A halottas háznál K i s Gábor helybeli ref. lelkész mondott szivreható gyászbeszédet és bucsuztata el a halottal a c

calád tagjaitól. A gyászbeszéd után a főiskola növendékei vállaikra vették a számos koszorúkkal borított koporsói s ugy vitték ki az alsó-városi sírkertbe. A. sírkertben K i s József theologiai tanár mondott szép búcsúztatót, melyben a páratlan és igazságos tanártól, a társadalom fáradhatlan tagjától, jő baráttól érzékenyen vett bucsut. A fiatalság nevében C s o m a s z Dezső I. év. theologiai növend. szólott, igen szépen kiemelve az elhunytnak nemes tulajdonait, ugy hogy emlékét mindenki,