Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-03-08 / 10. szám

MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca 22. szám. Előfizetés V

4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal : Petőfi-utca 13. szám Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Válasz dr. vitéz Mezey Kálmán városi orvos úrnak a P. és V. február 16. és 23-i cikkére, melyben komolytalan, naiv, tudatlan s tájékozatlannak nevez. (Vége.) Ezek után azt kérdezhetné Mezey Kálmán úr, hogy mi jogon avatkozom én bele a város közgazdasági dolgaiba komolytalan, naiv, tudatlan, tájékozatlan létemre? Megmondom. Mert a kötelezettségekkel jogok is járnak. Pápa város a tizenegyedik században keletkezett. Vájjon nem gondolja Mezey Kálmán úr, hogy ha a születések számát a Tapollca patak akadályozná, akkor ez a hely, ahol' ma Pápa város áll, pusztaság lenne? Kb. ezzel a felirattal márványlapon: Ember kerüld ezt a helyet, mert ez fajod pusztulásához vezet... Hogy a születések arányszáma miért csökken, tessék a többek közt elolvasni vitéz Endre László, Pestvármegye alispánjának a mult heti erre vonatkozó beszédét a vármegyei gyűlésen a most életbe lépő agglegényadó fölött. Könnyű lesz belátni, hogy itt nem helyi születési csökkenésről, hanem országos bajról van szó. Nem a Tapolca-beboltozás kell nekünk, hanem csatornázás, utcarendezés, mert amíg sok ház fala utcáról nézve is föl az ablak párkányig vizes, sok pince tele vízzel: a tüdőgondozó sem segít... A cikkiró úr azt állítja, hogy a folyóvíz önmagát tisztítja. Úgy van, de ez a tétel a mi kis Tapolcánkra is áll ám! A cikkíró úr engem Pató Pál gondolkozásúnak nevez. Nincs igaza. Mert amit ezelőtt 25—30 évvel megvalósítandónak tartottam, ma hatványozottan tartanám annak, ha az pénzügyi helyzetünk anyagi romlása nélkül megtörténhetnék. Ami adóalanyról 20—25 évvel ezelőtt 600 P-t fizettem, ma ezeret fizetek és nem mindegy, ha jövőben 1600-at kell fizetnünk. Miért is csak az lenne megvalósítandó, ami egészségi szempontból múlhatatlanul szükséges. Például a tüdőgondozó. Mezey Kálmán úr a Tapolcában megmosott petrezselymet fertőzőnek minősíti. Laikus véleményem szerint nem fertőzhet, mert mire a tányérra kerül, ha egyáltalán odakerül, 2—3 óráig száz fokos forróvízben fő, tehát elveszti fertőző hatását. Cziller Péter. A Pápai Takarékpénztár közgyűlése. Március hó 2-án, vasárnap délelőtt városunk és a vidék gazdasági életének úgyszólván minden számottevő képviselője Hamuth János polgármesterrel az élén megjelent az Öreg Takarék dísztermében, hogy résztvegyen az intézet immár 78. közgyűlésén. A közgyűlést Karlovitz Adolf m. kir. kormányfőtanácsos, intézeti elnök nyitotta meg az elmúlt év gazdasági életének hű jellemzésével. Megemlékezett a visszatért országrészek gazdasági jelentőségéről, majd különösen kiemelte a megnagyobbodott honvédelmi és egyéb állami feladatok, így különösen az egyre növekvő szociális terhek kielégítésére irányuló intézkedéseknek gazdasági életünkre való hatásait. Hangsúlyozva az infláció elkerülésének és az árszabályozásnak szükségességét, egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy a mai, a gazdasági élet minden ágába belenyúló tiltó és korlátozó kormányintézkedések csak átmeneti jellegűek lehetnek, mert a szociális jólét irányában haladó jövő fejlődés szükségképen magával hozza majd, hogy ezeket a negatívumokat az egészséges fellendülést alátámasztó intézkedések váltsák fel. A megnyitót, melyből kicsendült az országgyarapodás feletti öröm és a jövő iránti bizalom, a közgyűlés nagy tetszéssel fogadta. A tárgysorozatot dr. Molnár Imre intézeti ügyész-titkár ismertette. A közgyűlés minden előterjesztést egyhangú helyesléssel fogadott el, ugyancsak egyhangúlag választotta meg az igazgatótanács tagjait, közöttük új tagnak Pulmann Jánost. Városunknak lez a legrégibb és legerősebb intézete milliós saját vagyonával az elmúlt évben is hagyományaihoz hűen a legnagyobb előzékenységgel állott a hitelt kereső közönség rendelkezésére. Zárszámadásainak és üzleti jelentésének adatai szerint új betétet három millión felül vittek az intézetbe, új kölcsönöket pedig másfél millió pengőt meghaladó összegben folyósított. Adókra és beruházási hozzájárulásra a mult évben 105.000 pengőn felüli összeget fizetett, jótékony célokra év közben és a közgyűlés határozatából 4000 P-t fordított. A szokásos épületleíráson és az előírton túlmenő tartalékolás után részvényenként 4 P-t, összesen 16.000 P-t fizetett részvényeseinek osztalékul. Kamatokra 139.774 P-t, személyi kiadásokra 47.853 P-t, igazgatási és ellenőrzési költségekre 22.855 P-t fizetett ki. Tehát az intézet egész évi munkájának eredményéből több mint 70o/o-ot a kamatok és az adók tesznek ki, a fizetések és nyugdíjak nem érik el a 14o/

0-ot, az igazgatás és ellenőrzés csak 6.6o/o-ra rúg és a részvényesek a jövedelemnek csak 4.6o/o-át élvezhetik. Ezek a számszerű adatok cáfolják legjobban az utóbbi években oly nagy népszerűségre szert tett nagyhangú szólamokat, melyekkel a pénzintézeteket támadják. Ezek a régi patinás vidéki pénzintézetek, mint a Pápai Takarékpénztár, elsősorban és túlnyomórészben a vidéki gazdaközönségnek állnak hiteleikkel rendelkezésre, így közvetlenül belekapcsolódnak a különösen ma annyira fontos nemzeti termelő munkába. Éppen ezért munkásságukért és eredményeikért csak tisztelet és elismerés illetheti őket. Miért adjuk elő a Bánk bánt? A Ref. Főiskolai Képzőtársaság műkedvelői az idén márc. 15-én Katona József Bánk bán]it készülnek színre hozni a Jókai-mozgóban. Amikor erre az előadásra városunk közönségét ez úton is meghívjuk, szeretnénk

1 rámutatni azokra a szempontokra, melyek a Képzőtársaságot a darab-választásban irányították. Kezdhetnők mindjárt külső okokkal ezt a számadást: az idén ünnepeljük Katona születésének 150-ik és a Képzőtársaság megalakulásának 100-ik évfordulóját s a jubileumok jó alkalmak arra, hogy régi értékeinket újra felfedezzük. Van ugyan a jubilálásnak egy másik, szokottabb módja is: szobrot emelni akár kőből, akár bronzból, akár zengő mondatokból irodalmunk vagy történelmünk nagyjainak, de ez az eljárás — amint ezt Makkai Sándor egy tanulmányában oly meggyőzően kifejtette — azzal a veszedelemmel jár, hogy az ünnepség zajában mindenki szóhoz jut, csak az ünne^ pelt nem, és mivel ő hallgat, gazdag és sokszínű mondanivalóit pár szavas frázissá szegényítjük. Ilyenkor elfelejtjük, hogy a nagy költő és államférfiú vágya nem az, hogy szoborrá merevítsük, hanem az, hogy ifjú szívekben éljen tovább. Nagy költőről beszéltünk, de vájjon Katona igazán nagy költő-e? Tudjuk, hogy a Bánk bán-i pályázatra írta és a bírálók nem neki ítélték a pályadíjat. Azután átdolgozva kiadta, de a könyv a kiadó nyakán maradt és nem vonta magára a kortársak figyelmét. Majd elő akarta adatni egy színtársulattal, de a cenzor nem engedélyezte az előadást. Csak a költő halála után kezdik felfedezni. Egy nagy színész, Egressy életet lehelt a holt anyagba s az ő tolmácsolására a közönség is felfigyelt a darabra, de a kritika tartózkodóan viselkedett mindaddig, míg Arany és Gyulai két, egymástól független tanulmányban igazságot szolgáltatott a meg nem értett költőnek és Gyulai, aki nagyon fukar volt a dicséretben, kimondta, hogy a Bánk bán a legjobb magyar tragédia. A Képzőtársaság ifjú együttese már vagy két hónapja birkózik ezzel a darabbal és ennek a kemény munkának legszebb eredménye az, hogy,a diák-aktorok napról-napra jobban meggyőződnek Arany és Gyulai ítéletének az igazságáról. A tekintélyérvek helyét elfoglalja a belső meggyőződés, amelynek egyik ifjú »szinész« e szavakban adott kifejezést: »Amíg csak olvastam, nem is gondoltam, hogy ilyen szép a Bánk bán«. De vájjon a szépsége nem muzeális szépség-e? Mit érdekel bennünket 1941. március 15-én, hogy ezelőtt több, mint 700 évvel II. Endre király galíciai hadjárata alatt mi történt idehaza az országban, hogyan csábította el Gertrudis királyné öccse, Ottó meráni herceg Bánk bán ifjú feleségét, Melindát és hogyan ölte meg ezért Bánk bán, a nádor a kin rálynét, hogyan szipolyozták ki a királyné külföldről jött, idegen lelkű atyjafiai, a merániak a magyarokat és hogyan próbált az idegenek ellen felkelést szervezni Petur, az elégedetlenek vezére? E kérdésre könnyű megfelelni. Bánk bán tragédiája nem csupán egy főúr családi tragédiája, hanem egyúttal a magyarság négyszázéves tragédiája is. Már Gyulai rámutatott arra, hogy ez alatt a négyszáz év alatt hány magyar allamférfiú élte át Bánk és Petur tragikus vívódását, amikor választaniok kellett király- és nemzethűség között, hány Biberachhoz hasonló lézengő ritter kereste és találta meg szerencséjét e tejjel-mézzel folyó országban és hány Tiborchoz hasonló szegény jobbágy szívéből szakadt fel a panasz. Négyszáz! esztendő történetének jelképes összefoglalása ez a darab, egy oly korszaké, melyben a nem-» zetnek nemcsak királynéja, hanem királya is »meráni« volt és amikor az események logikája még az olyan királyhű államférfiakat is, mint Bocskai István, Zrínyi Miklós és Széchenyi István előbb-utóbb szembeállította uralkodójával. Ezt a tragikus helyzetet akarta megszüntetni közjogi és szociális téren a márciusi ifjúság. Tehát amikor a Bánk bánt márciusi 15-én színre hozzuk, ezzel nemcsak Katona szellemének, hanem az ő szellemüknek is hódolunk. Dr. Szabadi Béla. LŐWY BUTORHAZ GYŐR GR. TISZA ISTVÁN TÉR 5. IDE MENJEN, HA JÓ BÚTORT AKAR