Pápai Hírlap – XXXVIII. évfolyam – 1941.

1941-10-11 / 41. szám

PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Levente-utca22.számFőszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám Előfizetés V4 évre 2 P. Egyes szám ára 16 f. A kiadóhivatal telefonszáma: 11-60. Főszerkesztő: SZŰCS DEZSŐ. Felelős szerkesztő: SÁNDOR PÁL. Hirdetések (tarifa szerint) felvétetnek a kiadóhivatalban (Főiskolai nyomda) Emlékezés vitéz Draskóczi és Dolinái Draskóczy István ny. altábornagyra. Alig múlt egy éve annak, hogy Pápáról áttelepedett Losoncra legközelebbi hozzátartozói körébe. Mintha érezte volna, hogy neki is, aki pedig egymaga akart mindig minden viharral megküzdeni, most már segítségre lesz szüksége. Ezt sem vette sokáig igénybe. Most, amikor sugárzó lelke már elszállt az örökkévalóságba, az emlékezés fényével világítsuk meg alakját, egyéniségét. Nem volna illő e városhoz és annak társadalmához, ha minden megemlékezés nélkül, egyszerűen napirendre térne halála felett. Éveken átt itt élt közöttünk s vezéralakja volt városunk társadalmának. S most halála, után mintha elevenebben éreznénk egyéniségének átható erejét, mintha tisztábban látnánk lelkiségének ragyogó vonásait s úgy tetszik, mintha fel-felsóhajtanánk: de kár, hogy nincs itt közöttünk! Nem annyira rangja, mint inkább lelkiségének értékes vonásai juttattak neki vezető szerepet. Ezek az értékes vonások akkor ragyogtak legszebben, amikor a kereszthordozás törvényét maradék nélkül töltötte be. Életének második fele a világháború viharain, a hadifogság emésztő tépelődésein, nyomorúságain át vezetett s újabb' meg újabb vívódásoktól lett mindig nehezebbé. És mégis ott volt mindenütt, ahol tenni, használni lehetett és kellett. Alig volt városunk! társadalmának olyan megmozdulása, amelyben részt ne vett volna akár mint vezető, akár mint egyszerű lelkes pártfogó. Nemcsak erkölcsileg támogatott minden jó és igaz ügyet, de az anyagi áldozatokban is mindig előljárt. Vezető szerepet töltött be evangélikus egyháza életében, ahol munkájával, áldozatkészségével tett hűséges bizonyságot a komoly szolgálatról. Felügyelője volt a .pápai egyháznak, az egyházmegyén pedig a főjegyzői tisztet töltötte be páratlan buzgalommal. A politikai küzdelmek összekuszált szálai között is bölcs vezér s a politikai viszonyok mérlegelésében a komoly megfontoltság s kemény, meggyőződéses magatartás embere. Városunk társadalmának, egyesületeinek hazafias és kulturális tevékenységében sokszor hallatta buzdító, irányító szavát, sokszor volt első a döntő lépések megtételénél. A jótékonysági mozgalmak áldozatos munkájában, az Ínségesek felemelésében mindig az első sorban látjuk. Mindezeknek gyökereit lelkiségében találhatjuk meg. Csodálatosan szép lélek lakozott benne, akinek külső alakja is, arcán az egyenesség, őszinteség nemes vonásaival, olyan lebilincselő erőt hordozott. Lelkiségének legszebb alkotó eleme az a nyilt, tiszta jellem, amelynek átfogó hatása az általános ragaszkodást, tiszteletet és elismerést váltotta ki iránta. Katonásain fegyelmezett lélekből hajtott ki ez a nyilt, tiszta jellem, amelyre biztosan lehetett építeni, mindenkor lehetett számítani s amelyben mindig lehetett bízni azoknak, akik méltók voltak reá. Hiánytalan nyíltsága mint ékes virág pompázott az alakoskodás, alattomosság gyomrengetegében, jellemtisztasága viruló kis sziget volt a szennyes érdekek tengerében. Világos látása, tiszta megítélése embereknek és helyzeteknek eredményezte azt, hogy mindig határozottan levonta a következményeket önmagára is s ezért úgy tekintettek reá, mint útmutatóra. Sokan kérték véleményét és tanácsát zavaros helyzetekben és sokszor nyitott világosságot a sötétben botorkálóknak. Meleg szíve tele volt jósággal, könyörületességgel. Sokan emlegethetik hálával jótékony lépéseit, amelyeket értük tett, — segítő kezét, amellyel mélyre és messzire nyúlt,, hogy minél több magyar testvért emelhessen ki a siralom mélységéből s ölelhessen magához. Ebben a kemény magyarban a hazafias érzés tüze állandóan s úgy lobogott, hogy bármikor kész volt minden áldozatra hazájáért, nemzetéért! Szűcs Dezső. | Lic. Rácz Kálmán | Az a férfiú, akinek váratlan elhúnytáról szomorú kötelességünk megemlékezni, s akit vasárnap délután városunk mindenrendű és rangú polgárának impozáns részvétele mel*lett helyeztek az alsóvárosi temetőben örök pihenőre, míg élt, jelentős tényező volt Pápa város szellemi és gazdasági életében, mikor meghalt, nagy és fájdalmas űrt hagyott maga [után a családi és társadalmi élet terén egyaránt. Mindenki ismerte, mindenki tisztelte, becsülte őt, ezért mindenkit fájdalmasan érintett a múlt pénteken délelőtt elterjedt hír, hogy: Meghalt lic. Rácz Kálmán. Hirtelen, váratlan, a legszebb munkák és tervezgetések közepette húnyt el 3-án reggel 7 órakor. Nem volt beteg, csak gyengélkedett; nem volt gyenge, csak kimerült. A 74 évig tartó szakadatlan szolgálat, kitartó munka kimerítette fáradt szívét. Szép halál jutott volt osztályrészül. Este pihenni tért családja körében folytatott szokásos munkája után, elaludt a nyugodt emberek nyugodt lelkével és többé nem ébredt fel álmából. Ebből a munkás világból átlendült abba a másik, szebb világba, ahol örök jutalmat kap földi sáfáricbdásáért. Mert ő itt e földön jó sáfár volt. A reá bízott hívőkkel, növendékekkel és gazdasági érdekeltségekkel mindig jól és eredményesen sáfárkodott. A munka volt eleme, amelynek fáradalmait mindig mások javára gyümölcsöztette. Ö maga szerény volt, igénytelen volt, csakhogy a köz, a család, az egyház, az iskola, a társadalom, az embertársak vehessék hasznát küldetésének. Idegenből, Zemplénből szakadt hozzánk, de itt úgy be gyökeresedett, mintha ősrégi pápai lett volna. Iskoláit Sárospatakon végezte s ott szentelték lelkésszé. Majd balsai lelkipásztor lett, de tudományszomja nem hagyta békén. Negyvenegy évvel ezelőtt Pápára jött s a ref. kollégium vallástanára lett. Majd megszerezte a rendszeres theol. és egyháztörténeti magántanári képesítését s ettől kezdve nem szűnt meg tudományos munkássága. Sok cikket írí teológiai szaklapokba, sok önálló értékes munkát írt és adott ki. A kollégiumban megalapította a Konfirmált Ifjak Egyesületét, majd nyolc éven át szerkesztette és kiadta a ref. középisk. ifjúság országos lapját, a Szövétneket. Éveken át elnöke volt a Ref. Középiskolai Missziói Tanácsnak, tagja volt az Egyet. Tanügyi Bizottságnak, elnöke az Orsz. Ref. Tanáregyesület vallástanítási szakosztályának. Nyugalomba vonulása után új működési teret keresett. A Gyümölcstermelők Orsz. Egyesületének pápai elnöke lett. És pedig agilis, korát meghazudtoló friss, dolgos elnöke. A Oy. O. E. pápai fiókját ő virágoztatta föl, ő szerzett neki több mint négyszáz tagot. Hitt a munka diadalában, hitt annak megnemesítő, megszépítő erejében. Ez a hit kísérte őt sírjába, ez a hit élteti őt az élők szívében ... Elhunytát özvegye, Hódy Mária, négy Ara 16 fillér

. leánya (Erzsike, férjezett Nagy Gáborné; Margit, férj. özv. Várady Lajosné; Ilona, férj. Kovács Jánosné; Irén, férj. Kúr Gézáné),nyolc unokája (Nagy Gábor, Nagy Piroska, Nagy Erzsi, Kúr Zsuzsi, Kúr Csaba, Kovács Tihamér, Kovács Kálmán, Várady Évi), két testvére (Péter és Ferdinánd), továbbá sógora (Hódy Gusztáv) és családja, sógornője (özv. Rácz Gáborné) és családja, K. Pap Lajos és családja, végül kiterjedt rokonság siratja... De siratja a Pápai Hirlap is, melynek állandó külső munkatársa volt. Emelkedett szellemű ünnepi vezércikkei örökké hirdetni fogják: emberies és vallásos felfogását. Temetése a Kollégium udvaráról történt vasárnap délután. Temetésére kivonult a theol. és gimn. tanári kara és az ifjúság teljes számban; kivonult a GyOE helyi fiókjánaki mintegy 40 tagú küldöttsége, kivonult a város társadalmának színe-java és sok-sok tisztelője. A gyászszertartást Fazekas Mihály püsp. titkár végezte, aki gyönyörű beszéddel emlékezett meg Rácz Kálmán erdemeiről. A sírnál Rab István gimn. igazgató klasszikus! veretű beszéddel méltatta az elhunyt érdemeit. A feltámadás igéit szintén Fazekas Mihály lelkész hirdette. A főiskolai kántus énekszámai mellett földelték el a jó ember, a jó pásztor földi por sátorát. MI LESZ A SORSOM? Uram ! Ha kiválasztál engem zengőrímes, bús apostolul, a szikrát, mit szívembe adtál, a szót, mi tollamra tolul, szítsad, lobbantsd fel láng-kezeddel és ne törődj kis életemmel: a Dal-tengerbe öld bele .. . De, ha örök homály a sorsom, adj, Uram kőszívet nekem: ne lássam meg a szépet, rosszat, ne vágyódjék az énekem a-fény hónába, az egekbe ... Ölj bele a szürke végtelenbe . .. Mi lesz a sorsom, Istenem ? ... Rab Zsuzsánna. ÚJDONSÁGOK. — Ügyeletes gyógyszertári szolgálat. Október 13—19-ig a Michna gyógyszertár tart ügyeletes szolgálatot. — Az aradi gyásznap. Október 6-án, a nagy szabadságharc 13 aradi vértanujának emlékezetére — bár gyászlobogók ismét csak itt-ott lengtek — a város intézményei és intézetei istentiszteletre gyűltek össze a különböző felekezetek templomaiban, hol imával és énekkel adóztak a halhatatlanok szellemének. Ezenkívül minden iskola kisebb-nagyobb gyászünnepélyt rendezett, hogy az ifjúság erőt merítsen a dicső nagyok áldozatos, meg nem alkuvó példájából: a harcos és önfeláldozó hazaszeretetből. Ez ünnepélyek közül kiemelkedett a főiskolai képzőtársaság ünnepélye, melyet a régi református templomban tartottak meg. A Himnusz hangjai után Kovács Gyula ifjúsági elnök mondott magvas megnyitót, melynek főgondolata az volt, hogy a vértanuk odaadó áldozatát igazán csak Krisztuson át tudjuk megérteni. A főiskolai zenekar Szabó Sándor tanár vezényletével két gyönyörű alkalmi zenedarabot mutatott be mély átérzéssel. Majd Nagy László VIII. o. t. mondta el Arany János: Ősszel című hangulatos versét. Az ünnepi beszédet Szathmáry Lajos, a kollégium új magyar tanára tartotta. Frappáns példákban mutatott rá a magyarság kettős, Janus arcára, mely különböző