Pápai Hírlap – XXXIV. évfolyam – 1937.

1937-04-03 / 14. szám

XXXIV. évfolyam. 14. szám. Pápa, 1937 április 3. Tp. Tek. Főiskolai Könyvtár Ref. Főiskola. Helyben. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KŐRÖS ENDRE, Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. 2o/ 0, mondd és írd kettő százalék, ez bi­zony édes kevés, lévén ez a száznak csak az ötvenedrésze. És hogy száz, munkára, kere­setre éhes ifjú közül 98 tétlenül nézze a többi 2 = kettőnek munkálkodási kísérleteit^ amit költői túlzással »beérkezés«-nek is le­hetne nevezni, az meg éppenséggel elszomo­rító látványnak mondható. Elszomorító nem­csak a lemaradottakra, de még a beérkezet­tekre is, mert az egybetartozás érzésiét a közös szenvedés sokszorosan megerősítette s még a munka is fáj annak, aki látja, hogy társa munkátlan sorban tengődik. Érthető, nagyon is érthető tehát, ha ezt ,a mindössze 2o/o-os elhelyezést maga az elhelyező is cse­kélynek találja s ha a további módokról és lehetőségekről kiván gondolkozni. A szociá­lis igazság érdeke megkívánja, hogy a gon­dolkodás ne sokáig tartson, hogy minél előbb és minél hatályosabb intézkedésiek történje­nek az ifjú értelmiség kenyérhez juttatása terén. Mert ne feledjük el, minden elmulasz­tott esztendő, minden befejezett iskolai év újabb százakkal és ezrekkel szaporítja az igénylőknek számát s az elhalok és nyug­díjba vonulók száma ezekkel természetesen nem áll arányban. Új módokról, új elhelyezke­désekről kell tehát gondoskodni. Hogy hol, hogyan és miképen, arra nézve hadd tegyünk néhány tisztelettel teljes javaslatot. Talán lesz fül, amely meghallja, talán akad szív, amely befogadja és találkozik biztosan ész is és ha a szív már megmozdult, feltalálható lesz ezen a ve­zető tehetségekben éppen nem szűkölködő ma­gyar földön az az akarat is, — amely erélye­sen, okosan és céltudatosan megvalósítja. Nos tehát, néhány csak hevenyében felvetett eszme! Olvasható a lapokban (a mi lapunknak éppen e mai számában), milyen szomorúak a szü­letési viszonyok Dunántúl három vármegyé­jében s egész bizonyos, hogy ugyanígy az egész országban is. Orvost nem hív a falusi lakosság, részben tudatlanságból, részben, mert a falusi orvosok száma csekély. Segít­ség? Nagyszámú új orvosi (hatósági orvosi) állás szervezése, ami diplomás orvosok szá­zainak elhelyezésére nyújt alkalmat és lehe­tőséget. Nem hivják az orvost tudatlanság­ból? Tudóbbá, intelligensebbé kell nevelni a földmívelő, a falusi, a tanyai lakosságot. Fel kell állítani minden faluban, minden körzet­ben a népművelési titkári állásokat, tanítók) és tanítónőkből vagy ezret egyszerre kenyér­hez lehet juttatni és a gyermekáldás meg­maradása, a nemzeti erő gyarapodása nagyon is pótolni fogja a befektetést. További se­gítség: széjjelnézni az itt bőviben található és jó — főkép ipari — állásokban működő idegen állampolgárok között s ha nem akarja megszerezni vagy nem méltó a magyar ál­lampolgárságra, szép csendesen és okosan képzett magyar mérnökök, művezetők ül­tetendők a helyükre. Még további segítség? Nagybirtokosok birtokaik arányában álió vég­zett gazdák tartására kötelezendők. Tovább menjünk? Az annyiszor kilátásba helyezett ra­dikális intézkedés az álláshalmozás terén végre megteendő!... Mindehhez — jól tud­juk — pénz, pénz és harmadszor is pénz kell. Pénzt pedig a nagy jövedelmek tízsze­resen progresszív megadóztatásával lehetne megszerezni. A gazdagoknak még mindig elég maradna, a szegényeknek meg jutna kenyér és megelégedés, mely gazdagnal? is, úgy mint szegénynek egyaránt megbecsülendő közös érdeke. Mindehhez pedig csupán azt tesszük hozzá, hogy periculum in mora! Ez a mi any­1 nyira féltve őrzött példás rendünk — jöven­dőnk egyik bázisa — megkívánja, hogy az ifjúság elhelyezésének problémája minél előbb inem 2 = kettő o/o-os, de legalább 50 (vajha lehetne 100!) <y 0-os megoldást nyerjen. Az ország iparosodásának fejlődése. Az iparügyi minisztérium rövid fennállása alatt valóban mindenképen az ipar és a gya­korlati élet minisztériuma lett és sikerét, ered­ményes működését miniszterének, Bornemisza Gézának legnagyobb elisrnerését mi sem jel­lemzi jobban, hogy azok lettek a minisztérium legnagyobb hivei, önálló fennmaradásának harcosai, akik annakidején ellenezték a léte­sítését. Ha az iparügyi minisztériumnak komoly gazdasági körökben mindenütt csak fanatikus hivei vannak, amely felfogás persze nem válto­zik meg, ha az összeolvasztás ismét meg­történik, mert az irányítás továbbra is Borf­nemisza Géza miniszter felfogása szerint tör­ténik a régi bevált kitűnő munkatársakkal és a lázas munka a jövőben is olyan tempóban fog folyni, mint eddig. Az ipárügyi miniszter reggel 9-kor már bent van a hivatalában, mert Bornemisza korán kelő ember. Mi sem termé­szetesebb, minthogy mindenki a helyén van már a kora reggeli órákban és a legintenzí­vebb munka folyik minden osztályban. A mi­niszter ugyanis munkatársaival a legszorosabb és legbarátságosabb nexust tartja fenn és a sok tárgyalás és beszéd helyett a gyors el­intézés és alapos döntés hive. Bornemisza SZÍVÓS munkáját leginkább a minisztérium mun­kásságával megteremtett alkotások sora iga­zolja, de bizonyítja a létesítendő vállalatok egész sora is, amely most áll megvalósulás előtt. Bizonyos, hogy soha annyi iparvállalati üzembővítés nem volt, mint az utolsó időkben. Csaknem valamennyi vállalat moderni­zálta, fejlesztette üzemét, és az iparügyi mi­nisztérium készséggel állott az iparvállalatok rendelkezésére ezen a téren. A nyersanyagbe^ szerzés terén is gyors és eredményes munkát fejtett ki a minisztérium, nemcsak import út­ján, hanem a hazai nyersanyagforrások föltá­rásával. Most is folyamatban vannak komoly és eredményes kutatások, bauxit, réz, vasérc, gáz, petróleum és más nyersanyagok után. Ál­landóan emelkedik a szén, vasérc, mangán stb. termelésünk is, sőt van némi ezüst, aranya­produkció is. A bauxit kihasználásával van kapcsolatr ban az az új timföldgyár, amelyet a Magyar Bányaművelő rt. létesít a Hungária Műtrágya­gyár rt. bevonásával. Ez az új gyár Nagyté­tényben létesül és hir szerint áprilisban már üzembe is kerül. Hasonlóan rövidesen meg­valósul az új műselyemgyár is, amelynek lé­tesítése már befejezett tény. Az új magyar műselyemgyár megalapításában a Snia Vis­cosa fog résztvenni és előreláthatólag egéi­szen új konstrukció keretében fog létrajönni az új vállalkozás. Az is tény, hogy megvalósul végre az új cellulózegyár, amelyre az erőtel­jesen kifejlődött magyar papíriparnak már régebben szüksége lett volna. Csepel, vagy Ercsi között kell választani és az eddigi je­lek szerint, a Neményi Papírgyár keretében, Csepelen létesül az új cellulózegyár, miáltal az ercsi alapítási terv megbukik. Ugyancsak nagyarányú ipari terjeszke,­désre nyújt lehetőséget az a körülmény, hogy az iparügyi minisztérium Fabinyi pénzügy­miniszter által engedélyezett négy millió P költséggel maga kiépíti a punto francot a csepeli kikötőben. Itt az egyes hazai és kül­földi vállalatok is vámmentes raktárakat, ipari üzemeket, feldolgozó telepeket, stb. létesíthetj­nek és egész bizonyos, hogy ezen lehetőségek iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg; a hazai ipari körökben. Több ipartelep máris műkö­dik Csepelen és a duna-tengeri forgalom ál­landó emelkedésére való tekintettel egész bi­zonyos, hogy a csepeli kikötő és a punto franco ÍMÁTUS az iparügyi minisztérium és a Bornemisza rezsim egyik legsikeresebb alkotása lesz. A duna-tengeri hajóforgalom emelkedés tette szükségessé, hogy egy újabb hajót ál­lítsanak be. Rövidesen üzembe is helyezik az új negyedik hajót, amely valószínűleg a »Szeged« nevet fogja kapni. A négy hajóval azután rendszeres menetrendet lehet fenntarr tani, ami az exportőrök és importőrök szemi­pontjából roppant fontos. Érdekes, hogy az^ eddigi tapasztalatok alapján főleg a darabáru forgalom ölt nagy arányokat a duna-tengeri forgalomban, holott ennek tarifája lényege­sen drágább. Az iparügyi minisztérium nagyjelentőségű akciót fejt ki az utak kiépítése érdekében is. Hir szerint az idén főleg bekötőutak építését készíti elő a minisztérium, amely erre a célra 10—12 millió pengő körüli összeget fog for­dítani. Ilymódon több mint száz község kap jó bekötőutat, ami főleg a vidéki lakosság és a kisgazdaérdekeket szolgálja. Az útépítések éppen úgy, mint a csepeli punto franco létesítése és a többi ipari és egyéb közmunka alkotások a munkások ezrei­nek foglalkoztatását jelentük, ami Bornem­isza miniszter alkotó munkásságának legszebb eredménye. Hasonlóan nagyobb munkástöme­get fog foglalkoztatni a MÁVAG azáltal, hogy bekapcsolódik a hazai autógyártásba és Ford­licencek alapján megkezdi a Ford-iMÁVAG személyautók gyártását. A MÁVAG új gyár­tási akciója lehetővé teszi, hogy minden egyes belföldön előállított autó után 2500 pengő kerüljön kifizetésre munkabérek és más kiadá­sok fejében. Hasvéti időjárás és egyéb is. A húsvéti ünnepek hangulatát alaposan megrontotta az abnormis időjárás, amely az áhí­tott tavaszi napsugár derűs verőfénye helyett vigasztalan, borongós eget vont fölénk és 1 csúf hideg esőt, a télből megunt pocsolyane­velő havat bocsátott alá a tavasz ébredését váró vén földre. Tönkrement a húsvéti korzó, a tavaszi divat bemutatója, a husvétmásnapi »locsolólc« meglapultak odahaza, mert felül­ről olyan konkurrenst kaptak, akivel ők ver­senyezni egy pillanatig sem tudtak volna. Szép leányok, deli ifjak négy fal közé szorul­tan zúgolódtak az időjárás ellen, amely kímé­letlenül elrabolta tőlük a húsvét poétikus han­gulatát. Ha mégis kimerészkedtél az utcára, | esernyők menedéke alá bújt, téliesen öltözött emberekkel találkoztál, akik veled együtt ro­| hanva igyekeztek biztos fedél alá. * Hát még a gazda! Az ő gondolata — a szűnni nem akaró eső láttán — a jövő kenyere körül forgott, hisz ősz óta annyi akadály gör­dült magvető munkája elé, hogy méltán jo­gos aggodalom szállhatta meg a szivét. Kém­I lelő szeme a feltámadás ünnepi napjaiban j csak a láthatárt elborító terhes ólmos fel­hőkön akadt meg, amelyekből szakadatlanul ; zuhogott alá az eső, pocsolyákat, tavakat alkotván mindenfelé. Ott, ahol gabonatáblák­| nak kellene zöldelnie, vagy pedig a magot J váró barázdáknak barnállania, ott most sok helyen méteresre dagadt fel a szennyes viz, i csillogó tükrében szomorú vidék képét vetít­| vén a szem elé. A pusztulás eme rothasztó tanyáin vájjon fakad-e még az idén új élet? — tesszük fel a kérdést az aggódó gazdával együtt, amire csak a mindeneket bölcsen in­téző hatalmas Isten tudna választ adni. * De nézzünk szét a magunk körében, s te­gyünk egy sétát a Bakonyerén túl a Tókert­A jv \

Next

/
Oldalképek
Tartalom