Pápai Hírlap – XXVIII. évfolyam – 1931.

1931-08-08 / 32. szám

Az optimista ma is boldogulni fog. Nem fog tétlenül várni és a rossz időkről siránkozni. Minden erejének latbavetésével fog dolgozni és bizalommal fog a jövőbe tekinteni. Ezen törekvésében a valódi babkávé, a Meinl-kávé segítségére van, mely a testi és szellemi erőket frissíti és a rossz hangulatot nem engedi felülkerekedni. Meini Gyula r.-t. Fióküzlet: Pápa,Kossuth-u. 20. — Telefon : 82. szellemi és fizikai erőkkel való egészséges gazdálkodás meg nem indul, napról-napra szegényedünk. Nincs a világnak olyan bölcs kormánya, amely meg tudna menteni bennünket, mert minden intézkedés csak az injekció hatásával bir. Tegnap egy angol szociáldemokrata képviselő volt a vendégünk: James Barr. Mielőtt az ebédhez kezdtünk, ő imádkozott hangosan, hálát adva Istennek az elvett jókért. Vájjon nálunk Magyarországon hány szociáldemokrata házában kulcsolódik imára a kéz ? Vagy csak keresztény szociálista házban is hány helyen élnek és imádkoznak úgy, hogy „Uram, jöjjön el a Te országod!" Ez a mi legnagyobb betegségünk. „Európa népe eddig Isten választott népe volt, de már régen nem az" — mondta egy kiváló külföldi politikus és pénzember a napokban Budapesten. Európa eljátszotta Isten legnagyobb kegyelmi ajándékát, az Ő benne való életet. Feláldozta lelkiségét az aranyborjú oltárán, Csoda-e, ha meg kell égnie ezen az oltáron, mert égő szemét nem tudja levenni többé róla. Talán ekkor majd jön a feltámadás. Dr. Pongrácz Józsefné. Apró megfigyelések. Irta: Soós Irma. Eg-jy pengő. Egy körúti kézimunkaüzletbe gyerekkocsival jön be egy fiatalasszony. Pamutot vásárol, rózsaszínűt s az alvó baba rózsaszínű arca mellé fekteti, próbálja, vájjon jól fog-e állni a kis drágának egy kabátka belőle. 2 P 20 fillér az ára s mig a blokkot a kasszához viszi, a kiszolgálólány — kis kajánszemü fitos — csomagolja a pamutot. Az asszonyka öt pengőst tesz a kassza üvegtányérjára és még 20 fillért. — Nem szeretem az aprópénzt, rongálja az erszényemet, — teszi hozzá magyarázatképpen. A pénztáros kisasszony 4 pengőt ad vissza s a vevő majdnem besöpri erszényébe, mikor észreveszi a tévedést. »Egy pengővel többet adott drágám, nézze.« A csomagolófülkéből arra fordul a kis kajánszemü s a pénztáros kisasszony lángvörösre vált arccal tiltakozik: »De 20 fillért tetszett még adni,, így ennyi jár vissza«. »Dehogy, drágám, kettő meg három., az öt.« — Igen, igen — erősíti a kis kaján diszkrét gúnymosollyal s a pénztároslány lángoló arccal veszi vissza a pengőt. A vevő kifelé indul s mig a segéd széles mozdulattal tárja ki az ajtót a babakocsi előtt, így morfondíroz magában: Nem tettem-e én rosszat azzal, hogy becsületes voltam és jót tettem? Vájjon annak a kis pénztárosnak megért volna egy pengőt, ha nem kapja azt a kaján mosolyt? Szomszédasszony kedves. A doktorné gyönyörködve nézte művét, a most befejezett krém kabátkát, amiben a nagy lány, a hat éves, fog parádézni. Büszkén simogatta a lágyan omló gyapjút, hogyne, egy kis angol kabát, az már nagyobb eset, mint a sok kis habos ruha, ispielhozi, amiket a két kis lányának összeállítgatott. Maga varrt mindent a gyerekeknek, nem annyira takarékosa ságból — nem jelentett volna lényeges többletet a budgetjében az apró ruhák varratása —, inkább a vágyból, hogy produkáljon valamit. Évek előtt még, nagyobb dolgokat akart produkálni, írást, iparmüvészetet, ami kifelé is hat, s amikhez mind értett egy kicsit, de egy boldog házasság harmóniájában, gyereknevelés közepett, elhalkultak a nagyobb ambíciók, s csak azok virultak ki, amiket a családban lehetett hasznosítani. — Már jött is a nagy lány, bebújt a kabátba s szaladt ki vele: »Megmutatom Veráéknak«. — »De drágám, még benn van a gombostű!« — és siet a gyerek után, de az már kint van a gangon, ahol a szomszédasszony és férje kihajolnak az ablakon. »Kész a kabátom, anyuka csináltam — dicsekszik a kicsi, s a szomszédúr őszinte csodálkozással húzza fel szemöldökét s a homloka redői mögött a magas ruhaszámlák vonulnak el: »Hogyan, őnagysága maga varrta?« S mig a doktorné naiv büszkeséggel mutatja a finom részleteket, a precízen simuló hajtókát, a pedáns gomblyukakat, az öv pontos csúcsát, a szomszédasszony kedvesen csicsergi: »Igen, a doktorné nagyon ügyes, mindent maga varr a gyerekeknek. Bár én tudnám ezt, bizony sokat takarít meg így, ezzel is megspórolt vagy hat pengőt!« A doktorné riadtan tekint fel, lám ő sohse szokta így prózára lefordítani a szeretetteljes bíbelődés eredményeit. De ha már, akkor ne taksálja ilyen kevésre, éppen a szomszédasszony, aki három-négyszer ennyit is fizet a kislánya kabátjaiért és éppen felelni akar, tréfa mögé rejtve indignálódását, mikor rápillant a szomszédúrra, kinek homlokáról letisztultak a redők, s a szája kicsinylő lebiggyedése elárulja gondolatát: »Hat pengő! No ugyan érdemes!« — A kis doktorné szelíden és elnézően mosolyog, de mig a kislányt kihámozza a kabátból, megígéri önmagának, hogy legközelebbi kreációját nem fogja a szomszédékinak megmutatni. megszerez, értékesít minden államban ÁRON és MOLNÁR SZABADALMI IRODA Budapest, VIII., Rákóczi-űt 15. Felvilágosítás díjtalan. rIV>tli Gréza verseiből. JÉnelv a Napról.* (Éltető Ödön barátomnak.) Száll, száll virágos, víg arany batáron, s a messze £Óna hosszan felkacag; ma lelkemet öröm borába mártom a mámoros szép nyári ég alatt. Egy pillanatra mintha most megállna! Varázsba ejti zsengezöld mező; s kilobbant kedvem forró napsugárba' ma minden árnyat rózsaszínbe sző. Köszöntelek keringő égi Testvér; egekbe bolygó víg arany batár! S köszönt e napnak szép sugáros estjén a rád mosolygó szép magyar határ. * Megjelent július 25-iki számunkban, de értelemzavaró hibákkal, azért újból közöljük. Malom a Tapolcán. (Bálik Ferenc barátomnak.) Fűzfa tövén fűben heverek. Hajladoznak lombok, levelek. A Tapolcán őröl a malom, muzsikáját halkan hallgatom. A szívemre búsan szórja át testvéries, fájó sóhaját; mit dalolgat, mit zeng, mit izen a szívemnek halkan a vizén? Elfárad majd egyszer a kerék, s félbe-szegi halkan a zenét; megpihen majd egyszer a szivem, s nem dalolgat, nem zeng, nem izen! ^SLNGER WRÓGÉFKX í MÍMSA LEGJOBBAK Ne felejtse el! Megbízható jó bútort LŐWY-nél vehet legelőnyösebben Győr, Gr. Tisza István tér 5. ÚJDONSÁGOK. — Személyi hír. Dr. Antal Géza református püspök kedden részt vett a felsőház ülésén, s még az nap este visszaérkezett székhelyére, Pápára. — Képviselőnk pihenője. Dr. Ángyán Béla államtitkár, városunk országgyűlési képviselője, derekasan kivette a munkából részét, amely a változott viszonyok folytán az utóbbi hetekben az ország sorsát intézőkre hárult. Az éjt-napot eggyé tevő munka végül is annyira kimerítette, hogy kénytelen szabadságra menni. Képviselőnk e hó 8-tól kezdve pár hétre a Balatonra megy pihenni, ám a szeptemberi ünnepségekre lejön hozzánk, mikor is több napot tölt kerületében. Pihenő ideje alatt képviselőnknek — természetesen — nem áll módjában a hozzá fordulni szándékozók ügyes-bajos dolgait elintézni; ez okból kéri mindazokat, akik őt írásban vagy személyesen felkeresni óhajtják, hogy ezt a szándékukat Pápán tartózkodásakor valósítsák meg. — Angol parlamenti képviselő Pápán. Rev. James Barr, az angol parlament szociálista munkáspárti papképviselője, a skót nemegyesült református egyház lelkésze, a bécsi nemzetközi szociáldemokrata kongresszusról átrándulván Magyarországba, kedden délelőtt ellátogatott Pápára, hogy megtekintse a 400 éves jubileumához készülő ősi református kollégiumot. Az illusztris vendéget a vasútállomáson a theológiai tanári kar fogadta és kalauzolta a városban. Megtekintette a dunántúli református egyházkerület tanintézeteit : a kollégiumot, a nőnevelő-intézetet és a város nevezetességeit, amelyekről fényképfelvételeket vitt magával. Rev. Barr a Pápán tapasztaltakkal nagyon meg volt elégedve. Aznap délután utazott el Pápáról. Itt tartózkodása alatt dr. Pongrácz József theol. akad. igazgató vendége volt. — Blaskovich Árpád ünneplése. Blaskovich Árpád állampénztári igazgatót, a pápai m. kir. adóhivatal kiváló főnökét, mult hó 29-én állami szolgálata 40-ik (esztendejének betöltése alkalmából kedves, őszinte és közvetlen melegséggel ünnepelte a vezetése alatt álló m. kir. adóhivatal tisztikara, illetve teljes személyzete. Strommer Mátyás állampénztári főtanácsos a hivatal teljes személyzetének jelenlétében szívből jövő szavakkal üdvözölte nemcsak a hivatal, de Pápa város társadalmában is közbecsülésnek és szeretetnek örvendő jubilánst, visszapillantást vetve a terhes és egészembert követelő munkában eltöltött 40 esztendőre, illetőleg annak a 40 esztendőnek ama többször megújult terhes lustrumaira,, midőn a tisztviselő olyan követelményekkel találta magát szemben, amelyeknek teljesítése a legmelegebb ambíciótól függött. Majd átnyújtotta az ünnepeltnek, a pápai m;. kir. adóhivatal tisztikarának legőszintébb szeretete és nagyrabecsülése jeléül, egy — az ünnepség alkalmát és dátumát is megörökítő csinos kiállítású ezüst — emléktárgyat. A familiáris keretek között lefolyt bensőséges üdvözlés után Blaskovich Árpád igazgató ugyancsak lelke mélyén fakadt ékes válaszban köszönte meg a váratlan ünneplést s láthatólag elfogódottan tette ujeg azon kollégiális kijelentését,, hogy ő tisztviselőtársainak továbbra is nemcsak főnöke, de munkatársa és barátja marad. — Ugyanaznap este Sipiczky kerthelyiségében bankettre gyűlt össze a hivatal személyzete, hol az egymást követő szívélyes üdvözlések közül az első pohárköszöntőt a jubilánshoz Sebestyén Tivadar főtanácsos mondotta; érintve többek között az ünnepeltnek elfogulatlanságát, igazságszeretetét s azon főérd< ségi vem gőz] a júni órát 9 ói gróf fürd hatc . s kérv t( Pe