Pápai Hírlap – XVIII. évfolyam – 1921.

1921-10-08 / 41. szám

A kenyér. — Egy ellátatlan családapa panasza. — Mikor a héten a feleségem kenyérsütéshez készülődött s a lisztnek csúfolt fürészpor formájú anyag szitálásához hozzá fogott, menten megjósolta, „no, ebből sem lesz ám jó kenyér". Baljóslatát megerősíteni látszott az a körülmény, hogy a sárszerü massza dagasztása közben annyira beleragadtak öklei a masszába, hogy alig birta azokat kiemelgetni onnan, a fáradságos művelet végeztével pedig gyökérkefe segítségével tudta csak kezeiről eltávolítani a tésztát, amely sürü csirizként tapadt reájuk. Érthető kíváncsisággal vártuk, hogy „vájjon, mi lészen ebből" a péknek művelete után. S meghozták a kenyereket. Külsőre nézve feketék voltak, mint valami néger csemeték, vastag, kongó héjjal, belsejük — a hányás erőltet, ha reágondolok — valami undorító, ragadós, sötétbarna anyag, amelyet lehetetlen volt késsel metszeni, s még lehetetlenebb volt megenni, mert úgy odaragadt a szájpadláshoz, a fogsorhoz, hogy csak hosszas nyelvtorna után lehetett eltávolítani onnan. Megenni, emberi fogyasztásra elhasználni e kenyeret, nem lehet, hát mit csináljunk vele ? — tanakodtunk. Gittnek pompásan felhasználható volna, de egy kicsit drága hozzá. Gondoltam, oda ajándékozzuk valamelyik iskolának slöjd munkákra. Azonban ajándéknak is drága az ellátatlanok matrikulájába belajstromozottnak. Nem maradt más hátra, mint a 7 év óta gyakran alkalmazott módszerhez folyamodni: neki adni a disznónak. Az ő gyomra tán meg tud birkózni vele, s a haszon így mégis a családban marad. Igaz ugyan, hogy a két kenyér több, mint 100 koronánkba került, amelyet most a péktől még drágább áron beszerzett kenyérrel kell pótolni, de a szegény fogyasztó publikum megszokhatta a háborús hét esztendő alatt, hogy őtet még az ág is húzza, s amikör a kormány atyai gondoskodása segítségére jő az ellátatlanok „olcsó" lisztjével, arra is kegyetlenül reáfizet. Szomorú sorsa a szegénysorsu magyar fogyasztó közönségnek, hogy a világ legjobb búzája mellett ilyen, egészséget veszélyeztető, nyomorék kenyéren kell tengődnie. Akiktől függ, hogy az ellátatlanok kenyere jobb legyen, ha csak egy hétig is kénytelenek volnának ilyen kenyeret fogyasztani, bizonyára sürgősen segítenének a bajon. Fogják tehát őket — de még ma — az ellátatlanok kenyerére. Egy ellátatlan családapa. HAZAJÁRÓ LÉLEK. Éjjeli órán neszel a sötét, Babona felölti rém-köntösét, Fehér ujjal kopog a holdsugár — Szobámba valaki jár. Ajtó se zörren, ablak se csendül, Ugy suhan a tompa falon keresztül; Valamit kutat és valamire vár . . . Szobámban suhogó szellem jár. Apám az, a meghalt. Nincs nyugta lenn, Feljár, visszaoson nehéz éjfélen, Hallgatja: szivünk róla mit dobog ? Mit álmodunk mi, gyáva rabok ? Ő volt az ur, mi a szolgahad. Tudta nélkül álmodnunk se szabad. Gyanúja éber, vak szeme lát, Keresztül látja szivünk falát. Nehéz álomban fuldokolunk, Reszket a szivünk, vacog a fogunk. Hajnalra riadva lázad a ház, Halijátok: valaki benn hahotáz! Hajnalra riadva: rémledezünk, Sejtelmek ködébe téved eszünk, Remegő idegünk valamire vár — De kisértőnk már messzire jár. Oláh Gábor. ÚJDONSÁGOK. — Püspökbeiktatás. Múlt vasárnap fényes ünnepség keretében iktatták be a budapesti Kálvin-téri templomban a dunamelléki ref. egyházkerület új püspökét, dr. Ravasz Lászlót, egyháznagyi tisztébe. A kormányzót gróf Ráday Gedeon belügyminiszter, a kormányt dr. Vass József kultuszminiszter képviselték. A katholikus egyház részéről jelen .volt dr. Nemes Antal püspök, a ref. konvent részéről dr. Baltazár Dezső püspök, az unitárius egyház részéről Józan Miklós esperes. A beiktató beszédet, mély és általános hatást keltve, Németh István dunántúli ref. püspök mondotta. Ünnepi szónoklatát, melyben az „üres, hiu és csak megtévesztésre alkalmas jelszavak" eilen állást foglalt, a fővárosi sajtó jelentősége és érdeme szerint méltatta. — Ezredesi kinevezés. Kovács Kálmán huszárezredest, Horthy Miklós kormányzó 1920 május 1-i ranggal ezredessé léptette elő. Ez a kinevezés széles körben hivatva van örvendetes megelégedést kelteni. Kovács ezredes békében itt Pápán a 7-es huszároknál teljesített kiváló szolgálatot s szerezte meg a polgárság teljes rokonszenvét is, a háborúban az első vonalban hősiesen küzdött, majd megrokkanván, a honv. minisztérium sajtóosztályában töltött be fontos pozíciót, jelenleg pedig a csóti leszerelőtáborban teljesít nemzeti szempontból különösen jelentős szolgálatot. Mindenkor kivívta a közbecsülést, ennek vagyunk mi is tolmácsolói, midőn őt e helyről magas előléptetése alkalmából szívből köszöntjük. — Az aradi vértanuk emlékezete. Kétszeresen fájó gyászünnepet ülni, mikor nemcsak a régi gyááz újul ki, de a jelennek kinját is érezzük. De ha kétszeresen fájó, kétszeresen felemelő is. Bizni, remélni, tenni tanít bennünket a gyászünnep mementója, a múltnak példája . . . Középületeinken okt. 6-án gyászlobogó lengett. A ref. főiskola és nőnevelő-intézét a templomban istenitiszteleten vett részt, hol Rácz Kálmán tanár mondott lélekemelő imát. Majd a képzőtársulat tartott a tornateremben ünnepet. A műsor Horváth Lajosnak Pethő Antal által előadott pályanyertes csinos verséből, Fenyves Jenő főgimn. tanár hazafias érzéstől áthatott tanulságos beszédéből, Edelényi Szabó Sándor szavalásából s a főiskolai kántus kitűnő énekéből volt összeállítva s a megjelent közönségre osztatlan hatást tett. — Az állami tanítóképző-intézet délutáni ünnepén nagy közönség jelenlétében Kovács Ernő tanár tartott tartalmas és lendületes előadást a vértanuk emléknzetérői, jól szavalt Rozonits Sándor s igen nagy hatást ért el a zenekari kísérettel elénekelt Hiszekegy, valamint az ifj. ének- és zenekar több más száma. — A bencés főgimnázium ifjúsága reggel rekviemen vett részt s úgy itt, mint a többi iskolákban is a tanárok a tanítás keretén belül ismertették a gyásznap jelentőségét. — „Vidéki városok." Ily cinimel a Budapesti Hirlap f. hó 5-iki számába Kozma Andor érdekes tárcát irt. Czeglédről, Miskolczról, Győrről, Pápárói, Szombathelyről és Kőszegről emlékezik meg benne, városunkról a következőket irván: „Innen (Győrből) a kedves Pápára megyek. Itt voltam valamikor, nagyon régen, kis diák. Mekkorát nőtt, szépült, tisztult, rendesedett ez az én időmben még kicsi és teretaráta magyar városka! A közepe ennek is régi németes fajta volt. Most is az. Nem esett benne hiba. Hanem a mi mezei, magyaros, faluszerü külső rész illeszkedett egykor hozzá, az immár megtöbbszöröződött a régieknél sokkal különb építkezésekkel. Itt hál' istennek nem bontották még le, de ne is bontsák azt az utcát áthidaló régi bolthajtást sem, mely alatt az egyik régi utcából kijut az ember a nagyon szép, kéttornyú nagytemplomhoz a. Fő-térre. S hál' Isten, nem bontották még le a Fő-utca egyik kicsi egyemeletes házának udvarába rejtett kálvinista templomot sem, melynek belső építése a legharmonikusabb, legjobbizü minden kálvinista templomé között, amelyet én e hazában ismerek. Szinte egy csöpp öröm rettentő leszegényedésünk tengerében a gondolat, hogy jóidéig nem lesz pénz új építkezésre, s így ezt a szép, régi kálvinista templomot, legalább mig én élek, bizonyosan békében hagyják. A modernizmus viszont, legjobb vívmányaival vall Pápán becsületet: a vízvezetékkel, villamvilágítássa! és a kifogástalan, részben aszfaltos jó utakkal, még a külső, módos, falusias részekben is." — A tanfelügyelőség köréből. A veszprémi kir. tanfelügyelőségnél Gáspár Ármin és Vágó Dezső segédtanfelügyelők tanfelügyelőkké, Munkácsy Sándor tollnok segédtanfelügyelővé neveztettek ki. — A tanfelügyelőség vezetője továbbra is Szokolszky Rezső maradt. — Őszi sziniszezonunk. Megjelentek a falakon Bodonyiék „Előleges színházi jelentés" ei, melyek szerint az őszi sziniszezont e hó 12-én nyitják meg városunkban az „Ezüstsirály" operettel. Érdeklődéssel tekintünk a szezon elé, mert a színtársulat névsorából úgy látjuk, hogy az előadó-személyzet körében jelentős változások történtek a művészi nívó javára. Egy sereg újdonságot is be fognak mutatni. Az a jóravaló igyekezet, amelyet a társulat részéről már a tavasszal is tapasztaltunk, reméljük, közönségünk körében kellő méltánylásra talál, s a pápai szezon folytatása lesz a szombathelyinek, ahol a publikum megértően támogatta a színészek kulturális munkáját. — A kultuszminiszter tanítóinkhoz. Megemlékeztünk már lapunkban a vármegyei általános tanító-egyesület m. hó 20-án tartott közgyűléséről. E közgyűlésből, melyen a tanítóság új elnökéül Jílek Ferenc pápai ref. ig.tanítót, főtitkárául pedig Horváth János (irói néven Váth) veszprémi tanítót választotta meg, sürgönyileg üdvözölték dr. Vass József vallásés közoktatásügyi minisztert. A tanítóság üdvözletére most a kultuszminisztertől a következő levélbeli válasz érkezett: Veszprémvármegyei Általános Tanító-egylet Elnökségének Veszprém. Hálásan köszönöm közgyűlésükből küldött üdvözletüket, dokumentumát annak, hogy a vármegyei tanítóság is megértette az új idők hazamentésre hivó szózatát. Kérem is Önöket, hogy Magyarország legősibb kulturtalajából táplálkozó munkakészségükkel támogassák nemzetünk megmentését és országunk ^visszaszerzését célzó munkásságomat. Őszinte tisztelettel vagyok hivük Vass. — Tanügyi előléptetések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Jankó László és Kirchmayer Győző állami tanítóképző-intézeti tanárokat a VI. fizetési osztályba léptette elő. A két előléptetett érdemes tanférfiú közül Jankó László majd két évtizeden át a pápai képzőben fejtett ki hazafias és eredményes munkát s amellett a sajtó és a közéiet terén is ritka szép sikerrel munkálkodott. Jelenleg a győri tanítónőképzőnél van beosztva, de tudományos téren ma is szolgálja a helyi kuiturát. Kirchmayer Győző szintén igen hosszú időn át volt a helybeli képzőnek fáradhatatlan buzgalmu tanára, aki eredményekben gaz lag három évtizedes tanári működés után elismerés és idén nyugalomba vonulván, kitüntetés gyanánt részesült utólagos előléptetésben. x Dr. Kállay Zoltán jogi szemináriuma (Budapest, Andrássy-út 8 és Szeged, Pallavicini- u 3.) biztos sikerrei készít elő bármely egyetem és jogakadémia összes jogi vizsgáira és az ügyvédi vizsgára. Jegyzetbérlet 1 Rekapituláció ! Minden felvilágosítást készséggel ad akár a budapesti, akár a szegedi igazgatóság. — Iparosok figyelmébe! A pápai ipartestület karácsonyi vásárral összekötött iparostanonc munkakiállítást rendez. A kiállításon résztvenni tartozik minden iparostanonc — ki tanoncéveinek utolsó évét töiti — az általa készített munkadarabbal. A tanoncok a f. évi november hó l-ig tartoznak az ipartestületi jegyzői irodában a hivatalos órák alatt bejelenteni a kiállítandó munkadarab minőségét és értékét. A biráió bizottság az arra érdemesnek talált munkadarabok készítőit pénzbeli jutalommal, esetleg dicsérő oklevéllel fogja díjazni. Az ipartestület elnöksége ez úton is felkéri a munkaadó mestereket, hogy tanoncaikat a fentiekre figyelmeztessék és a kiállításon való részvételre serkentsék.