Pápai Közlöny – III. évfolyam – 1893.

1893-05-14 / 20. szám

Mielőtt azonban városunkat elhagyja, kötelességünknek tartjuk ugy igazgató urnák mint a társulat minden egyes tagjának kijelenteni, hogy mi, mint a sajtó képviselői, — kik más szempontból ítéljük meg itteni működésűket mint azt a közönség tette — minden alkalommal a legnagyobb elösmeréssel fogunk a társulat felől nyilatkozni, s legyenek meggyőződve, hogy bármely alkalommal fog is ezen társulattal körünkbe érkezni a sajtó támogatására bizton számithat. A heti műsorról itt adjuk referádánkat: A gerolsteini nagyhercegnő. E kedves zenéjii operette szombaton került színre. A címszerepet Szigethy Lujza jutalomjátékául választotta magának. Közönsé günk, ki Szigethy iránt minden alkalommal a legnagyobb elismeréssel szokott adózni, ez alkalommal nem igen tett ki magáért. Minden színész és színésznő a jutalomjátéka fényes eredményének reményében bizik némileg helyrehozni a financiális egyensúlyt. Ha ez nem sikerül lehangolt egy bizonyos ideig, mig egy uj változás be nem áll. Szigethynél ezt nem tapasztaltuk. Kedvesen játszott mint rendesen. Ének parthijait a legprecízebb módon jutatta érvényre. Fess és sikess volt minden tekintetben. Tisztelőik egy lyrát ábrázoló gyönyörű virágcsokorral adtak elösmerésöknek és tiszteletöknek kifejezést. A megjelent hálás közönség pedig minden dalát sűrű tapsokkal jutalmazta. Nagy (Frie) elég csinosan énekelt ugyszinte Pártos Etel (Vanda). Dobó force szerepet mutatott be Bum tábornok alakításában. Németh az udvarmester szerepében több izben nevetésre indította a közönséget. Az előadás kerekded és élvezetes volt. A vereshaj u. Lukácsy Sándornak e remek népszimüve vasárnap adatott elő szép számú közönség előtt. Szigethy Lujza (Kata) hatásos dalaival és Dobó (Jankó) jóizü humorával mindvégig kedélyes hangulatban tartotta a közönséget. Említést érdemelnek még Rajcsányi, Szirmay Jozefin, Németh, Csókáné és Lomniczy kik mindnyájan élénk részt vettek az előadás sikerében. A szultán. Verő György óriási sikert aratott operettje, mely a főváros és vidék minden színpadán folytonos tetszés mellett adatik, nálunk kedden lett bemutatva. Az igazgató nem kiméit semminémü áldozatot arra nézve, hogy e darabot szinre liozza. Fényes jelmezek és nj díszleteket szerzett be e célra. A közönség nem méltányolta kellőkép az igazgató Jtörekvését amennyiben kevesen érdeklődtek a premier bemutatása iránt. Pedig ugy kedves zenéje mint a hatásos csoportozatok [fényes kivitelele és a szereplők ügyes játéka megérdemelte volna a tömegessebb pártolást. Az est sikerében az oroszlán rész Szigethy Lujzát illeti meg, ki a szultánt a legszebb stylusban mutatta be. Csengő hanggal előadott dalait frenetikus tapssal jutalmazták. A második felvonásbaan „Szerelmi keringő" zajos hatást idézett elő, meg is újrázták. Pártos (Roxelan) játékával imponált. Gyenge hangjához Roxelán erős parthie. Németh a főenuch szerepét oly alakításban mutatta be, melyre büszke lehet. Kitűnő maszkja és sipított hangja fényesen karaktérizálták a szerepet. Di serét mókáival folyton derültségben tartotta a közönséget. Hidassy (Bimbassy) és Lomniczy (Bülbül) a rettenetes és kellemetes basákat élethűen parodizálták. Emlitést érdemel még Nagy, Dobóné, Rajcsányiné, és Rajcsányi, utóbbi a Müezzim éneket gyönyörűen énekelte. Elismerés illeti Keményi karnagyot is, ki a karok és csoportozatok egybevágó énekét ügyesen vezette. Szerdán a „Szultán" másodszor került szinre, Ily másodszori előadásokról már volt alkalmunk irni, s ugy látszik, hogy ez már bevett szokásává lett. Lehet hogy a közönség közönye is befolyással van arra, de tény az, hogy a másodszori előadások siker tekintetében nagyon hátra vannak a premierektől. K. Kopácsy Juliska a népszínház primadonnájának első vendég felléptével ..Náni" pályadíjat nyert népszínmű csütürtökön került szinre. Dacára, hogy közönségünknek alkalma volt e szerepet már Blahánétól és Hegyi Arankától színpadunkon láthatni, és hogy felemelt helyárakkal adatott elő, a nézőtér ha nem is zsúfoltan, de szinig megtelt intelligens közönséggel. Kopácsy megjelenését közönségünk riadó tapsokkal és szűnni nem akaró éljenzéssel fogadta. A nézőtérről nemzeti szinü selyem szalaggal ellátott babérkoszorút nyújtottak fel részére, mely alkalommal az éljenzés ismétlődött. A szalagon a következő felirat volt „A pápai közönség" „tisztelete jeléül" 1893. Május 11. A művésznőt meglepte e fényes fogadtatás és folytonos hajlongások között igyekezett néma jelekkel a közönség szívélyes fogadtatását megköszönni. Kopácsyról a fővérosi sajtó dicshymnuszokat zeng, és méltán. Fülemile csengésű hangja, mely andalít és lelkesít, művészi játéka, melylyel együtt lelkesülünk és érezünk méltóvá teszi Kopácsyt, hogy a művésznők " sorába emiitessék. Megjelenésével imponál s bájos inosolygo arcával biztosítja magának a közönség rokonszenvét. Minden egyes dalát megújrázták. A felvonások végén pedig szűnni nem akaró kihívásokkal adtak kifejezést művészi játékáért. Sváb táncát kecsesen lejtette, meg is újrázták. Méltó elismerést érdemel még Dobó Kreuzerje, ki a gazdag sváb parasztot művészi alakításban mutatta be. Rajcsányi (Józsi) elemében volt, meg is felelt szerepének. Lomniczy a Bukovay stiklikkel több izben derültséget idézett elő. A darab határozott sikert aratott s a közönség egy élvezetes est sikerével távozott a színházból. K. Kopácsy Juliska második vendégjátékául „Nebántsvii'ág" pénteken adatott elő telt ház előtt. Kopácsyt a közönség megjelenésénél viharos tapssal és gyönyörű virágcsokorral fogadta. A művésznőnek Denise egyik remek alkotása. Nániban Kopácsy a közönségét fellelkesítette, Denise szerepében azonban tökéletesen elbűvölte. Egész előadás alatt falrengető tapsokkal jutalmazták a művésznő dalait. A „Jani és Juci" dalát háromszor megismételték. A lelkesedés tetőpontját érte el akkor, midőn dragonyos egyenruhában jelent meg. Fess és snájdig volt. Az ezred dalával brillírozott s tüntetésre adott okot. Ugy nyilt jelenetekben mint egyes felvonások végén a művésznőt szűnni nem akaró tapsokkal és kihívásokkal idézték a lámpák elé. Dobó Coelestim alkotása remekül sikerült. Több izben neki is kijutott a tapsokból. Csókáné a féjedclemasszonyt és Lomnicy az őrnagyot kifogástalanul játszta. A közönség lelkesült állapotban távozott a színházból. A művésznőt a szinházbóli távozásakor a reá váró közönség lelkes éljenzésben részesítette. Kopácsy Juliska harmadik és utolsó vendégjátékául „A madarász" szombaton adatott elő. A közönség a színházat zsúfolásig megtöltő te. Gyönyörű virágcsokor és tüntető fogadtatásban részesült megjelenésénél. Postás Milka a művésznőnek legremekebb alkotása. Lapunk zártakor az előadás javában folyik s igy annak lefolyásáról csak jövő számunkban tudósíthatunk. KARCZOLAT. A muít hétről. Bármennyire iparkodtam azon, hogy ígéretemhez képest karcolataim tárgyát nem a színészek keretéből vegyem, de legjobb akaratom mellett is kénytelen vagyok ez egyszer visszaszivási procedúrával élni. Azért ne ijedjenek még kérem a színtársulat éjjeli reputációjának igen tisztelt megmentei, nem fogok rekriminálásokba bocsájtkőzni, nem önökről fog szólni az ének. Karczaginé Kopácsy Juliskáról a népszínház kedvelt primadonnájáról akarok né-' hány soi'ban megemlékezni. Fogadtatás lett részére a vasútnál inscenirozva. Eltekintve, hogy a város részéről a rendőrkapitány, a színtársulat részéről az igazgató és a színtársulat összes férfi tagjai s szép számú közönség, fogadták a művésznőt, a sajtó sem engedett a 48-ból. Kirukkolt mind egy szálig. A háttérben ha jól láttam a szedő gyerek a főmunkatárs vezetése alatt várták a vonat berobogását. A művésznő férjével jött s kölcsönös bemutatások után kocsira ültünk s a „Grff" szállodába hajtattunk. Szegény művésznő ! Azt hitte, hogy már kinyugodhatja magát s kényelembe helyezkedhetik. Oh nem! A sajtó képviselői nem azért foglalják el ezen nagy polcot, hogy ily kiváló esetekben ne éljenek jogaikkal. Á publikumnak meg látni kell s imponálni kell tudni. Körül néztünk váljon látnak-e bennünket s grandezzával- mint azt egy bizonyos tárcaíró jelezni szokta — felsiettünk ujolag üdvözölni a művésznőt. Szívesen fogadott ugyan bennünket, de meglászott rajta, hogy még szivesebben fogadná ha távoznánk. Nem is alkalmatlankodtunk sokáig, hanem ajánlottuk magunkat a „viszontlátás" reményében. Távozásunkor ugyan észrevettem, hogy valami felett csudálkozik, de az illeni határait nem akarva túllépni, egyelőre nem kutattam az okát. Férjével,- ki aznap még a fővárosba vissza utazott, kinek évek előtti ismeretségünket emlékébe hoztam,- alkalmam volt a többek között erre a themára is visszatérni, : ki megmagyarázta, hogy nejének városunk j számfeletti hírlapírói tehetségei tűntek fel. Ezen ösmeretség révén alkalmam volt I a művésznőnél tiszteletemet tehetni a nélkül, hogy hirlapirói jogosultságomra i reflektáljak. Elösmerőleg nyilatkozott egyaránt 1 a zsurnaliszták felől, szereti is őket, hisz férje is a gárdához tartozik csak, a tolakodó in- tervivolóktól irtózik. Eleinte magamra vettem ezen megjegyzését, de magyarázott szavaiból kivettem, hogy nem rólam, hanem velem hason irodalmi kontárkodó szellemi tehetséget értett ez alatt, kinek névjegyét nem mutatta meg ugyan, de a beszéd modoráról Ítélve nem sok fejtörést okozott az interjuholó kilétét kitalálnom. A. színházi közönségről igen szépen és kedvesen nyilatkozott. Nem sok de „liercig" közönsége van. Igen jó emlékező tehetsége van. Ezt onnan magyaráztam meg magamnak, hogy a két előadás után a páholyban ülőkről beszélgetve az állandó habituék arcát élénk emlékében tartja. A többek között feltűnt neki a jobboldali első emeleti páholy habituéja is, ki sóvár szemekkel kiséri az előadást és frappans markirozással adja tudtul jelenlétét a páholyban. Midőn tudomására juttattam, hogy ezen uri ember a hirlapirói gárda egyik legrokonszenvesebb tagja s ő csak imponáló sportból űzi ezen potya mulatságot, csudálkozásának adott kifejezést, hogy még eddigelé nem volt szerencséje látogatásához. Vigasztaltam a mi még nem volt az megtörténhetik. Figyelmeztettem ugyan, hogy igen veszélyes udvarló s szellemességével már sok szinésznői keblet hullámzásba hozott, de ugy vettem észre, hogy ez reá legkevésbbé sem hatott. A város nevezetességeit, a várkertet, a kálváriát és nagy templomot megtekintette. A város tisztaságát és csinosságát is emlegette. Na pogármester úr már ezért a dicséretért is megérdemelte volna, hogy a művésznő vendégjátékát becses megjelenésével megtisztelte volna. Most pedig engedelmet kérek igen tisztelt Nagysád, hogy mindezeket nyilvánosságra hoztam, de befogja látni, bárhogy Ígéretet vett tőlem ilynemű közlések ellen, egyrészt a hirlapirói viszketegség, másrészt azon tudat, hogy Nagysád is ösmeri a hírlapírók igéretét, meg fogja bocsátani ez egyszer közlékenységemet. Azon tudat pedig, hogy e sorok megjelenésénél már Nagysád nem fog városunk-