Pápai Hírlap – XII. évfolyam – 1915.

1915-10-02 / 40. szám

Legjobb minőségű őszi kelmék és mosóáruk igen nagy választékban megérkeztek BARSíA HwBJAC céghez! — Ress főhadnagy hamvait hazaszállít­ják. Az orosz harctéren hősi halált halt Ress Kálmán aktiv honvéd főhadnagy hamvait tiszt­társai szeretetük jeléül hazaszállíttatják, s itt helyezik el holnap, vasárnap délután fél 5 óra­kor a kálváriái temetőben örök nyugalomra. Bánatos édes anyja és testvérei a szomorú aktusról gyászjelentést adlak ki, melyből meg­tudjuk, hogy a fiatal, 24 éves, vitéz főhadnagy 11 hónapi derék harctéri szolgálat után, julius hó 1-én Ruda község határában egy hid bevé­telénél az ellenség golyójától találva lett a Haza mártírjává. Az elhunyt főhadnagy tulaj­donosa volt a 3. osztályú hadiékítményes érdem­keresztnek és a vaskorona-rendnek. Pihenése legyen csendes, békés a pápai földben, melyet annyira szeretett s melyhez oly kedves emlékek fűzték. — Letört bimbó. A városunkban fellépett vörheny-járvány egy szép reményekre jogosító kedves, fiatal leánykának oltotta ki pár nap alatt életét. A kis halott Gyurátz Ilonka polgári iskoli tanuló, Gyurátz Ferenc püspök unoka­huga, aki csak pár hete jött Pápára, hogy a szerető nagybácsi házánál nyerje tovább nevel­tetését. Mindössze csak 10 évet élt. Temetése ma, szombaton délután 4 órakor lesz az ev. parókiáról. — Megjutalmazott tanító. A Budapesten székelő József Kir. Herceg Szanatórium Egye­sület a tanítóság nemes munkáját méltányolni kivánta azzal, hogy az ország tanítói karából 10 olyan tanítót, aki a tüdővész elleni védeke­zés szociális ismereteinek terjesztése körül a legtöbb eredményt produkálta, 100—100 korona jutalom, vagyis összesen 1000 korona jutalomban részesített. — A jutalmazottak között van Szutter Dániel pápai ov. igazgató-tanító is, aki valóban sokat buzgólkodott iskolájában a közegészség­ügy, főként a tüdővósz elleni védekezés érdeké­ben. Örülünk, hogy hasznos munkássága a leg­illetékesebb helyen elismerésre talált. — A városi zsir. Néhány héttel ezelőtt megkezdte a város a tavasszal megvásárolt hizott sertések kimérését a saját kezelésében. Valóban, erre az intézkedésre a legnagyobb szükség volt, mert a bezárások folytán meg­fogyatkozott hentes üzletek már sehogy sem voltak képesek a keresletet kielégíteni, különö­sen a zsir dolgában. Ámde az egy városi hus­szék kevésnek bizonyul a szükséglet kielégíté­sére. Valóságos harc után lehet ott csak hús­hoz, még inkább zsírhoz jutni, amit még meg­nehezítenek azzal az érthetetlen kikötéssel, hogy — értesülésünk szerint — egy kis zsirt csak az kaphat, aki hust is vásárol. Ez az eljárás különösen a szegény népre igen sérelmes, mert bizony ebben a kategóriában igen gyak­ran megtörténik, hogy ha zsirra akad is egypár hatos, húsra már nem kerül. Minek akarja hát a város őket anyagi erejüket meghaladó kiadá­sokra kényszeríteni. A kikötósnek legfeljebb az esetben volna jogosultsága, ha a városnak attól kellene félni, hogy a hús a nyakán marad. A jelen viszonyok között azonban ez kizárt dolog, mert hisz a hús majd olyan keresett élelmicikk, mint a zsir. Félre tehát azzal az indokolatlan kikötéssel! Mi a közönség érdekében állónak tartanók azt is, ha meghatározott időközben és mennyiségben a város az ily kérelemmel hozzá­forduló henteseknek is bocsátana városi sertést rendelkezésére, mely esetben a szükséglet kielé­gítése elosztódván, a közönség keserves pénzé­ért kényelmesebben és kevesebb időveszteséggel juthatna hentes-árukhoz. Természetesen a város­nak feltételül ki kellene kötnie, hogy az illető hentesek ugyan olyan árban kötelesek adni a húst ós zsirt, mint amilyen árban a város méri. Ilyen eljárás mellett magától elesne a sokak részéről hangoztatott vád, aminek azonban mi nem adunk hitelt, hogy a városi hús-székben csak protekciósok kaphatnak zsirt, viszont meg­szűnne a hentesek panasza, hogy zsiros sertések­hez nem juthatnak. A főszempont most az legyen, hogy amennyire csak a körülmények engedik, a közönséget jól és jutányosán ellássuk hússal ós zsírral. — Fellebbezés. Győri Gyula, v. képviselő fellebbezést adott be a város azon határozata ellen, amely a drágasági pótlékban részesíti a magasabb fizetésű ós a pótlékra nem szoruló tisztviselőket is. Formailag kifogásolja, hogy a határozat e részét a v. tanács sürgősség cimén a szabályrendelet értelmében nem vihette a közgyűlés elé; tárgyi tekintetben a magasabb fizetésű tisztviselők között több olyan van, akinek évi jövedelme 8—10—15 ezer koronára emelkedik. Egyébként is, az igazságos eljárás végett, az állami példára, nem drágasági pót­lékot, hanem kinek-kinek anyagi helyzetéhez mérten segítséget kiván adatni. A kisebb fize­tésű hivatalnokok, napidíjasok, rendőrök és kocsisok részére megszavazott drágasági pót­lékot a fellebbezés nem érinti. — Ragályos betegségek. Városunkban szept. hó második felében, ha szórványosan is, de fellépett több ragály. A vérhas, a tífusz 1—1, a vörheny 3 áldozatot követelt eddig. A vérhas és a tífusz a rossz táplálkozás ered­ményei legtöbbször. Ez a két haláleset, a mi véleményünk szerint, figyelmeztetés hatóságunk­nak, hogy a lakosság élelmezéséről gondoskod­jék. A szegényebb néposztályok számára már most sincs zsir, csupán vizzel kénytelenek főzni, vájjon mi lesz télen? Még idejében van előre gondoskodni a téli rém elűzéséről. Igentisztelt Vevőinkhez! Szeptember 15-én megjelent 3379|915. sz. kormányrendelet korlátozza, illetőleg teljesen megtiltja a siffon és vászon­áruk készítését. E cikkekben kicsiny­beni (detail) eladáshoz jelentékeny mennyiséget sikerült régebben besze­reznünk, melyet előnyös bevásárlásaink következtében, olcsó áron engedhetünk át igen tisztelt vevőinknek. Szives érdeklődést kér Krausz és Koréin divatnagyáruháza. Alapítási év 1848. — A liszt-ellátásról. A tavalyi nyomorú­ságos hadi liszt után jól esik megállapítanunk, hogy városunk liszt-ellátása ellen jelenleg kifo­gást nem emelhetünk. A közönségnek lisztéi való ellátása a városi lisztiroda útján minden fennakadás nélkül történik, az adagok elégségesek, a liszt minősége jó, az árak — tekintve a viszo­nyokat — türhetőek. Reméljük, hogy á liszt kiszolgáltatására vállalkozó kereskedőink szolid­sága, az ellenőrök lelkiismeretessége megmen­tenek bennünket attól, hogy jelenlegi nyilvános elismerésünktől eltórőleg a kritika ostorával kelljen a fogyasztó közönség érdekeit megvédel­meznünk. Elég bajunk van más ólelmicikkekkel, legalább a lisztre ne legyen panaszunk. — Állatkínzás. Pénteken d. e. a Griff udvarán adták el hatóságilag azokat a lovakat, amelyeket elcsigázottságuk miatt már a harc­téren használni nem lehet. Lehetett 15 drb. kisebb-nagyobb fajta. Bizony ugyancsak kizsarolt állatok voltak. De hamar akadt gazdájuk, mert­igen olcsók voltak. A sajnálatos a dologban az, hogy alig vezették ki a vendéglő udvaráról, máris befogták a kocsiba és ütlegelték is. Való­ságos fölháborodást ós népcsődületet keltett a Fő-utcán két, zsákokkal megterhelt speditőrkocsi, amint a harcban lesoványodott ós siralmasan elgyengült ós nyilt sebü lovakat befogták és ütlegelve a nagy teher húzására noszogatták. Nem lehetne e szegény párákat a használat előtt legalább némileg jókarba hozni? A vásár­lást közvetítő hatóság ezentúl ily föltételt is kössön ki a vételnél. — A vadhús kérdés. Most halljuk, hogy a bakonyi uradalmak a falvakban 80 fillérjével mérik ki a szarvashús kilóját. íme, a boldog falvak még a húshoz is jóval olcsóbban jutnak, mint mi városiak. Nálunk egyáltalán nincs hus. Ha van is néha, az megfizethetetlen drága, a vadhúst pedig az élelmes ós nagy haszonra dol­gozó vadkereskedő tartja a jégvermében és szál­lítja el máshová, szerencsésebb városba. Mészá­rosaink oly szívesen mérnének vadat, mert — amint ők mondták nekünk — igen kelendő, hamar elfogy, — de nem jutnak hozzá a vad­kereskedők miatt. Hát kérdjük a hatóságot: előbbre való a vadkereskedők anyagi haszna, mint az egész lakosság élelmezése ? — A vak katonáknak. Dr. Parányi Sotna ugodi kör- és pályaorvos kiadóhivatalunk útján 6 koronát adományozott a háborúban szemük világát vesztett katonák javára. Amidőn az összeget a vak katonák nevében megköszönjük, tudatjuk, hogy azt a polgármesteri hivatalhoz juttattak a hasonló célból gyűjtött alaphoz csatolás végett. — Felemelték a bérkocsi-dijakat. A tanács a bérkocsi tulajdonosok kérelmére ismét felemelte a bérkocsi-viteldijat a háború tartamára. A viteldíj a bérkocsi állomástól a vasútig, vagy vissza 1 K, vidéki fuvarozásoknál minden meg­tett km. 50 f, várakozási idő negyedóránkónt 50 f. — A keresk-tanonc iskolai tanítási órák. A kereskedelmi-tanonc iskolában a le­mondott Oesterreicher Mór órái közül kettőt Buchsbaum Lipót, kettőt Faragó Adolf, kettőt Sándor Pál, egyet pedig dr. Kapossy Lucián vállalt magára. Á tanács az előbbiek díjazását évi 200—200 koronában, utóbbiét 100 koroná­ban állapította meg. — Szüret a pápai hegyekben. A pápai hegyekben a héten volt a szüret. A szüret bizony igen csendesen, szinte lehangoltan folyt le. Nem­csak azért, mert általában nincs miért örülnünk, hanem azért is, mert idén ugyancsak „drága" j mustot sajtoltak a préseken. A sok költség, fáradság nagyrészt kárba veszett, a szőlő akkor indult rohamos pusztulásnak, mikor a legszebb reményekkel kecsegtette a gazdákat. Az ódium, ez a veszedelmes szőlőbetegség olyan mérték­ben lepte meg a szőlőket, hogy ép fürtöt alig lehetett találni, 8—10 szőlőszem búsongott a száraz kocsányon. Egytizedrósze bor sem lett, mint amennyire a nyáron számítottak. Ám egy­két helyen, ahol sikerült megvédelmezni a szőlőt a betegségtől, sok is ós jó is lett a must. Ds az ilyen hely ritka volt, mint a fehér holló, pedig most pénzelhetett volna a szőlősgazda, mert a muítnak igen jó ára van 60—80 filléren kel literenként. A régi jó világnak, amikor szinte ünnepség-számba ment a szüret, muzsikától, jókedvtől voltak hangosak a szőlőhegyek, talán örökre vége. Ma már inkább boszankodik, mint örvendez szüretkor a gazda. — A Magyarországi Munkások Rokkant­ós Nyugdíj egylete vasárnap tartotta meg huszon­kettedik rendes évi küldöttközgyűlését a régi országházában pákai Kölber Alajo3 kocsigyáros elnöklete mellett. Az egylet 3838 rokkant tag, 1011 árva ós számos özvegy sególyezósére 1903 óta összesen 6.165,222 koronát fizetett ki, jelen­leg 202 ezer tagja s 14 millió koronát megha­ladó vagyona van. Az 1914. évi jelentóst elfogad­ták s a központi vezetőségnek a fölmentvényt megadták. Elhatározták, hogy a hadjáratban rokkanttá vált tagtársakat segélyezni fogják, illetve a még nem igényjogosultaknak megen­gedik a rokkantsági segélyre való igényjogosult­ság megszerzését. Elhatározták azt is, hogy a kormányhoz fölírnak a munkások kötelező rok­kant és aggkori biztosításának bevezetése miatt. Végül a választásokat ejtették meg. ADJUNK LÁTCSÖVET KATONÁINK­NAK ! Jó távcső egész csapatokat megmenthet a meglepetés veszedelmétől és az ellenség kikémlelésére is a legbiztosabb segítő eszköz! Küldjük el távcsöveinket hős katonáink szá­mára a Hadsegélyző Hivatal címére (Buda­pest, IVVáczi utca 38. szám).

Next

/
Oldalképek
Tartalom