Pápai Közlöny – II. évfolyam – 1892.
1892-10-09 / 55. szám
különös figyelem fordítandó a munkás osztályhoz tartozó utasok és azon vendéglőkre, a hol azok megszoktak szállni. A gyanús tünetek közt érkezők részére addig is mig a „b a r akk kórház 0 1 felépül, egy alkalmas ház szemeitessék ki a hová ezen betegek beszállitassanak. Ajárvány bizottsá g—• alakitassék meg, ki permanentiában legyen és a kiadott rendeletek szoros felügyeletét ellenőrizze. A rendőrkapitány, — ki tudomásunk szerint szabadságidejé ből visszaérkezett s hivatalát nagy örömünkre újra átvette — erélyesen utasítsa a háziurakat az árnyékszékek desinficiálására ; ennek betartását s tisztaságát a fertály mesterek vagy rendőrök bázról-házra való járással ellenőrizzék. Az utcák tisztántartása s naponként karbolos vizzel való felöntözése elkerüihetlen lóvén, az egyik legnevezetesebb körülménye a kolera elszigetelésének' A főkapitány urnák még azt is ajánljuk, hogy a vámoknál szigorú ellenőrizetet gyakoroljon, hogy rongyot, csontot, nyersbőrt, vagy más efféle bűzt terjesztő szereket ne eresszenek a városba. Hasonló intézkedés tétessék a vasútnál. Aváros lakosságát pe dig kérjük, hogy mérsékelt életmód és tisztaság legyen a jelszava. A gyümölcs és hideg ételek kerülendők ; inkább bort inni, mint sört, hacsak nem jégbe hüteti. Étkezés előtt a kéz mindig megmosandó : A házban levő rongyokat és rongyos szőnyegeket kiirtani, mert ezek terjesztik a bacillusokat legjobban. Ajánlatos, hogy min< jn családnál'fínom cognac, vagy rum mindig készletben legyen, hogy a legkisebb gyomorbajnál kéznél legyen ; végül ha legkisebb bajt érez valaki, forduljon haladék nélkül az orvoshoz. A közönséghez való kérelmünk ugyan a városi főorvos hatáskörébe tartozna, de minthogy eddigelé nem látta elérkezettnek az időt falragaszok utján ezt a lakosság tudomására hozni, kénytelenek voltunk ezt ez uton megtenni. Elvárjuk a városi főorvos úrtól, hogy hygenieus szempontból a falragaszok kitűzését szorgalmazni fogja. Ezek azok az intézkedések melyeket vázlatosan kifejteni akartunk s most annál foróbban óhajtanánk : vajha méltatnánk nálunk a közegész * ségügyetarra a kiváló gondozásra, melyet ez élet fontosságánál fogva megérdemel és vajha eljutnánk a tökély ama magaslatára, a honnan nyugodtan nézhetnénk a veszedelmes ellenség szemei közé. Ez óvintézkedések megtételére kötelezve vagyunk. És most jöjjön, a minek jönnie kell. —k —3. Évről évre kegyeletes nemzeti ünnep marad október 6-ika, s a késő nemzedék is mindig buzgó áhítattal, csendes imával fogja megünnepelni ezen gyásznapot, mely az aradi vértanú hőseink elévülhetetlen dicsőségét őrzi. Negyvenhárom évvel számolt be az idő vasfoga a remzeti szabadság mártírjainak halála óta, de emléküket nem volt képes kitörülni a nemzet szivéből. Örök idők kegyeletes és szent alakjai maradnak ők, s a nemzet, szeretete évről évre felkeresi az aradi vértanuk gyászos mezejét, hol martyr halálukkal váltották meg a szabadság dicsőség teljes feltámadását. Az ártatlanság kiontott vére igazságért kiáltott fel az égbe. De az igazság napja, bár sokáig tartott a gjász, végre dicsőén, ragyogóan felkelt. Az aradi gyásznapon martirhaiáit szenvedett hősök mindmegannyi eszményképévé váltak nemzetünknek. Emlék gyanánt Őrizzük szivünkben őket. tekintetbe véve az akkor dühöngő hatalom vandalismusát, máiy reájuk vonatkozó emlékeztető minden jelet megsemmisíteni igyekezett. G-yászos emlékezetű nap, melynek emlékét minden mngyar érzelmű honpolgár kegyelettel üunepel meg. Nincs Magyarországon honpolgár, bármily nézetkülönbség válassza is el máskülömben, a mai nappal kibékülnek, kezet fognak, együtt imádkoznak a vértanúi halált szenvedett hősök halála felett és forró imát küldenek fel a magasba azok lelki űdvéérf, kik a haza szabadságáért, e magasztos eszméért lakoltak gyalázatos halállal. Bitófán haltak el, szobrot: állítottunk fel számukra, egy oly szobrot, mely ezredéveken át fogja hirdetni a magyar nemzet szabadságérzetét. Emlékeztetni fog bennOnket e szo,jor a kiolthatatlan lelkesedésre* mellyel a nemzet széttörte bilincseit, jogait hirdetve, készen arra, hogy azt ha kell fegyverrel is védelmezze ; az áldozatkészségre, mellyel a nemzet minden vagyonát a haza oltárára tette, hogy szabadságát megnyerhesse ; a bátorságra, mellyel küzdött a hősökre, kikben a hara erejének óriási megfeszítése megtestesüli,; a dicső halálra, döriti szőke bajuszát, odaáll az ivóasztalhoz s szép csöndesen rákezdi mondókáját; Szerencsés jó reggelt kívánok tens fiskárius uramnak. Megkövetem alásan a tens figkárius urat, hát azért gyüttem be kérem alásan, hogy hát panaszval gyüttem. Persze ezen beszédre a principálisnak azt kellett volna mondania: halljuk hát azt a panaszt urambátyám ! De mivel a fiskárius ur annyira el volt mélyedve az előtte fekvő periratkazalba, hogy észre som vette a klienst, hát biz ő nem szólott egy szót sem, csak tovább böngészett, s igy Boldog András uram is hallgatott. Csak álldogál a csöglei ember egy darabig türelmetlenül, hol az egyik; hol meg a másik lábát súrolja a padlóhoz türelmetlenségében. Már mindegy — mormogja magában — ha haragszik is a téns flskárius ur, a mért beleszólok a dolgába: essünk át rajta izibe, mert ha itt ácsorgom, akkor ugyan hazavihetem az életet ugy, amint behoztam. — Kérem alázatossággal téns flskárius uram, nagy szavam volna, ha megtetszenék szívesen hallgatni a téns fiskárius urnák. Már erre a nagy szóra az ügyvéd is felvetette a fejét a periratkazalból, ránéz a kliensre, félretolja a nagy percsomót, helyet mutat, s csak annyit szól: — Beszéljen. — Nagy sor ez, ami rajtunk megesett téns fiskárius uram, mert hisz nagyobbára csakis azért jöttem be, hogy elpanaszoljam: aztán ha tud rajtunk segiteni, hát kérném szívesen, nem kívánjuk ingyen a fáradságát. Nem volt nekem bajom soha senkivel, a mióta élek, békességben voltam mindig mindenkivel, de most valahogy meggy ölt a bajom a szomszédommal Veres Istvánnal, ha tetszett hallani, ott lakik Csöglén, épen a toszomHát tetszik tudni tens fiskárius uram, egy haszontalan dolog miatt támadt a perpatvar. Abban is hagytam volna ón ezt a dolgot, de hát az anyjukom nem hagyott békében, váltig kergetett, hogy jöjjek a téns fiskárius úrhoz, hogy keresse ki az igazságot, mert az nem járja, hogy az ember a saját birája legyen. Most is hát csak azért jöttem be a tens fiskárius úrhoz, mert hát sehogy sem volt nyugtom a feleségemtől, különben a tályognak jutott vón eszébe, hogy még fiiskárius van a világon. Tetszik tudni, én abban hagytam volna az egész dolgot mert nagyon jámbor természetű ember vagyok, éppen mint az édes apám volt; mert, hogy meg ne báutsam a szavammal, hát az apámtól örököltem ezt a természetemet. 0 mondta váltig mondogatta ; ne pörölj fiam senkivel, a prókátorokat meg kerüld, mint a ross nyavalyát. De hát az asszonynépséggel nem lehet ám birm, mert a helyett, hogy kerülnék a perpatvart, hát még keresik inkább. Yeress István szomszéddal csak megegyeztünk volna, de hogy a szomszíd leverte a libát a lábáról, megeredt a nyelve az anyjukomnak, aztán addig kerepelt, mig a szomszédasszony Veress Istvánná is kij3tt a házból, csaptak aztán olyan patáliát, hogy hajbamentek és összecibálták egymást. Hát igy áll a dolog téns fiskárius uram, ne sajnálja már most az igazságot kikeresni, ingyen nem kívánjuk, mert hát van hál 1 istennek egy kis jószágunk, holmi' egymás csak előkerül a háznál; megtudjuk szolgálni, mert tudjuk, mi a becsület, ha szántó-vető emberek vagyunk is. A kliens uram e hosszú lére eresztett beszédét a fiskátis nagy figyelemmel hallgatta végig i m mm M I — Jól vam kedves barátom, majd megmutatjuk mi a szomszédnak, hogy legyen máskor is az önmaga birája meg a szomszédasszony is megkeserüli a tettét. Csak menjen haza kelmed, aztán nézzen be olykor—olykor hozzám, mindig felvilágosítom a per állásáról, Boldog András uram mag, mint a kinek legjobb rendben van a szénája, örömmel ment haza és elmondta hites társának, a mit a fiskárius mondott, hogy megtanítja a Veresséket. Bc is i Irt gyakran a csöglei kliens a városba kérdezősködni a per állásáról, ilyenkor soha sem mulasztott el a téns fiskárius urnák egy kis nyomatékot magával hozni, hogy annál súlyosabb legyen Veresék rovása. Hiába a magyar embernek már vérében van, ha bosszút esküszik valaki ellen, feláldozza szenvedélyére egész vagyonát, s azután kesereg tette fölött. Boldog András ís évekig járt fce a közés váltó hites ügyvédhez a libapör miatt, mely idő alatt egy egész kis majorságot hordott be nyomatékul s azonkívül szép összeg pénzt is az igazság kerekeinek megkenésére. Végre a hosms perlekedésből az sült ki, hogy Veres István a liba megfizetésére Ítéltetett, Boldog Andrásné pfdig 50 frt pénzbírságot volt kénytelen fizetni, mert tettleg bántalmazta Veressnét. Boldog uram most is kesereg tette miatt s nem mulasztja el Jankó fiának nap—nap után azt a bölcs oktatást adni, amit ő neki az édes apja életében adott: — Ne perlekedj fiam senkivel sha prókátort látsz, kerüld, mert az sokszor eltéveszti az igazságot. Pollácsek Frigyig
