Pápai Hírlap – XXXIII. évfolyam – 1936.

1936-12-26 / 52. szám

O a TP- TE K. FÖISUOLAI KÖNYVTAR Ref. F öis k° l a' MIIVDE1N SZOMBATON. nesztőség : Liget-utca 6. szám. Előfizetési ár negyedévre 2 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Telefonszámok: Szerkesztőség 171. Kiadóhivatal 131. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. BBTOAíUS fífSXSí Kiadóhivatal: Petőfi-utca 13. szám, főiskolai Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. YVT kR^ Elpirulna e papír, ha mi is megbecste­lenítenők azzal, hogy újra kinyomassuk rá azo­kat a semmi néven nevezendő jelzővel kellőképen nem jellemezhető és méltóképen meg nem bé­lyegezhető szörnyűségeket, amik egy oláh lap­ban olvashatók rólunk, magyarokról. Soha még hasonlóhangú mocskolódást nem olvastunk, nem is hisszük, hogy nem amióta a nyomtatást, de amióta az írás mesterségét feltalálták, valaha valaki ilyen stílusban fordult volna a nyilvá­nosság elé. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy mi ezúttal nem az ügy érdemi részével kívánunk foglalkozni. Fenyegetődzésektől nem ijedünk meg, a vér évtizedei minden borzalommal szemben megedzettek bennünket. De hogy az oláh „censurat" jelzésével ellátva, tehát hiva­talosan jóváhagyva, szentesítve megjelenhesse­nek olyan kifejezések, aminőket az utolsó le­bujokban részeg fővel veszekedő legalszegibb söpredék-fajzat sem használ, azon mégis el­képedünk, ettől — kizárólag csak ettől — való­ban megborzadunk. A „Turda" című tordai oláh újságnak világkrónikái szégyenlapra kíván­kozó undok kirohanásáról — vigaszul azoknak, akik nem bírnak belenyugodni az emberiség­nek ilyen stílusban megnyilvánuló sűlyedésébe — még csak ennyit, még csak kettőt. Két régi igazságot. Egyik ez: „A stílus az ember." Ha majd ezt a cikket idegen nyelvekre is le­fordítják s még a papírlapok is pirulnak majd a szégyentől, mindenki látni fogja, hogy ki az az oláh, ki az, aki úrrá lett annyi sok százezer művelt magyar felett. A másik igazság: „Aki haragszik, annak nincs igaza." Itt pedig nem hogy harag, de a dühnek a legnagyobb paroxizmusa nem szól, de bőg, ordít, üvölt, akár a sakál. Hogy volna ezeknek tehát igazuk, hogy várhatnák tehát ezek, hogy hazugság-oduikban örökre megmaradjanak! Az igazság napja ki fogja onnan pörkölni őket. El mind Bethlehemig! Csillagjárás lesz-e csillaglátássá, csillag­járás lesz-e csillaghoz eljutás: ez a mai nap­nak egyetlen kérdése, amelyben vergődő vilá­gunknak minden többi kérdésére meg van q felelet. Hogy ne hiába kérdezzünk az ered­mény felől, meg kell figyelnünk azokat az akadályokat, amelyek ott tornyosulnak a Beth­lehem-járás útjában. Miért nincs karácsonya a mai világnak? A felelet egészen egyszerű: mert nincs Adventje, nincs megfelelő éhsége a karácsonyi áldás megáhítására és elvételére; Nem tagadhatjuk ugyan, hogy olykor maga Isten takarja felhőbe a bethlehemi csil­lagot. Legalább nekünk úgy látszik. Amikor nem adja meg a föld a maga termését, amikor elnyel a tenger a sülyedő hajóval ezerszámra is emberi életeket, amikor járvány dúl, csapá­sok sújtanak ránk, egy-egy kedvesünk halálán kesergnük vagy egyéb alakban nehezedik reánk Isten keze: ilyenkor ködbe vész köny.­nyes szemünk elől eltűnik a bethlehemi csil­lag és mi hiába sóvárgunk utána, egy hal­vány sugárka sem szűrődik át a sűrű borúla­ton, hogy megvigasztalná szomorú lelkünket. Ezek a próbatétel alkalmai, figyelmeztetnek hitünk gyöngeségére és egyenesen puszta életösztönünk int arra, hogy magunkba száll­junk, felkutassuk szivünk mélyén a hamú alatt még mindig életképes parazsat, az istenfélelem parányi szikráját, hogy aztán ápolgató gond­dal ismét izzásba hozzuk és vele megtartot­tuk magunkat arra az időre, amikor a kegye­lem szétoszlatja majd a felhőt s mögötte felragyog az életnek biztató csillaga. Ezek az Isten rendelte próbátételejk azonban ritkán előkerülő akadályok a beth­lehemi úton. Sokkal több nehézséget vetnek zarándoklábaink elé maguk az emberek, a »világ«. Ez a mi világunk, bár felfelé tekint, a sztratoszférába vágyik, a Holdba vagy a Marsba akarna törékeny gépjével elrepülni, de nem ama jászol felé kalauzoló csillagig. Uralkodó plánétája éppen nem a bethlehemi csillag. A mi világunk maga burkolózik mes­terséges ködbe, hogy át ne szűrődjék mes­terségesen alkotott atmoszféráján a bethle­hemi csillag fénye és valahogy ki ne térítse útjából, amelyre az emberi értelem hint ka­lauzoló fényt. Nem kell neki az a másik fény; a maga termelte sugárral akarja vilá­gítani sajátcélú útját. Ez a gondolkozásmód jött a divatba s vájjon ki mer vele szembe­szállni, divatjamúlt eszme-öltözetben járni! Hol az a bátor maradi! Ha mégis volnának a régi, elavult, divatból kiment hitbeli gon­dolkozásuak követői, ám vonuljanak félre templomok csendjébe, oltárok hűs homályába, de el az útból, Haladás őfenségének diadal­útjából és okvetetlenkedésükkel ne késleltes­sék a végső győzelmet! így beszél a ciicső korszellem s íme már eredményekre is mutat: a spanyol vörös-uralom területén ma tiltott dolog karácsonyfát gyújtani, lázadás és árulás Karácsonyt ünnepelni. Itt a szószerint »vérej valóság, letagadhatatlan gyümölcse az állat­sorba visszasűlyedt ember gondolkodásának. Neki nincs útja Bethlehembe, erőszakkal visszarántja azt is, aki — talán régi jó szo­kásból, inkább ösztönszerűen mint öntuda­tosan — még készülne csillagnézésre. Bi­zony gonosz a világ és ezer meg ezer mó­don útjába áll, ha a bethlehemi csillagot keresed. De talán még (vagy már?) magad sem keresed és ez a legnagyobb baj. Nincs na­gyobb akadály ama tééged kereső csillag­fény előtt, mint a te bezárt, hideg szived. Hideg, sőt jéggé fagyott szívben nem is lük­tethet az élet vágya, mint a kősziklán nem terem életadó búza. De felteszem rólad, ked­ves olvasóm, a jobbat; elhiszem, hogy él benned még a vágy a mennyek tiszta öröme után, esengsz a Karácsonynak békeség és szeretethozó angyala felé, de — már kiáb­rándultál, csalódtál és csak kételkedve hi­szel! Vannak aggályaid afelől, hogy hozhatna a Messiás igazi békeséget és emberszeretetet e földre; nem hiszel a Krisztusnak életfor­máló és világátalakító erejében. Mondod: ta­pasztalataim vannak. Kétezer év óta hiába várjuk a Megváltót, ne reméljük hát tőle most sem meggyógyulását ennek a beteg^vi­lágnak. Hadd feleljek őszintén feltárt aggá­lyaidra őszinte kérdéssel. Kipróbáltad-e már az Ö erejét, hogy jogod volna a reményteleín­kedésre? Ha nézed az emberiség múltját, nem lepődölne meg egy-egy nagy esemény­nél, amikor mintha a menny bocsátkozott volna alá e földre, olyan átalakult világban jársz és felujjong rá a lelked: ah, itt a beth­lehemi csillag, itt az Ür lelke jár. Egy-egy szentéletű apostol, egy-egy csodás jótét-lé­lek, egy-egy világnemesítő életláng, sőt oly­kor egész koroknak átszellemült képe ragyog feléd a mult ködéből, mind-mind annak je­léül, hogy tündököl még a karácsonyi csil­lag ködökön átütő fénnyel, és hogy van ereje Krisztusnak a lélek kicserélésére, az élet meg­újítására. Ha tehát távol homályába vész an­HIRDETMÉNY. A Pápai Hitelbank Részvénytársaság 1937 január hó 1-én megalakítja XX-IKL ÉVTÁR SULATI ONSEGELYZO-EGYL három és öt évi időtartammal részletenként és hetenként egy pengő befizetéssel. Tetszés szerinti heti részletek jegyezhetők. A betétek havi részletekben is fizethetők. A jegyzett betétrészek arányában kölcsön igényelhető. Takarék- és folyószámlabetéteket legmagasabban gyümölcsöztet, kölcsönöket folyósít. — Mint főügynökség képviseli a „DUNA" Általános Biztosító Részvény­társaságot. A pápai Hitelbank Részvénytársaság. Kedves vendégeimnek és bará- Malac-eresztés! Korhely- és bableves! Hólabda- és konfetti-csata! taimnak boldog új-évet kívánok. Számos meglepetés. ^ w-v -gr t^t -mrjr lr ^mr^^ Szives pártfogást kér: S f^ Is i MLÖ-VeS. Záróra nincs! Kellemes hangulatról gondoskodni fog Szabolcsi Rudolf jazz- és cigányzenekara.

Next

/
Oldalképek
Tartalom