Pápai Ifjusági Lap – 1. - 4. évfolyam – 1885-1889.
Második évfolyam - 1886-12-15 / 5. szám
Tekintetes Elnök Ur ! Örömmel ragadja meg az ifjúsági képzőtársulat e kedves alkalmat, melyben őszinte ragaszkodását fejezheti ki szeretett elnöke iránt s üdvözölheti életéveinek e nevezetes pontján azok sorában, a kik ismerik, becsülik és szeretik. — Minket — közelebbről engem — bizott meg a társulat e kedves kötelesség teljesítésével; az én tisztem volna az, hogy hü tolmácsolója legyek annyiak őszinte szives ragaszkodásának, szeretetének és jó kivánatainak. — Érzem e kötelesség teljesítésének nehézségét, félek, hogy a kép, melyet rajzolnom kellene, csak gyenge vázlat lesz, halvány vonásokkal tudom csak láthatóvá tenni; de szolgáljon erre nézve mentségül ifjúi gyengeségem ! — Társulatunknak fényes mu ]tja, s már-már félszázados dicsősége van, s e dicsőségnek egy nagy része — habozás nélkül mondhatjuk — mint pár év alatt 25 éves, tevékeny elnököt, Tekintetes Elnök urat illeti. — Oly nagy idó ez, hogy ha hanyatlani kellett volna társulatunknak : ma már aligha léteznék. Hogy ez nem így történt, de az ősök dicsőségéhez hív mamaradt, sőt elismerésben részesülve fokról-fokra emelkedett : az egyedül tekintetes Elnök ur vezetésének gyümölcse ! Ugyanazért csak elismeréssel adózhatunk s bizalommal, szeretettel tekinthetünk Tek. Elnök úrra ugy a jelenben, mint a jövőben. Legyen társulatunknak ezután is üdvös tanácsokat osztogato édes atyja; buzdítván a törekvőket, támogatván a gyengéket ! Vezérelje pedig ebben azon tudat, hogy az ifjúi szív fogékony a nemes iránt, s a bölcs oktatásért háláját, ha mással nem is, de szeretettel, édes visszaemlékezéssel bizonynyal kifejezi. — Hogy pedig ezen üdvös tevékenységét még sok éveken át folytathassa, s társulatunk kedves alakját körében szemlélhesse: őszinte szívből kívánom, adjon az Isten erőt, egészséget — s áldást munkáira; adja Isten, hogy ne csak mint 25 éves elnököt üdvözölhesse majdan társulatunk ; hanem mint most életének, ugy egykor elnökségének 50 éves jubileumán is kifejezhesse üdvözletét. Adja az ég, hogy ugy legyen ! — Tánczmulcitság. A theologia akadémia és főgimnázium ifjusaga a jövő január hó 8-án együttesen házias tánczestélyt rendez a »Griff« fogadó nagytermében a theologiai képzőkor és az ifjúsági kéfizötársulat javára. A tanári kar részéről az elnökséggel Nt. Antal Gábor tanár ur bízatott meg. Bizottsági elnök : Paal János, pénztáros: Fülöp József, ellenőr: Boross Kálmán, jegyző: Nagy Zoltán; bizottsági tagok: Balla Endre, Baditz László, Berzsenyi Zsigmond, Czike Lajos, Dávidházy János, Döry József, De Rívó Gyula, Farkas Antal, Gartsik István, Káldy József, Nagy Kázmér, Paal Józseí, Rutkay Vilmos, Ságváry Jenő, Sándor Benő, Szekeres Mihály, Szeles Gedeon, Szűcs Zoltán, Vályi Miklós, Veörós Benő, Vízvári Mihály. Adja Isten, hogy e nemes czélu mulatság minden tekintetben sikerüljön ! — Jótékonyság. A közelebbi napokban következő becses sorokat kapta szerkesztőségünk Nt. Ónody Zsigmond szt. péteri ev. ref lelkész úrtól: »Mióta rendes lelkész vagyok, évről-évre jobban fokozódott bennem a vágy és óhajtás, kedves »alma materem,® apápai ev. ref. főiskola iránti hálám- és tiszteletemet tettekben is kimutatni. Azonban előbb szerény jövedelmeim, majd évről-évre nagyobb-nagyobb kiadásaim miatt sohase teljesíthettem ama szent vágyam és óhajtásomat. Azt azonban többször is tapasztaltam már, hogy a jóságos gondviselés, az embereknek szent és igaz vágyait — előbb utóbb, kisebb vagy nagyobb mértékben, de bizonyosan beteljesíti, így teljesült be az én — pápai iskolánk iránti — vágyam is némi részben egy fenkölt lelkű asszonyság áldozatkészsége által a következőképpen: Október 24-ikén nagytiszt. Bese Elekné, szül. Mórocz Karolina úrnő, engemet magához sürgönyöztetvén, a többek között egy iskolai czélokra tett 500 frtos alapítványára is kérte véleményemet. Megállapodásunk abban történt, hogy ö 1887-ik évtől kezdve, míg él, az 500 frt 6°/ n kamatának felét minden év nov. 19-én, mint b. e. édes anyja, nemes és nemzetes néhai Mórocz Zsigmondné szül. Hodossy Juliánná asszonyság halála évfordulói napjan, egy a pápai főiskolában — a komáromi egyházmegyéből — tanuló theologusnak, vagy ilyen nem létében 2 gymnasiumi tanulónak küldi; — halála után pedig ennek fizetésére örökösét kötelezi; — az 500 frt kamatának felét pedig a hodosi ev. ref. elemi iskolában tanuló szegény gyermekek részére adja és adatja — évenként. Ezen kívül a kegyes adakozó-nő elengedte a komáromi egyházmegyei gyámoldából neki járó 50—50 frtokat egész életére. De még itt se aliapodott meg az áldozat-kész asszonyság; mert az én szerény felhívásomra, 15 frtot adott át nekem, oly megbízással, hogy én ez összeget küldeném el a papai főiskolai papnövelde igazgatóságának, hogy az, ezen összegből 5 frtot adjon annak a komáromi egyházniegyebeli iheolognsncik, a ki a f. évi karácsonyi legáczió valasztásig a legjobb orácziot; 5 frtot, aki a legjobb koporsói imát és 5 frtot annak, aki a legjobb siri beszédet irja. Végül még azt is kegyes volt a derékasszonyság kijelenteni: hogy ő idővel még mind a hodosi, mind a pápai iskola növendékeiről, — és a komáromi egyházmegye gyámoldajáról is meg fog emlékezni." Fogadja első sorban a kegyes adakozónő,.— másodsorban pedig a szives közbenjáró az érdekeltek leghálásabb köszönetét. A pályamunkák beadási határidejéül az akadémiai igazgatóság decz. 16-át tűzte ki. Felelős szerkesztő: Fülöp József. Szerkesztő társak: Boross Kálmán. Medgyaszay Vincze.
