Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1888.

1888-11-11 / 27. szám

A főtárgyat a kerületi szövetság megszüntetése képezte, amit részint az óriási közöny idézett elő, részint ama körülmény, hogy a szövetkezet köbeiébe tartozó egyletek, 2 —3 kivételével, megyei tüzoltószövetkezetekké alaKultak át. A szövetkezet megszüntetése tehát határozatilag kimondatott Pápán, ahol 1874ben, tehát tiz év előtt, megalakult. Ahol született, ott Ion eltemetve. Határozatba ment, hogy a szövetkezet 67 frt 33 kr. vagyona, valamint József foherczeg ő fensége által a tagsági dijak fedezésére tett 100 frt alapítványa, az alapitó jóváhagyásával — „adunáutuli tüzoltóegyletek kerületi szövetségének alapítványa * czimén az országos tűzoltó nyugdíj és segély alaphoz csatol tassék, miről a belügyminiszter is értesíttetni rendeltetett az alapszabályok értelmében. A szövetkezet iratai hiteles másolatban az országos szövetkezet irattárába, eredetileg pedig a pápavárosi irattárba elhelyeztetni határoztatott. A pápai tüzoltóegylethez pedig megkeresés intéztetett , hogy Ováry Fvrencz dr. indítványára alakitandó megyei tűzoltó szövetkezet létesítése iránt a szükséges intézkedéseket tegyék meg. Ezzel az alig 8 tagot magába záró gyűlés a szövetkezetet örök nyugalomra helyezte. Tanulság. Krausz Albert pápai kőfaragomester, amiért tanonczát a papai ipartestületnél idejében szabályszerűen nem szegődtette, az ipartestület által 20 írt pénzbüntetés megfizetésében elmarasztaltatott. A pápai leányegylet, miként értesülünk, két hét múlva milváuos felolvasó; hangverseny- és szavalati előadást fog tartani saját pénztára javára. A programm a jövő hóban lesz kibocsátva. „Malbisch Arumim." Igy hívják azt az izraetita jótékony krajczár egyesületet, melynek 1887—88. évi működéséről szóló kimutatását vettük, közli a pápai izr. iskola tanitó testülete. A kimutatás szeriut lefolyt évben Spatz Ignácz a pénztárosi, Oesterreicher Mór az ellenőrzői és tíchor Ármin a könyvelői tisztet töltötte be. A jótékony egylet 380 tagot számlál jelenleg es czélja 4 kr havi tagságidéból befolyt összegen a szegény iskolás gyermekeket felruházni. Lefolyt évben 462 frt 23 kr folyt be, mely összegből jótékonyczélra 417 frt 20 kr. fordíttatott. Ezen összegből 151 pár csizma, 55 drb sapka, 55 drb kendő vásároltatott, mely tárgyak f. hó 15-én tartandó ruhakiosztás alkalmával adatnak át a szegény iskolás gyermekeknek. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK — Elitélt gyilkosok. A meggyilkolt veszpzémi Bódi kucséber gyilkosai fölött mult héten hozott Ítéletet a veszprémi kir. törvényszék. Kuruczlmre íőtettest, kit dr. Rosenthal ügyvéd igen nagy buzgalommal védelmezett 15 évre, bűntársát Nagy Györgyöt pedig, kit Ányos Pál ügyvéd védelmezett 10 évi súlyos börtönre ítélték. Azért nem lehetett halálbüntetést kimondani, mert vádlottak még nem haladták meg a 20 éves életkort. Úgy a kir. ügyész, mint a vádlottak föllebbeztek. — Körözés. Haal Ödön János, kismartoni születésű, kéményseprő segéd, főnökétől Szikora Bélától 37 frt 94 kr. összeg eltolvajlása után megszökött. A devecseri járásbíróság országszerte való költöztetését közli a „Rendőri közlöny." — Szinésznö és varrónő. Mindkettőnek vannak titkai, mindenik között vau jó is, rossz is. Win kiér Fáni ugylátszik az utóbbiakból való. Ezért állt tegnap a pápai járásbíróság előtt ahol Lázár lióza színésznő bepanaszolta, hogy varrás végett át adott ruháját elrontotta, amiért előadáson sem jelenhetett meg s igy kárpótlást követelt, Segesdy biró — a színésznő ama hathatós argumentuma után, hogy ,a ruha oly szük v o t, hogy még egyszerű bugyogó fölött is használhatatlanná vált" minden helyszíni szemle nélkül, Winkler Fáni varrónőt a kár megtérítésében elmarasztalta. NŐKRŐL A NŐKNEK. Merengés. — Sonette. — Csöndes lakásom árnyas rejtekében, Virág, madár-dal, fák liíís árnyiban, Ali!'lelkem elmereng egy régi kéjben, A melyben annyi bűbáj, annyi égi van! Előttem állt szelíd tekintetével S forrón ölelve tartam csendesen, Remegve mondám: égek érte hévvel. Susogva szólt: szeretlek kedvesem. Pirulva rejté szép lejét keblemre, Soká, soká susogtunk, szem a szembe. Mondám : mily édes lesz az élet nékem. Fehér karok tapadnak im' reám, Felrezzenek . . . Hisz ép ő róla álmodám. Te vagy, te vagy jó kis feleségem. Ács Géza. Szomorúan zúg-búg a szél... — A „Pápai Hirlap" eredeti tárczája, — Irta: Babay Kálmán. Megindító gyászzene vonul át a természet felett ... a falevelek kiszáradva ott zörögnek lábaink alatt; egy-kettő lig-lóg még a csupasz ágról, a szeszélyes ökörnyál vékonyfonalával oda kötötte, hogy miként az akasztott ember, oly szomorú képet nyújtson . . . A tar mező felett csak a szél bús sóhaját lehet hallani, a mint végig fütyüli ősi nótáját . . . elszalad ablakomnál s vékony, kísérteties hangon sír be a repedésen . . . beszél virághervaSásról, lány hűségről . . . pöröl éles szaván a rossz lelkű nagynénikkel s elzokogja a hervadozó lelkeket .... Fut, rohan tova; szárnyaira szedi, mint bús fátyolt, a tépett fellegeket. . . a sirdombou hajlongó bánatos fűz ágait megrezgeti s dalol búsan, szomorúan az elvesztett boldogságról s keservesen megsiratja fellegeivel a czudar világot. Hallgatom gyászdalát s lelkem visszaszáll a múltra, barna kis lány szép szeméhez, piros arczálioz, kötekedő vidám énekéhez . . . addig beszél . . . addig hallgatom, hogy merengő lelkem ábrándjai romba dőltén megerednek íájó könyeim . . . ! A Csöutörék is tudták, hogy eugem szeretett Vilma; a Galláék is megmondhatják, hogy csak egyedül Vilmát szerettem. A kertben egymaga tarkul a dér rózsa; s a mint köuytől nedves szemeimmel a kertbe kitekintek, szomorúan hajlong a letarolt g'yepágyban. Igy marad meg a szívben is az első szerelem emléke, bánatosan vádolva a kalandozó mellet . . . Nem lakott ám pedig palotában és én sem születtem lészán . . . és még is, még is ! Mikor a Galláék szederfája alatt azt kérdeztem tőle: szeret-e? Rám. hajtotta kedves kis fejét. .. s mikor azt kérdeztem tőle: megvár-e ? keblemre borult, hogy vagy itt, vagy a temetőben. Angéla néni azonban közbe szóllott. Miért is vannak a világon agglegények ... miért uem vették el a vén leányokat . . . ? Oh, egy vén leány olyan, mint az őszi szél, folyton sír, tappog, folyton panaszkodik összeaszott szivében nincsen érzés, csak meghasonlás, lelkéből elrepült a szánalom, ott csak gúny maradt, káröröm ós boszuvágy. — Csak azért se! Minden gondolatuk csak ebben központosul: csak azért se! Fáj nekik tán a boldogságot látni s azért irigykednek . . . ? Átszellemült arczczal vettem magamhoz az utolsó szigorlat eredményét. íme, csak pár év s még a szederfa alatt átélt ábrándjaink megvalósulnak. Az a kedves kis angyal elibém szalad, hogy mit hoztam neki.., megsúgom .. . megmutatom azt az örökkévalóságot jelképező karika gyűrűt. . . hogy elpirul s mily boldogan simul hozzám! Pensióba tesszük majd Angéla nénit; de azért kijár neki pontosan 5-ször napjában a kávéja . . . megrendeljük kedves újságját, elvisszük a kis Maudiját is, hadd Jegyen nyugta, hadd legyen egyszer már meg a kívánt kényelme ... és mi élünk boldogan, megelégedve, mint az (.rdÜ vadgalambja .. . szeretjük egymást édes szerelemmel, mindig . . . örökké . . . ! A szél vad haraggal sír be a repedésen, meg'megrázza a könnyű csipkefüggönyt. . . ; majd neki ront s egy uyitvafeledt vagy kiszakított ablaktáblát mérgesen vág a falhoz s az összezúzott cserepek csörömpölve hullanak a földre. Elmosódik az édes kép, melynél oly szívesen időznék lelkem . . . Patvarista voltam két évig . . . írtam a leveleket, de nem jött válasz. Vártam és újra irtam. Az éu szerelmemet nem törte meg a várakozás. Egyszer csak kaptam Angéla néni levelét, hogy hasztalan iro|í Vilmának, az meghidegült irántam s már mást szeret. Nem akartam hinui szemeimnek. Százszor is elolvastam s mindannyiszor azt vettem in belőle, hogy Vilma mást szeret. — Nem! és ezerszer nemi Hazugság! gyalázatos hazugság! Majd megtudom a valót. Annak a szelíd lelkű Galla néninek irtain; kértem, hogy ue hallgasson el semmit, irja meg ő az igazságot, ha mindjárt szivem szakad is meg beié. A haragos szél kifáradótt, nem süvölt már be a repedésen, nem rázza meg már a függönyöket. . . e helyett oly setétség lett, hogy alig látnak szemeim. Az összehalmozott feliegek elfogták a uapot s hullatták a hideg, nehéz cseppeket. . . sírtak, könnyeztek . . . Piros volt a pecsét Galla néni levelén, reszketve bontottam fel. .— Szeret Vilma még most is; nagyon, jobban mint eddig; de sokat sír, aggódik, hogy leveleire nem kap választ. —• Én tőlem ? hisz egyetlen egyet" sé kaptam ! . . . S mióta Angéla néni megmondta neki, hogy egy nagy kisasszouynyal jegyben járok, ágynak esett és sokat szenved. — Hah! arczátlan pimaszság! Elő hamar a kocsival. . . el, mihamarább el, Vilmához. A szél újra támad ... a tépett fellegeket őrült gyorsasággal ragadja magával . . . Ott feküdt halványan össze törvq . . . ! Csak oda estem az ágyhoz. — Szegény Vilma! szegény beteg kis leány ! Mikor meglátott, sírt. Nem szólt, nem panaszkodott, csak nézett, csak sóhajtott, csak sírt. Mondtam neki, hogy soha se gondoltam másra, csak ő reá; soha se álmodoztam senkiről, csak ő róla . .. Bevárta a hálál, hogy megérkezzem, hogy igazoljam magamat előtte; oh, ő néki uem kellett igazolnia magát. . . ! Az a fej fa megmondta, hogy: ott! Az a jó Galláné azt is említette, hogy a 48 éves szív aiig ha ki nem akarta szorítani helyéből a 17 éves Vilmáét, azért fogdozta el leveleinket. Brr ! ! tízáraz gaiyaikat össze csörrentik a iák ablakom alatt, hideg van . . . fázom . . . ! Laptulajdouos felelős szerkesztő; V. Hullám iózsef. 5858 Tk7l888. Árvéresí hirdetményi kivonat. A pápai kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság közhírré teszi, hogy M o 1 n á r János és társai végrehaj tatóknak Molnár Imre és társai végrehajtást szenvedők elleni 482 írt tőkekövetelés és járujéka iránti, végrehajtási ügyében a (pápai kir. járásbíróság) területén levő Vináron fekvő, a vinári 3. sz. tjkben I 1 sor sz. a. birtokra 320 frtban a vinári 30. sz. tjkben I I—2 sor sz. a. birtokra 134 frtban, a vinári 31 sz. tjkben I I—2 sor sz. a. birtokra 44 frtban és a vinári 32. sz. tjkben I 1—2 sor sz. a birtokra 92 frtban ezennel megállapított kikiáltás árban az árverést elrendelte és hogy a fennebb megjelölt