Pápai Közlöny – V. évfolyam – 1895.

1895-08-11 / 33. szám

V. évfclyam. Pápa, 1895, augusztus 11- 33 szám. KÖZÉRDEKŰ FÜGGETLEN HETILAP. — MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 frt. Félevre 3 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések és Nyiltterek felvétetnek a kiadóhivatalban, és Nobel Ármin könyvkereskedésében. Közgyűlés előtt. A város képviselőtestülete holnap délután rendkívüli közgyűlésre van egybehiva, melynek tárgysorozatába oly kérdések vannak felvéve, melyekhez aktuális voltunknál fogva — időszerűnek tartjuk ez alkalommal — jó előre — megjegyzéseinket megtenni. Habár a Rozália-Frcncisha női kórház á<vétele a tárgysorozat legutolsó pontjában van felvéve mindazonáltal mi elsősorban e kérdéssel kívánunk foglalkozni. Köztudomásu dolog, hogy ezen női kórházat Esterházy-Méricz gróf bizonyos terhek mellett a városnak adományozta, mely kérdésnek mikénti megoldását, ille've a telek mikénti értékesítését lesz hivatva a közgyűlés meghatározni. Ezen női kórház átvételével most már aktuálissá válik a »Közkórház« felállítása, melynek szükségességét Pápa városa már régóta érzi és melynek felállítását a város képviselőtestülete nemrég el is határozta. Tekintve, hogy a jelenlegi női kórház sem helyénél sem territóriumánál fogva nem felel meg a felállítandó közkórház céljainak, okvetlenül fel kell hogy merüljön az a kérdés, hogy a város mily célra használja fel a jelenlegi női kórházat és a tébolydai helyiséget, mely utóbbi a vármegye részéről beszüntetni határoztatott. Jóllehet Pápa városa már legközelebb a polgári leányiskola és az állami tanítóképezde részére telkek felajánlására lesz utalva, de ezen női kórház telke egyik célra sem megfelelő. Nem marad tehát a városnak más hátra, mint a női kórház telkét értékesíteni, Halljuk hangoztatni, hogy a dunántúli ref. egyház Kerület szándékszik ezen telket kulturális célokra a várostól megvenni. Nekünk ez ellen nem is lehet kifogásunk, sőt örvendünk az egy házkerület ezen szándékának. Ezen szándékkal ugyanis azt véljük megvalósítva látni, hogy az egyházkerület a teologiát és a leányinternátus épületet e helyre kivnája íelépitettni. A női kórház telek ily értékesítése mellett szívesen foglalunk állást, mert ezáltal nemcsak a főiskola építkezésével ejtett csorba volna kiköszörülhető, de városunk egy monumentális épülettel szaporodna. Megjegyzzük azonban, hogy ezen telek értékesítésével a város figyelmen kivül ne hagyja, hogy telek dolgában a város szegény és hogy ha a ref. egyházkerület nem lesz hajlandó a telekért a megfelelő árt megadni, ugy lesz elég magános, ki kész örömmel fogja ezt megváltani. Ez a nézetünk a Rozália Franciska női kórház átvétele kérdésében. A közgyűlés napirendjére a villamos világítás kérdése is ki van tűzve, melyre nezve már nézetünknek több ízben kifejezést adtunk és a nnak megvalósítását a város érdekében szorgalmaztuk. A közgyűlésen, a Fischer Sándor elektro-technikai gyáros szerződési feltételeire beérkezett szakértői véleménynyel és a város által kiküldött küldöttség jelentéssel is fognak loglalkozni. Mint már több ízben ugy most is azon az állásponton vagyunk, hogy a város igen előnyös feltételek mellett rendezheti be ez esetben a villamos vílágitást és reméljük, hogy a szakértői vélemény alapián — mely bizonyos módosításokat követel a szerződésben — a város érintkezésbe lépve a vállalkozóval minden lehetőt meg fog tenni, hogy a villanyvilágítás berendezése akut kérdéssé váljék. A villamos világítás behozatala érdemében a Ganz részvénytársasága is ajánlatot adott be, melyet szinte a holnapi közgyűlés fog tárgyalni, de erre nézve nem is mondunk véleményt, mi__ I RES

1 m I r AD n A , y éPKI \mEL I

MCA mm Ö volt! A hosszá gesztenyesor legvégén most tűnt fel karcsú szép alakja, amint könynyed, lebegő léptekkel jött az ifjú felé, ki megpillantva a leánykát, örömtől ragyogó arczczal sietett elébe. Már rövid félórája várakozott reá lázas türelmetlenséggel, minden pillanat végtelen hosszú időnek tűnt fel előtte. Gondolatai a remény és lehangoltság végletei között száguldoztak, vájjon eljő-e imádottja az első találkára, melyen szivétleikét föl akarta előtte tárni s elakart mondani nyiltan mindent, amit csak érzett. Gyakran látta, csodálta a kedves leánykát és rajongott érette, kivált, midőn vonzódást vett észre, ha ugyan ez nem volt csúnya képzelődés. Elbizakodottságában egy merész gondolatra ébredt, csak kedvező alkalomra várt. Az alkalom nem sokáig váratott magára. Gizike szülei a néhány órányira fekvő városba rándultak be egy beteg rokonuk látogatására s otthon hagyták viruló szép tizenhat éves gyermeküket, hogy ápolja az öreg, törődött nagymamát. .A mi tizennyolczéves ifjúnk persze minderről csakhamar értesült és áldotta a sorsot, hogy igy kezére játszik. Határozott. Meg akarta tudni vájjon a leányka igazán vonzódik-e iránta? Alig, hogy kirobogott Almássy-ék udvarából a batár, mely a mamát és papát elexpediálta, Julcsa, a belső cselédleány már is hozott valamit nagy fontoskodva Gizikének. Mi volt az a valami egyéb mint egy levél, melyben a vakmerő Arthúr, ki már a leánykát ismerte egy tánczestélyről nagyon szépen megkéri őt, hogy ha nincs ellenéré, tegyenek délután egy sétát a régi malom felé. 0 négy órakor ott lesz, és várja Gizikét a kertjükből kivezető gesztenye fasorban. Ez eléggé nagy merészség volt. Gizike nagyon jól tudta, hogy Arthúr menynyire érdeklődik iránta s maga is vonzalmat érzett a csinos fiu iránt, kivált mikor unokafivére, kinek Arthúr legjobb barátja volt —- sok jót beszélt róla. Igy jobban ismerte már Arthürt sokkal, mint valaki egy olyat ismerni szokott, kivel egyszer találkozott életében. Szóval a leányka, meglehet, hogy sókat tépelődött magában, meglehet, hogy nem, már én evvel nem szolgálhatok; de annyi bizonyos, hogy midőn az öreg, törődött nagymamát ebéd után valami szörnyen unalmas olvasmánynyal elaltatta, magára vette nagy kerti szalmakalapját, egyet tekintett a tükörbe •és ugy, ahogy volt, egyszerű nyári ruhájában kilopódzott a szobából lábujhegyen, hiszen nem lett volna illő öreg nagymamáját délutáni álmában megzavarni. Azután, anélkül, hogy bárki is észrevette volna, kiosont a •'kertbe cs futott egészen a gesztenye fasorig. Olyan jól esett neki ez a tiltott szabadság. Szép nyári délután volt. A kert másodvirágzásának pompájában díszelgett, illatozott ; a nap kedves verőfényt árasztva küldte le barátságos, arany mosolyát, de a meleg nem volt kiállhatatlan, üde szellő játszadozott a fiatal leányka el-elszabaduló barna fürtjeivel. Midőn Gizike, a fasorba fordult s ott, ennek végén meglátta Arthurt, akkor kezdte elgondolni, hogy mit is tett ő ? S e gondolat hatása alatt, mely oly hirtelen, váratlanul lepte meg, — már-már vissza akart fordulni s szégyelleni kezdte meggondolatlanságát. De azután eszébe ju-