Pápai Hírlap – XIV. évfolyam – 1917.

1917-02-10 / 6. szám

nul vállalta el a telep vezetését és felügyele­tét, több bántó személyi oknál fogva e megbíza­tásáról lemondott ez év január első napjaiban. A telep vezetése azóta, hogy úgy mondjuk —, a levegőben lógott. A hatóság a közélelmező bizottság véleményét kérte ki, hogy mittevő le­gyen a teleppel: fönntartsa-e továbbra is, vagy beszüntesse. A bizottság a telep további fenn­tartása mellett döntött, már csak azért is, mert eddig csak beruházás történt a telepre, a rá­fordított költségek gyümölcseit tehát csak ez­után várhatni. Egyszersmind elhatározta, hogy újra ielkéressék Bogár István a telep további felügyeletére és vezetésére. Ily stádiumban ke­rült e kérdés a legutóbbi élelmező bizottsági gyűlés elé, amelyre hivatalos volt Bogár István is. Először is felolvasták Tar Gyula, a helybeli földm. iskola igazgatójának szakavatott vélemény javaslatát a telepről. Ezután felszólalt Bogár István, aki először is szakszerű megjegyzéseit tette meg a javaslatra és azt nagy részben he­lyeselte is, majd azután előadta azokat az okokat, amelyek miatt kénytelen volt a felügyelői meg­bizatásról lemondani. A bizottsági tagok sajná­lattal értesültek a hallott Jmegokolásról s annak a biztosításával, hogy ezentúl ily esetek nem fordulnak elő, felkérték őt a telep további veze­tésére s egyben kimondották, hogy melléje a vezetésben társakul felkérik Győri Gyula, biz. tagot és Csoknyay Károly v. főjegyzőt. A gyűlés végére maradt a szóvátétele an­nak a sok visszaélésnek, amit a liszt, petróleum, cukor elárusításánál egyes kereskedők oly vak­merően űznek. Gyakori az eset, hogy a vevő ke­vesebb lisztet kap, mint amennyit mutat a keres­kedőtől levágott jegye. A petróleumot pedig, noha a cédulája kilogrammra szól, liter értékben szolgálják ki többen. A cukornál pedig egyesek azt teszik, hogy a jegyen kitüntetett mennyisé­get vágott- és a süveg cukorból összetéve szol­gálják ki a vevőknek, ámde az egész árát vágott árában számítják fel. Ezek és más visszaélések meggátlása végett felhívja a bizottság a pana­szosokat, hogy e csalásokat haladéktalanul je­lentsék fel a rendőrkapitányságnak megbüntetés végett és amennyiben a feljelentés igaz, a meg­büntetett kereskedőtől az elárusítási engedélyt azonnal megvonja a bizottság. r Állatmesék. Az érdem elismerése. Innen-onnan félesztendeje lesz, hogy a városunkba irányított erdélyi menekültek itt vannak, itt laknak közöttünk. Több mint ezer menekült érkezett hozzánk pénz nélkül, hiányos ruházatban. A város különböző helyeken szál­lásolta el a szerencsétleneket. Ebben az időben történt, hogy az erdélyi menekültek sanyarú sorsának intézésére, elviselhetőbbé tételére kü­lön bizottság alakult városunkban. A bizottság dicséretre méltó szorgalommal látott munkához. A különböző foglalkozású bizottsági tagok azonban lassanként elmaradoztak, de ezen nem is lehet csodálkozni, mert a tagok leg­nagyobb része más irányú elfoglaltsága miatt ennek megfelelni nem is lett volna képes. Egyetlenegy ember állt csupán helyt az óriási munkának, elszámolásokat, nyugtákat állított ki, felvilágosításokat és útbaigazításokat adott az őt ostromló tömegeknek. Ez a férfiú nem kímélte idejét, fáradtságát és nem törődve az óriási vesződséggel, nem lankadó buzga­lommal intézte és intézi még ma is, tehát csaknem félév óta erdélyi menekültjeink sorsát. Kiosztott eddig nekik mintegy húszezer korona értékű ruházatot és lábbelit, kiosztotta köztük a kezeihez kiutalt pénzösszegeket, mint­egy ötvenezer koronát. Szóval, hetenként több napon át az erdélyi menekültekkel foglalkozott, akik mindenkor teljes bizalommal fordultak hozzá. Csodálatos türelemmel, meleg felebaráti szeretettel intézte állandóan ügyeiket, s érző szívvel teljesítette kérelmeiket. Pedig sokszor panaszkodott, hogy egyik-másik menekült kel­lemetlenségeket okozott neki, a felsőbb fóru­muknál alaptalanul bevádolta; de azért ő tovább is hűségesen és becsületesen végezte felelősségteljes teendőit. Ez a nemesszivü emberbarát és önzetlen hazafi pedig — tudjuk, hogy vétünk szerény­sége ellen, de meg kell neveznünk — dr. Teli Anasztáz, a bencés főgimnázium igazgatója, aki mindnyájunk őszinte hálájára és leg­nagyobb elismerésére méltó. (—*.)• A. „H á borús kismesé ö 1. — 1. Sertvéskörökből. Sertvéskörökben nagy az izgalom, Hogy rendelet az van egész halom, De kukorica annál kevesebb S a malac-sirás folyton hevesebb. A Közélelmi felel: „Emberi Szükségletre kell most itt a tengeri. S mire jók e kukorica-sirások? Hisz mást se teszek, csak kukoricázok". 2. A koca és a kotlóstyuk. — Tyúk nenne, kelmed már két hete ül, Tán büntetésbül ? s nem véletlenül! — Az ám. Csak annyit szóltam : kotkodács, Hogy van alattam huszonegy tojás, S azt mondják ez már — árúhalmozás. * Most a tyúk kérdi a gondos kocát: — S kelmed min töpreng egész napon át, Mig csittítja a kilenc malacát? — Azon töprengek, hadikosztra verve, Hogy a kilenc bizony sok is egyszerre, Áttérünk mi is az egyke-rendszerre. Szávay Gyula. HETI ÚJDONSÁGOK. — Hornig püspök meghalt. La­punk zártakor vettük a gyászos hirt, hogy Hornig Károly veszprémi bibornok püspök pénteken reggel szívszélhűdés következtében hirtelen elhunyt. — Katonai kitüntetések. A király Gallasy Lajos 60. cs. és kir. gyalogezredben tartalékos főhadnagynak, a helybeli földmivesiskola gazda­sági gyakornokának, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért a katonai érdem­kereszt 3. osztályát adományozta a hadiékít­ménnyel. Gallasy főhadnagynak ez már a 4 ik kitüntetése, melyeket több mint két évi front szolgálat alatt szerzett. Itt említjük meg, hogy Gallasy eddigi érdemeinek elismeréséül felettes hatósága a Goblenzben szervezett tartalékos tiszti tanfolyamra előadó tanárnak vezényelte. A király az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása és kitűnő szolgálata elisme­réseül Uzsoki Rónai Horváth Jenő honvéd huszárezredünk számfeletti századosának a katonai érdemkereszt 3. osztályát a hadiékít­ménnyel adományozta. Csenkey Gézát, a 30. repülőszázadnál be­osztott honvéd huszárezredünk főhadnagyát, az ellenség előtt repülőtiszti minőségben tanúsított vitéz magatartásáért újból a signum laudissal tüntették ki. Gulyás Istvánt, a cs. és kir. 13. huszár­ezred pótszázadának hadnagyát, Gulyás Miklós, a helybeli honvéd huszárezred nyug. őrnagyá­nak fiát, a katonai főparancsnokság a bronz katonai érdeméremmel a katonai érdemkereszt szallagjával tüntette ki. — A Zsófia Gyermekszanatórium­Egyesület ügye. Dr. Óvári Ferenc, Veszprém város népszerű országgyűlési képviselője, a humanitárius célok bőkezű pártfogója, aki az áldásos munkásságot kifejtő Zsófia Orsz. Gyermekszanatórium-Egyesület megalakításában tevékeny részt vett s az egyesület nemes céljait évenként tetemes összegekkel támogatja, mult hó 3 -én a képviselőházban nagy beszédben foglalkozott az egyesület dolgaival s nyíltan megvádolta gróf Zichy János elnököt, hogy az egyesületet Önkényesen vezeti, az alapszábályo­kat nem respektálja s annak ellenére, hogy iránta bizalmatlansággal viseltetnek, elnöki tisz­téhez görcsösen ragaszkodik. Kérte a belügy­minisztert, hogy miniszteri biztos kiküldésével csináljon rendet az egyesületben. Dr. Óvárinak liberális szellemű, férfias beszéde, amelynek minden szavából kicsendült az egyik legnagyobb humanitárius egyesületünk iránt érzett szeretete, jövőjéért való aggodalma, országszerte feltűnést keltett s napokig foglalkoztatta a sajtót is. Sándor János belügyminiszter — válaszul Óvári beszé­dére — a hozzá benyújtott fellebbezéseknek gyors elintézését helyezte kilátásba, de a sze­mélyi rész megoldását reábízta az egyesület közgyűlésére. A napilapokból egyébként úgy értesültünk, hogy az egyesület kormányzó taná­csának e héten tartott ülésén gróf Zichy János lemondott elnöki tisztéről. Módjában lesz tehát a közgyűlésnek olyan elnököt választani, aki­ben teljesen összpontosul a tagok bizalma s a személyi kérdésnek megszűntével ezentúl még fokozottabb mértékben töltheti be az egyesület nemes hivatását, melyet az alapító emberbará­tok céljául kitűztek. A helyzet tisztázódásáért az érdem Óvári Ferencet illeti, aki az országos egyesület kifogásolt ügyeit férfias bátorsággal az ország plénuma elé vitte. Pap Amely f Igaz részvéttel vettük a Budapestről keltezett gyászjelentést, amely Pap Amely úrnőnek a budapesti szent János szanatóriumban e hó 3-án történt elhunytát tudatja velünk. Az elhunyt úrnő pár évvel ezelőtt költözött az ország fő­városába Pápáról, hova vele vitte városunk uri társadalmának nagyrabecsülését, amely ideális honleányi erényeit, nemes áldozatkészségét tisz­telettel emlegette mindenkoron. Nagyothallása miatt nem vehetett részt a társadalmi életben, de figyelemmel kisérte annak minden mozzana­tát s a szive és lelke velük érzett, velük volt azokkal, akik jó és szép Ügy érdekében mun­kálkodtak. Por részeit a megyénkbeli Közép­iszkázra szállították s az ottani családi sírbolt­ban helyezték örök pihenőre. Emlékét kegyelettel megőrzi Pápa város közönsége. — A Leányegyesület estélyei. A Pápai Leányegyesület — mint már jeleztük — folyó hó 12-én és 13-án este pont fél 8 órakor a városi színházban jótékonycélu nagy estélyeket rendez. Műsor: I. este: 1 Prolog. Irta és elő­adja Szép Ernő. 2. a) Chopin: As dur Polonaise; b) Liszt: II. Rapsodia. Zongorán előadja Percikovic M. lengyel művész. 3. Levél Szávay Gyulától Előadja Hajnóczky Margit. 4. Galíciai álom. Zenés játék. Előadják: Halminé László Ary és Ambrus Jolán. 5. a) A fogoly hálája. Szövege Szép Ernőtől, zenéjét Irta egy orosz fogoly ; b) Magyar műdalok. Énekli: Dr. Hoffer Dezső. 6. Humoros előadás. Tartja: Bergmann komikus. 7. Kis kadét. Daljáték egy felvonás­ban. Szövegét és zenéjét irta Farkas Imre Sze­mélyek : Ezredes : Goldberg Irma ; Kadét: Bácsi László; Josefine: Weisz Francika; Tisztiszolga Barbarits Lajos. II. este: A két gránátos. Ernőd Tamás dramolettje. Személyek: A korcsmáros: Pethő Sándor; Veronika : Wallenstein Elza ; I. gránátos: Dukon Béla; II. gránátos: Csizmadia Aladár. 2. a) Mascagni. Cavalleria Rusticana. Intermezzo ; b) Franz Drdla: Kubelik-Serenade. Hegedűn és zongorán előadják Percikovic M. és Weinstock M. lengyel művészek. 3. Talál­kozás a strandon. Énekes jelenet. Előadják Goldberg Irma és Weisz Francika. 4. Határon. Drámai jelenet. Előadja Nobel Jozefa, zongorán kiséri Strausz Rózsika. 5 Szerződés. Egyed Zoltántól. Előadják Halmi Bódogné, Halász Jó­zsefné, Klein Manci. 6. Édes öregem. Operette egy felvonásban. Szövegét irta Wilhelm Gyula, fordította Faragó Jenő, zenéjét szerzette Fali Leo. Személyek: Drechsler, karnagy: Rosenberg Margit: Tóni, a felesége: Lázár Klárika ; Gertrúd házvezetőnő, Az ifjúság: Tóth Annuska. A da­rabban előforduló énekszámokat Tóth Annuska énekesnő tanította be. Mindkét este az összes darabok zongorakiséretét Strausz Rózsika látja el. A rendezőség a közönség pontos megjele­nését kéri, mert egyes számok alatt az ajtókat lezárják. Helyárak: Nagypáholy 20 K. Kispá­holy 15 K. Erkélyszék I. sor 4 K. Erkélyszék II. sor 2 K. Támlásszék 3 K. Zártszék (bőrszék) 2 K, (fapadok) 120 K. Karzati ülőhely 60 f. Karzati álló 40 f. Jegyeket csak mindkét estére adnak ki. A jegyek előre válthatók Goldberg Gyula papirkereskedésében, az előadások nap­jain pedig este 6 órától a színházi pénztárnál. A tiszta jövedelmet az Ő Felsége a Királyné védnöksége alatt álló „Pro Transsylvania", to­vábbá a Veszprém vármegyei tanítók hadi­özvegyei és az egyesület egyéb jótékony céljai javára fordítják -

Next

/
Oldalképek
Tartalom