Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-10-10 / 41. szám

NE NŐSÜLJÖN ... Lőwy bútor nélkül Győr, Gr. Tisza I. tér 5. Interpellációk. Pár illetőségi ügy elintézése után dr. Körös Endre interpellációban kérte a polgármestert, ne engedje meg, hogy a tókerti lakosok az idei télen is a tavalyi szenvedésekhez hasonlóknak legyenek kitéve, intézkedjék legalább az lutcakereszteződések salakkal valc* feltöltéséről. Ezt a polgármester a legnagyobb határozottsággal meg is igérte. Kovács Sándor amiatt interpellált, hogy az alsóvárosi vadászati terület bérletdíja nem fizettetvén, a tagfelügyelők az utakat, árkokat nem tudják rendbeli tartani. A polgármester intézkedését iez ügyben is kilátásba helyezte. A közgyűlés 8/

46 órakor ért véget. Helyes volt=e kilépni az Iposzból? (Válasz a hasonló cimü cikkre.) Igen! Ki kellett, hogy lépjünk az Iposzból, mert ez a szerv a mult idők maradványa, amely nem veszi észre a körülötte történő nagy átalakulást, amelynek a tevékenysége évről-évre az ország más és más városaiban megrendezett kongresszus és ezzel egybekötött díszebéd és üres szónoklatok sorozata és semmi egyéb. Csak egyetlen egy pontot tessék felhozni védelmére, hogy ezt, vagy azt tette a kisiparosság érdekében! Itt vannak a gyáripar és a kartellek hatalmas tőkéjükkel, amelyek külön állami támogatásban, vámvédelemben stb. részesülnek, amelyek agyonnyomják a kisipart. Itt vannak a közüzemek, az államilag nagyra növesztett szövetkezetek, az egyfázisú forgalmi adó, a betegsegélyző rokkantsági ágának felfüggesztése, stb. ezek mind régi követelései a kisiparosságnak, az Iposzon keresztül. Kérdezem: nem él és virágzik mindegyik az Iposz nagyobb dicsőségére és a kisipar kivégzésére? Külön akciónak nevezett megmozdulásunknak nem az iparos-egység megbontása volt a célja, (sajnos, iparos-egység nincs, hiszen az ország ipartestületeinek csak egyharmada volt az Iposz tagja) hanem, hogy a nehézkesen mozgó és tehetetlen szerven kivül, közvetlen figyelmeztesse és kérje a kormányt a kétségbeesés szélén álló kisiparosság, hogy mentsék meg a gyors pusztulástól. Kellett, hogy tiszta képet kapjon a kormány egy tagja arról, hogy szakadék szélén áll, a családtagokkal több mint egymillió lelket számláló kisiparosság! Mi teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy sem ez, sem bármely kormány gyökeresen a bajokon segíteni nem tud, de igenis fel kellett figyelnie segély kiáltásunkra, hisz a végrehajtó hatalom a kezében van, vegye le azok válláról a terhet, akik már nem birják; vannak még, akik elbírják és ezt ők meg fogják érteni, meg is kell, mert itt más nem segíthet, mint az önzetlen, a krisztusi szeretet. Azt is meg kell érteniük, hogy aki teheti, az adjon, ne ingyen levest, ne alamizsnát, hanem munkaalkalmat, mert a most oly sokat hangoztatott túlzott takarékosság sokszázezer embert tesz kenyértelenné és ez végzetes lehet. A cikk irója, aki helytelenítette kilépésünket, sohasem volt kisiparos, nem is tudhatja azt, hogy hol vagyunk mi már attól, amikor nyugodtan megvárhattuk, hogy vájjon a legközelebbi kongresszuson miről is fog beszélni az Iposz? Mert itt van a kisiparosság összeomlott egzisztenciájával magára hagyva, és félő, hogy ezzel állami és társadalmi életünk egy alapköve lazul meg. Igen! Szükség volna az egységre, illetve egy központi szervre, mindegy, hogy Iposznak hivják-e, vagy Ikosznak, csak most segítsen. Friss, új időket megértő, nagy látókörű vezetőkre van szükség, akik átvezetnek bennünket a közeljövőben kialakuló új termelési rendbe, ahol, bár kevés hely jut a kisiparnak, de most még élünk és vagyunk, tehát kötelességük azoknak, akik az országot kormányozzák, hogy átmentsenek bennünket. Egy kilépési indítványozó kisiparos. * Megjegyzések a válaszra. Elolvasván a választ, arra megjegyzéseimet a következőkben teszem meg: Konstatálom, hogy lényegbeli eltérés nincsen közöttünk. Mindketten az iparosság sorsa felett aggódunk. Ám én úgy fogtam fel, hogy az iparosság tengernyi bajának gyógyítása lehetséges a régi szerv, az iposz keretein belül, válasziró pedig azt mondja, hogy ez a testület nem alkalmas arra. Ha azok, akik a belső dolgokat jobban ismerik, mint én, aki különböző okok miatt az ipari szervek működését hosszabb idő óta közvetlenül nem kisérhettem figyelemmel, ezt állítják, ezt is magamévá I teszem, ámbár fülemben cseng Kossuth Lajos ' történelmi figyelmeztetése, hogy „a fürdővízzel a gyermeket nem szabad kiönteni". Egyébként hangsúlyozottan kijelentem, hogy az én fejem az lposzért egyáltalán nem fáj. Ha a bizalom megrendült benne, s az iparosság érdekei megvédelmezésére más orientációt keres, ez legfeljebb az Iposzra lehet kellemetlen. A fő mindenekfelett az, hogy az iparosság — bármilyen cégér alatt — egységes frontot alkotva, egységes irányítás mellett vegye fel a harcot a mai idők fergeteges viharával. így remélheti csak sorsának jobbra fordulását. ÚJDONSÁGOK. — Dr. Antal Géza püspök kiküldetése. A magyarországi egyetemes református egyház megbízta dr. Antal Géza dunántúli püspököt, hogy a vallás szabad gyakorlatát biztosító türelmi rendelet kiadásának 150 éves évfordulóján, a csehországi reformátusok által Prágában rendezendő ünnepen a magyar reformátusságot képviselje. Közelebbi kapcsolata azért van ez ünnepnek hazánkkal, mert a cseh reformátusok hosszú időn át, mivel saját lelkészképzésük nem lévén, Magyarországból kapták lelkészeiket. Antal püspök külföldi útjára ma utazik el. — A költségvetés tárgyalása. Városunk képviselőtestülete f. hó 10-én, szombaton d. u. 3 órakor rendes közgyűlést tart, melynek egyedüli tárgya az 1932. évi költségvetés tárgyalása. — A miniszterelnökségi sajtóiroda vezetőjét, dr. Szudy Elemér miniszteri tanácsost szolgálatainak teljes elismerése mellett ez állásától saját kérelmére felmentették és a sajtóosztály vezetésével dr. Hladky Endre miniszterelnökségi miniszteri titkárt bizták meg. Szudy Elemér 10 év óta volt tagja és négy év óta vezetője a sajtóosztálynak. Nehéz és felelős állását nagy tapintattal és szakértelemmel töltötte be. Szudy Elemértől távozása alkalmával úgy a sajtóosztály tisztviselői kara, mint a parlamenti tudósító küldöttsége bucsutvéve, iránta szeretetét és nagyrabecsülését nyilvánította. — Október 6. A főiskola kegyeletes ünnepet rendezett az aradi vértanuk emléknapján. A ref. templomban tartott istentiszteleten Nagy Gábor, a gimnázium új vallástanára mondott lélekemelő szép könyörgést. Megható volt az ifjúsági képzőtársulat által rendezett ünnep, melynek keretében Győr Sándor ifj. elnök mélyen átérzett, költői stílusu beszédben méltatta a martírok, valamint a világháború hősi halottainak emlékezetét is. A kántus Tóth Lajos zenetanár vezetésével több szép énekszámot adott elő, a zenekar pedig Kiss Árpád igazgató vezetésével hazafias számával stílusosan illeszkedett bele a műsorba. Böröczky Béla Nagy Gyula pályanyertes csinos ódáját lendületesen szavalta el. Az ünnepen jelenlevő nagy közönség az összes számokat elismerésével honorálta. — Gyász. Igaz szívbéli részvéttel vettünk hirt arról a súlyos csapásról, mely Kovács Kálmán nyugállományú honvéd huszárezredest, úri társadalmunk közkedvelt tagját érte szeretett nejének sz. Barthalos Olga úrnőnek élete 55-ik, boldog házassága 32-ik évében keresztyéni türelemmel viselt hosszú szenvedés után f. hó 7-én történt elhunytával érte. A megboldogult Függöny és ágyterítő anyagok, perzsa, smyrna és kelimanyagok, gobelinek, csipkék mélyen leszállított áron GOTTLIEB JENŐNÉ kézimunkaüzletében, Fő-utca 23. Előnyomtatási árak jelentékenyen leszállítva. úrnő városunk közéletében annak idején vezető szerepet vivő néhai Barthalos István ügyvéd és földbirtokos leánya anyai ágon a Körmendycsaládnak, városunk egyik legrégibb patrícius családjának leszármazottja volt. A nagyműveltségű és nemes szivjőságú úrnő elhunyta igen széles körökben keltett belső megilletődés! és őszinte részvét fordul férje és egyetlen fia Andor felé. Rajtuk kivül sógornői: özv. Auber Istvánné sz. Kovács Mária és özv. Körmendy Béláné sz. Kovács Rózsika, valamint sógora: Kovács Miklós siratják halálát. Temetése pénteken d. u. 4 órakor folyt le impozáns részvét mellett. — Sárospatakon és Széphalmon. Október 1 -én tartotta 400 éves jubileumát a sárospataki református főiskola, melynek hírét olyan tanítványok tartják fenn mindenkorra, aminők egy Kossuth Lajos, Kazinczy Ferenc és Tompa Mihály voltak. A jubileum alkalmából a kollégium kertjében leleplezték az iskola nagy pártfogójának, Lorántffy Zsuzsannának, valamint Kazinczy Ferencnek és fiának, Kazinczy Lajos ezredesnek, a 14. aradi vértanúnak szobrait. Az ünnepségen városunkból dr. Antal Géza püspök, dr. Pongrácz József és dr. Kőrös Endre igazgatók vettek részt. Ugyanok megjelentek másnap a Széphalmon, Kazinczy Ferenc mauzóleumánál rendezett centennáris ünnepen is. A magyar irodalom nagy úttörőjének sírjára dr. Antal Géza püspök a dunántúli református egyházkerület nevében koszorút helyezett el. — Panasz az OTI ellen. Elkeseredett iparosok és kiskereskedők népes küldöttsége járt kedden délelőtt a polgármester helyettesénél, illetőleg az OTI helybeli kirendeltségének vezetőjénél, s többen is felháborodva adták elő panaszukat, hogy az OTí végrehajtói kímélet nélkül és a lehető legembertelenebbül bánnak el az OTI-hátralékos iparosokkal, kiskereskedőkkel és egyéb kisemberekkel szemben. Szavaik illusztrálására megdöbbentő adatokat hoztak fel, amelyek, ha a valóságnak megfelelnek, méltán kihívják a legsúlyosabb kritikát. A mai elképzelhetetlen viszonyok között, amikor csupán a mindennapi kenyér előteremtése is óriási feladat az iparos-családok számára, valóban érző szívvel, emberi belátással kell kezelni a hátralékok — mindennemű hátralékok — dolgát, mert az önérzetes honpolgár számára már maga az is nagy lelki fájdalom és a szégyennek sajgó érzése, ha kötelezettségeinek nem tud úgy eleget tenni, mint ahogyan legjobban saját maga szeretné. „Egy kis kiméleti időt kérünk — mondá előttünk egy jobb napokat látott, érdemes iparos polgártársunk —, mert hisz nem akarjuk mi eltagadni, hogy tartozunk, de fizetni most akkor sem tudunk, ha sorjában bebörtönöznek bennünket". Szomorú, végtelenül szomorú . . . Az ügyre vonatkozólag információkat kértünk társadalombiztosítói részről is, s a következő felvilágosításokat kaptuk: A társadalombiztosító a legnagyobb előzékenységgel kezeli a hátralékosok ügyét, s a pápai hátralékos munkáltatók immár három hónapi haladékot nyertek. Bizonyítja az előzékenységet az is, hogy a hátralékos ezer munkáltató közül mindössze hatnál történt meg az az — egyébként sajnálandó — eset, hogy a tartozás biztosítására a lefoglalt tárgyakat — más mód nem állván rendelkezésre — elszállíttatták. Árverést pedig a társadalombiztosító egyetlen egy esetben sem eszközöltetett. A lefoglalt tárgyak elszállíttatása egyébként nem jelenti azt, hogy .azok a tulajdonosok számára végleg elvesztek volna; azok csak biztosítékul szolgálnak, s a hátralékosok által bármikor kiválthatók. A pénztár vezetőségének az eljárást felfüggeszteni, vagy a tartozást elengedni egyáltalán nem áll módjában. A végrehajtók utasításul kapták, hogy a felekkel szemben a legnagyobb kímélettel járjanak el.