Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-05-27 / 21. szám

Hölgyeim és Uraim, bemutatom magam, Figyeljék ezentúl e helyen a szavam! Igmándi Miska Színészet. Színtársulatunk igazgatósága méltányol­ván a közönség szép pártfogását, hirneVes mű­vészek vendégszerepeltetésével igyekszik mi­nél nívósabb előadásokat produkálni. Mult szombaton Laurisin Lajos másodszor is ven­dégszerepelt, ezűttal a »Három a kislány«-ban, a héten pedig a »Vén gazember«-ben Rózsa­hegyi Kálmánnak, a Nemzeti Színház örökös tagjának kivételes művészetében gyönyörköd­hettünk. Jólesőleg állapíthatjuk meg, hogy tár­sulat és közönség között a legteljesebb har­mónia áll fenn, s nem kell a publikumot rész­vétet felkeltő sorokkal buzdítani a szinházba­járásra, a jó előadások maguk vonzzák a szín­házba. E heti referádánkat itt adjuk: Pénteken »Csókpirulák« francia bohózat. A hires francia szellemességet, finom pikan­tériát hiába keresnők benne. Alszinti frivoli­tás az egész, amelyen inkább boszankodik az ember, mintsem mulatna rajta. A színészek jobb ügyhöz méltó buzgalommal játszottak. Neveiket a színlap nem közölte, nem közöljük mi sem; reméljük, nem neheztelnek érte; in­kább szívesen veszik, ha elhallgatjuk, hogy a »Csókpirulák«-ban szerepeltek. Szombaton fehér est, a klasszikus »Há­rom a kislány«. A repriznek az adott különö­sebb jelentőséget, hogy Schubertet Laurisin Lajos személyesítette meg benne. A m. kir. Operaház eme kiválósága a halhatatlan zene­költő édes melódiáit magával ragadó,an inter­pretálta; nem tudtuk, hangja szépségében, kulturáltságában vagy előadó művészetében gyönyörködjünk-e inkább. Éneke kiemelt ben­nünket a hétköznapok szürke, gondokkal ter­helt hangulatából, s mi önfeledten átadtuk magunkat az élménynek, amely ünnepi érzé­seket varázsolt lelkünkbe. A »három a kislány« gyűjtőfogalmat Józsa Irma, Mágori Ella és Paxy Teri tették élővé. A Bidermayer-miliőbe pompásan beleilleszkedtek, s különösen az utóbbi vitt sok szint, poézist a színpadra. A Tschöll-házaspár: Kőmives Sándor és Benes Tusi nagyon rokonszenves alakjai voltak az operettnek és őszinte elismerésben volt ré­szük. Deák Lőrinc jól megjátszott Sohóber bárója, Szabó Ernő kacagtató titkos rendőre stílusosan illeszkedett a vendégművész játé­kához. A kis zenekar Pán György karmester vezetésével felülmulta önmagát s jóval többet adott, mint amit tőle várni lehetne. Vasárnap »Nyitott ablak« zenés bohózat. Igazán kedves darab, amely egy estére nagy­szerű szórakozást nyújt. Megelevenedett benne a békebeli katonaélet, amelynek fonákságait eredeti humorral figurázta ki. Kőmives Sán­dor, Benes Tusi, Torma Guszti, Mészáros Ági, Józsa Irma, Huszthy Róbert, Deák Lőrinc, különösen pedig Szabó Ernő valósággal ka­cagóorkánokat váltottak ki a hálás publikum­bból. Hétfőn »Érik a buzakalász«, amelyet a »Beleznay-asszonyok« vígjátékából irtak át operettre. A darab operettnek ép olyan jó, mint vígjátéknak. Meseszövése érdekes, disz­krét humorral tűzdelt, muzsikájában a magyar ritmus gyöngyözik. Paxy Teri az angol miss­ből érzésben, gondolkodásban magyarrá lett menyecskét bájosan személyesítette meg. A ritkán játszó B. Belányi Kató szeretetreméltó nemzetes asszony volt, akiinek jósága a szín­padról átáradt a nézőtérre is. Deák Lőrinc fér­fiasan játszotta Bán Andrást, Huszthy Róbert főként énekével brillírozott, Mészáros Ági ked­vességével vonzott, Szabó Ernő mókáival könnyezésig megkacagtatott. Sorr Jenő Töszöd Pétere is beigazolta, hogy kitűnő epizód­szinész. A »jutalmazottak«: Huszthy és Mé­száros szép virágcsokrokat kaptak. I^edden »Ha\vay Rózsája«. Exotikus szö­veg, exotikus muzsika, amelytől az elismerést — ha az előadás nem is volt teljes illuzióij keltő — megtagadni nem lehet. Megfelelőbb énekesekkel és teljesebb zenekarral minden­esetre jobban érvényesültek volna a fülünknek kissé idegen muzsika szépségei. A melódiák­kal teljesen kifogástalanul csak Huszthy bir­kózott meg, Paxy csak az alsóbb regiszterek­ben. Játéka, tánca azonban elragadó volt. Mé­száros Ági és Józsa Irma temperamentumo­sán, jó kedvvel játszottak és táncoltak, Ker­tész Sándor rokonszenvesen alakította Buffyt, Szabó — mint mindig — mulatságos volt. Szerdán a »Vén gazember«. E napot kü­lön lapon kell feljegyezni városunk kultúr­történetébe. A legnagyobb magyar színművé­szek egyike, Rózsahegyi Kálmán vendégsze­replése olyan eseménye volt városunknak, amely csak a »nemzet csalogányának«, Blaha Lujzának egykori vendégszereplésével hason­lítható össze. Hozzá még a mester a legjobb szerepében, amelyet mintha csak reá szabtak volna, a »Vén gazember« Borly Gáspárjában lépett fel. Mikor az illusztris vendég első je­lenetében megjelent a színpadon, olyan hosz­szantartó tapsvihar fogadta, hogy percekig nem juthatott szóhoz és ez minden nagyobb jelenete után megismétlődött, különösen a hal­doklási jelenet után a második felvonás vé­gén, amelyet olyan meghatóan játszott meg, hogy az egész nézőtéren könnyek csillogtak a szemekben; de amikor a művész a frenetikus tapsorkánra a függöny előtt hajlongva meg­jelent, maga is a szemét törölgette, annyira átélte, átérezte szerepét. Mit mondjunk álta­lában játékáról? Minden jelző, amit használ­nánk, banális volna. Röviden csak azt mond­juk, hogy az olyan élmény volt, amely örök nyomokat hagy a lelkekben, aminthogy Rózsa­hegyi Kálmán neve élni fog, amig magyar szó hiangzik el a világot jelentő deszkákról. A darab többi szereplőire már az is megtisztel­tetés, hogy a mester neve mellé egyszerűen csak odajegyezzük a neveiket. Ezek: Mikes Béla, Benes Tusi, Józsa Irma, Deák Lőrinc, Huszthy Róbert, Kőmives Sándor, Szabó Ernő, Horváth Jenő és B. Belányi Kató. Csütörtökön a »Haway Rózsája« előadá­sát megismételték. BUTO -né S megint olcsóbb Győr^ Gr. 5. tér 3. mely iskoláját végző gyenge, vérszegény és megerősítésre szoruló fiú és leánynövendé­kek nyernék elhelyezést. A leányok részére kü­lön szárnyépület van az intézetben, amelybe fertőző betegek egyáltalában nem vétetnek fel és erre vonatkozólag a legszigorúbb orvosi vizsgálat van elrendelve. Az iskolaszanatóriumban teljes harmó­niában egyesül szakorvosok Vezetése mellett a növendékek testi megerősítése és tanulmá­nyaik zavartalan folytatása. Mig a nyári évad alatt a gyermekek üdülést, megerősödést kap­nak és a szükség szerint mérsékelt oktatást is, addig szeptember hó elejétől kezdődőkg az intézetben állandóan bentlakó tanárok és ta­nárnők részéről' rendes iskolai oktatás folyik az iskolaszanatóriumban elemi, polgári és bár­melyik középiskola kötelékébe tartozó növen­dékek részére. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium­nak kiadott rendelete értelmében a növendékek az iskolaszanatóriumban vizsgáznak és állam­érvényes bizonyítványt nyernek. Nyári szünidőre szintén felvesz az egye­sület szentgotthárdi iskolaszanatóriumába 6— 18 éves korig fiú-leány iskolásnövendékeket, hogy a jövő tanévre megerősödve kezdhessék meg iskolaévüket. Kiávnatra minden külön dí­jazás nélkül esetleg szeptemberi vizsgákra elő­készít, vagy francia, angol, német nyelvokta­tásban részesít. Az egyesület a legmérsékel­tebb árban szabta meg a napi ellátási díjat. Úgy a nyári iskolaszünidőre, mint a jövő tanévre a felvételi előjegyzések megkezdődtek. Mindennemű felvilágosítással, és tájékoztató füzettel készséggel szolgál a Magyar Iskola­Szanatórium Egyesület központi irodája: Bu­dapest, VIII., Sándor-utca 26. Szülők figyelmébe! Hol erősítsük meg gyenge tanulógyermekeinket ? Már több ízben megemlékeztünk olva­sóink előtt, hogy milyen hézagpótló intézmény létesült a külföld példájára nálunk Magyaror­szágon, amikor három év előtt megnyitotta a Magyar Iskola-Szanatórium Egyesület a stájer Alpok nyúlványain, fenyőerdőtől övezett subal­pin klimáju Szentgotthárdon a modern kor követelményeinek megfelelően gyönyörűen fel­szerelt iskolaszanatóriumát. Az intézetben köz­ponti fűtés, állandó melegvizszolgáltatás, az ötholdas befásított területén külön strandfürdő, tennisz, ródli, korcsolyapálya és játszótér van és legtökéletesebb orvosi berendezésével is vetekedik akármelyik hasonló célt szolgáló leg­drágább külföldi intézettel. Napi hatszori bő­séges étkezést kapnak a növendékek hizókú­rával. Az iskolaszanatóriumban 6—18 éves ko­rig, felekezeti különbség nélkül, az ország bár­A somlói bor diadalútja lesz a Faluszövetség somlóvásárhelyi kiállítása. Már messziről elénk tűnik a Somlóhegy | szabályos formája, a felhőkből is kiemelkedő í erdős kúpja, fehérfalu pincékkel beépített, | szőlőkkel betelepített festői lejtője. Szebb, érdekesebb és gazdaságilag értékesebb szőlő­hegye talán nincs is a csonka hazának. Évez­redes kulturája, nagy és boldog időket látott pincéi, tüzes borai ismeretesek nemcsak szű­kebb Dunántúlon, de széles hazánkban is. Sajnos, az áldatlan gazdasági viszonyok megdöntötték azt a régi közmondást, hogy: »jó bornak nem kell cégér«, egyre nehezebbé válik még a legkiválóbb boroknak értékesítése is. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a Faluszövetség somlóvásárhelyi kiállítása, mert hatalmas propagandát jelent a somlói bornak. A somlóvásárhelyi kiállítást pünkösd első napján délelőtt 11 órakor nyitja meg ünnepé­lyes keretek között József tábornagy, kir. her­ceg őfensége. Ugyanaznap délután megtekinti a járási levente-verseny főbb számait is. Somlóvásárhely község minden lakója és a Faluszövetség szeretettel várnak mindenkit a kiállításra és mindent megtesznek, hogy a vendégek kellemes emlékeket vigyenek ma­gukkal a somlói boron kivül, mert a rendező­ség arról is gondoskodott, hogy a legjobb, a legtüzesebb somlói borokat fillérekért meg­vehessék és demizsonokban magukkal vihes­sék a látogatók. A Faluszövetség előzőleg szakbizottsággal megbiráltatta a bortermelők borait és a legjobb 24 borból bizományba vesz át a gazdáktól és termelői áron árusítja a kiállítás területén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom