Pápai Hírlap – XXX. évfolyam – 1933.

1933-08-19 / 33. szám

Nemcsak. Európában, Jix 2>e a nagy világon, lirmUH víznek. Nincsen párja se&ol. emléke. Sokkal széttéphetetlenebb szálak fűzik majd őket össze, mint a papirosra irt különböző hatalmi egyezmények. Amit itt kötnek, az világhatalmi egyezmény és a nemzetek ifjúságai ratifikálják. A mi csapatainknak is meghozta a jamboree az erkölcsi sikert; bár kimondott versenyek nem voltak — azért, mert úgy véli a vezetőség, hogy ez a testvéries érzést megrontaná, a legyőzőitekben ellenérzést váltana ki — mégis voltak cserkészies versenyek. így a csillag-stafétában, amelyben a Bencés gimnázium és a Kollégium kombinált csapata indult, első díjat nyertek, ugyanígy a Kollégium két kitűnő cserkésze: Pócza Zoltán és Tóthpál Márton, a nemzetközi jeladó versenyben, igen erős ellenfelekkel szemben, köztük Amerika, Anglia és Dánia képviselőivel szemben, első helyen végeztek. Meg kell említeni, hogy Lázár Andor igazságügyi miniszter Úr Őkegyelmessége is megtekintette táborunkat, megelégedését fejezte ki a látottak felett és örömének adott kifejezést a csapat eredményes és jó munkája láttára. * * Gödöllő, 1933 augusztus 15. Ma oszlik fel véglegesen a világtábor. A tábor arculata máris észrevehetően megváltozott, mert egyes külföldi csapatok elutaztak és a mai nap folyamán pedig egymásután mennek. Azt hiszem, az egész tábor nevében beszélhetek, amidőn azt mondom, hogy kár, hogy már vége van. Ez a két hét feledhetetlenül szép volt. Tegnap este parányi kis tüz lángjába néztünk három angol és én. Hallgattunk! . . . Ebben a hallgatásban több megértés, több összetartás volt, mint bármilyen szép és lelkes beszédben. A lángok fel-fel csapó nyelvéből kialakult a csoda-szarvas sejtelmes teste, új győzelemre vezető acélos lába; ennél a tűznél meg kellett, hogy értse az a három angol fiú, hogy mi az: magyarnak lenni, micsoda büszke, csodálatos küldetés. A tüz mesélni kezdett. . . Megoldódtak a sziveink és megoldódott az én nyelvem is. Halkan szólni kezdtem. Nem féltem attól, hogy itt nem értenek meg. Elmondtam a csoda-szarvas regéjét, úgy, ahogy mi mindnyájan tudjuk. Meséltem és közben magamon éreztem a három szempár ragyogó, biztató tüzét. Meséltem szívből; meséltem a vad hajszáról, hős férfiakról, diadalmas csapatokról, akadályokról, elbukásról, újra-feltámadásról, hosszú, lélegzetfojtó futásról mindig előre; sebekről, erőről, lankadásról, hitről, reményről, küzdelemről, eredményről és a célról. Ez volt a csodaszarvas regéje. Ennek a csendes estének emléke, angol fiuk, lángoljon fel a lelketekben, valahányszor tábortűz mellett ültök. A tüz alig parázslik már. Hallgatunk újra és nézünk kitágult szemmel. És egyszerre megszólal, valahol távolabb, lágyan, búsan a tárogató. Ez az, ami többet tud mondani, mint a szó; ezt, fiuk, én nem tudom megmagyarázni. Ezt éreznetek kell. Krasznahorka büszke vára, Istenem, hej, de ráborult az éj homálya! Fiuk, ez az utolsó takarodó. Takarodó!?..., nem, ez az ébresztő! K. Th. B. Nagy Ignác étterme (Rákóczi-utca 3. szám alatt) a legjutányosabb áron elfogad abonnenseket. Elsőrendű konyha, figyelmes kiszolgálás! LELKEK PARASZTJA. Apám paraszt. A föld parasztja. Amit vet, azt le is aratja. Sok küszködését a tavasznak Megfizeti nyáron az asztag, amely a szérűben aranylik s minden kalász ad hatvanannyit. — Én, a lelkek parasztja lettem, eddig csak szántottam, vetettem s még hosszú évekig, ha élek, vetője leszek az Igének s elkophat rajtam a palást, nem érem meg az aratást! . . . Boldog, ki megpihenve néz szét s látja vetése zöldelését, látja, hogyan szökken kalászba s hogy munkája nem volt hiába. — Próféták sorsa lett a részem: elszórni magamat egészen, sokszor szivek kemény falára, vagy süket pusztába kiáltva. Isten hangszórójává lettem, ember-voltomat levetettem, eszköz vagyok s ha lelkem rezdül, az Ige zúg rajtam keresztül, mely zúg öröktől örökig s ha testem össze is törik, új hangszórókon zendül újra s tán századok, évezrek múlva, de megfogan! . . . S lassan a földre Isten boldog országa jön le! Én vetek, magam megtagadva: a növekedést Isten adja. Eszköz vagyok, mely hamar vásik s nem tart ki a nagy aratásig, de, — amig éltet, — boldogan Istennek áldozom magam s tudom, hogy nem vetek hiába, mert egyszer majd, — csodák csodája! én is maggá, kalásszá válok, learatnak égi kaszások s az Úr, — ha rám hull Fia vére, — betakar mennyei csűrébe. Bódás János. Értesítés. Tisztelettel értesítem n. é. vevőimet és megrendelőimet, hogy bádogos- ésvlzvezeíékszerelő műhelyemel Levente-utcai lakásomból Dr. Antal Géza térre (a Böröczky-féle vendéglővel szembe) helyeztem át. Kérem a n. é. közönséget, hogy új helyemen is régi bizalmával megtisztelni szíveskedjék. Teljes tisztelettel: Pápay Imre bádogos- és vizvezetékszerelő-mester, •Ilin HM mim i Ii Ili CSENDES BÖLCSESSÉGGEL élvezi a török az életet és erős babkávé fogyasztással igyekszik azt szebbé varázsolni. Meinl Ii. pörköltkávé-keverékének a csomagolása a törököt ábrázolja. Meinl II. pőrköltkávé-keyeréke rendkívül erős, finom izü családi keverék. V* kg. ára: 3.30 Szerezze meg magának ezt az élvezetet minél gyakrabban! Ezenkívül még 9 különböző árfekvésű keveréket tartunk. Meinl üyula r. t. A külföldi cserkészek nagy propa= gandát csinálnak hazánknak. Most, hogy a kies Svájcot járom, értem meg igazán, hogy mit jelent a cserkészek világtáborozása számunkra. Gödöllőről jövet, ellepték a nyugati államok cserkészei Svájcot s nem győzik dicsérni a magyarokat. Itthon vannak a svájci cserkészek is s otthonukban s az iskolákban csak a magyarokról van szó Dicsekednek társaiknak magyarországi élményeikről, mutogatják az onnan hozott emléktárgyaikat. Némelyik egész hátizsákravalót hozott magával s juttat belőle rokonainak, barátainak. Aki nem volt ott, szeretné látni, aki ott volt, újból visszavágyik. Egy-egy iskola udvarán a szünetben csoportba verődnek a fiúk s tanítják társaikat magyar dalokra. Csak úgy repkednek a magyar szavak szerte a világban : „Szeretem, csókolom" — ezt mindegyik tudja. Legmaradandóbb hatással volt rájuk a vidéki kirándulás. Számtalan külfölditől hallom, hogy ők is elmennek és megnézik a Hortobágyot, Debrecent, Szegedet, Bugacot stb. Persze Budapestet mindenki akarja látni. Rendkívüli hatása lesz a jamboreenak a magyar idegenforgalomra. Hálásak lehetünk azok iránt, akik ezt megrendezték. Többet ért a világtáborozás egy nyert csatánál. Bern, 1933 augusztus 16. Kovács Ernő pápai tan. képzői tanár. — Szent István napja. Augusztus 20-án kegyelettel újul fel a magyar nemzet, a magyar nép millióinak lelkében első szent királyunk emléke, aki népét a keresztény hitre térítvén, bevezette az európai civilivációba. Sokat vérzett azóta e nemzet azért a civilizációért, hogy végre ennek a civilizációnak a nevében törjék darabokra Szent István birodalmát. Ám, de a Szent István lelkéből származó erkölcsi erő, birodalomösszeforrasztó erejével ma is él és ha ma gyászos öltözetben sirván ünneplünk is mindnyájan, hisszük és valljuk, hogy meg fogunk még érni boldogabb Szent István napokat is. — Szent István napján az összes templomainkban hálás kegyelettel fogják dicsőíteni a nagy és szent király emlékét. — Egyházkerületi közgyűlés. A dunántúli református egyházkerület idei közgyűlését kivételesen nem városunkban, mint a kerület székhelyén, hanem Veszprémben a vármegyeháza tanácstermében fogja megtartani. A gyűlésre szóló meghívókat már szétküldötte Medgyasszay Vince egyházkerületi főjegyző. A közgyűlés szeptember 24-én a ref. templomban tartandó istenitisztelettel kezdődik. A bizottsági tanácskozások már előző nap lesznek, a tulajdonképpeni közgyűlés pedig szeptember 25-én. — A város költségvetése. A város jövő évi költségvetését a számvevőség elkészítette és azt a polgármester revideálta. A polgármester a legszigorúbb takarékosság keresztülvitelével azt óhajtaná elérni, hogy az idei 76°/

0-os városi pótadó a lehetőség határain belül mérsékeltes-