Pápai Hírlap – IX. évfolyam – 1912.

1912-08-24 / 34. szám

A fővároshoz szokott kényesebb ig-ényli urak Ízlésének is meg'feleló I*||Il2|Z(ltot Pápán Fő-utca 19. sz. alatt Krausz Arthur és Társa Amerikából mostanában ide letelepedett papi-, uri- és egyenruha-szabóknál lehet megrendelni. Utolérhetetlen szabásforma és kidolgozás! Nagy választék valódi angol- és skótországi kelmékben! megnyugtató képét mutatták vármegyei tűz­rendészetünk állapotának, még mindig vannak azonban renitens községek, — pl. Kisganna, Réde stb. — amelyek sehogysem akarnak ele­get tenni a tűzrendészet iránti kötelezett­ségeiknek ; ezek ellen a vármegye alispánjának közbenjárását fogják kikérni. Buzdításul néhány, a tűzrendészet terén kitűnt tűzoltó-testületnek és parancsnoknak pénzbeli jutalmat szavaztak meg. A jövő évi közgyűlés helyéül Devecsert, napjául junius 29-ét tűzték ki. Az újonnan rendszeresített szövetségi jegyzői tisztségre Rozmán Károly Veszprém vármegyei tisztviselőt választották meg évi 120 K tiszteletdíjjal. Az eltávozott Czeczey Nándor Veszprém járási tüzfelügyelő munkakörével ideiglenesen Blázy Imre vár­megyei tüzfelügyelőt bizták meg. A gyűlés napirendje ezzel kimeríttetvén, Óvári Ferenc elnök, utalva arra, hogy mandá­tuma lejárt, elnöki tisztéről lemondott, s utód­jául br. Babarczy Schwarzer Ottó küngösi nagybirtokost ajánlotta. Mielőtt a közgyűlés a nem várt lemondás miatti meglepetéséből magához térhetett volna, s a tárgyhoz bárki is hozzászólhatott volna, Óvári hirtelen kimondta a határozatot, hogy a Veszprém vármegyei Tűzoltószövetség elnökévé br. Babarczy Schwar­zer Ottó választatott meg. Hiába volt minden tiltakozás, elnök a kimondott határozatot vita tárgyává tenni nem engedte. Ez volt az idei vármegyei tűzoltó-szövetség közgyűlésének leg­fontosabb s legsajnálatosabb eseménye. Óvári helye úgyszólván pótolhatatlan lesz az elnöki székben, amellyel a tűzoltó-ügyek iránt érdek­lődők szinte összenőni vélték . . . Nem csuda, hogy egyszerre nyomott hangulat töltötte meg a termet, amelyet csak Mészáros Károly polgármester szavar villanyoz­tak fel egy kissé, aki Pápa városa nevében lelkes szavakkal üdvözölte a város falai között gyűlésező vármegyei tűzoltó-szövetséget. Az üdvözlést Óvári röviden megköszönve, a gyűlést bezárta. Diszgyülés. A közgyűlésből — diszgyülésbe siettek a tűzoltók, melyet a jubiláló pápai tűzoltó-testület tartott a színházban. A színházban minden­felé tűzoltó-egyenruhákon akadt meg a szem, de sűrűn feketéllett az ünnepélyes Ferenc József-kabát, élénkítve a hölgyek szines nyári toalettjeitől. A függöny felgördülvén, az előadó asztal­nál ott láttuk Koller Sándort, vármegyénk alispánját, dr. Antal Géza orsz. képviselőt, dr. Óvári Ferencet, az Orsz. Tűzoltó-szövetség alelnökét, Erdély Ernő győri-, Viz Ferenc pápai tűzoltó-parancsnokokat, stb. Koller Sándor, a diszgyülés vezetésére felkért elnök ünnepélyes csendben, rövid, mag­vas beszéddel nyitotta meg a gyűlést. Örömét fejezte ki, hogy a testület 40-éves jubileumán elnökölhet, kivánta, hogy az az ideálizmus, 8z az önfeláldozó szeretet, amely a testületet 40 év előtt létrehozta, lobogjon tovább is a pápai tűzoltók szivében, hogy a testület időtlen időkig teljesíthesse magasztos feladatát. Mint a vármegye első tisztviselője, üdvözli a jubi­láló egyesületet, s mint a gyűlés elnöke, szívé­lyes szavakkal köszönti a megjelent tűzoltókat, s a nagyközönséget. A jegyzőkönyv hitelesíté­sére felkérvén Saáry Lajos és Karlowitz Adolf tagokat, felkérte Wolmuth Lajos jegyzőt a testület 40 éves történetének felolvasására. A Kis Ernő főgimn. tanár által megirt történet tömören elibénk tárta mindazokat a fontosabb mozzanatokat, melyek a 40 eszten­dős múltból megörökítésre érdemesek. Külö­nösen igen rokonszenvesen emlékezett meg P. Szabó Károly elnökösködéséről, akinek vezetése alatt a testület virágzásának leg­magasabb fokán állott, aki olyan lelkes tüz­oltó-barát volt, hogy házánál csak tűzoltó­iparossal dolgoztatott. A közönség a nagy avatottsággal megszerkesztett érdekes történe­tet élénk figyelemmel hallgatta s a diszgyülés elnöklő alispán indítványára érette hálás köszö­netet mondott. Ezután következett a diszgyülés „fény­pontja, dr. Antal Géza ünnepi beszéde. Öröm­ünnep van ma — úgymond —, mégis leverő, borongó érzések szállják meg, ha reágondol az ideál izmusnak olyatén hanyatlására, hogy a pápai tüzoltótestületnek, ennek az emberbaráti intézménynek ma 40 év multán, amikor a város lakossága 22 ezerre szaporodott, nincs fele annyi tagja, mint megalakulása idején, amikor a városnak csak 12 ezer lakosa volt. Pedig a tűzoltók Önzetlen munkájára még min­dig, a szigorú tűzbiztonsági intézkedések mellet t is nagy szüksége van a magyar társadalomnak, mert nem kevesebb, mint 40 millió korona értékű nemzetvagyon pusztul el évenként tűz­vész folytán. Nem kicsinylés, gúny, hanem a legnagyobb tisztelet illeti meg tehát a tűzol­tókat. A lehangoló körülmények mellett fele­melő tudat, hogy a materiálizmus felülkerekedése mellett is vannak a jubiláló tűzoltó-testületnek olyan tagjai, akik évtizedek óta, sőt a tes­tület alapítása óta gyakorolják az önfeláldozó szeretet munkáját; ez a szép példa reményt nyújt arra, hogy az ideálizmus elfoglalja móg helyét a szivekben. Nagy hatású beszédét Andersennek egy frappánsul alkalmazott me­séjével fejezte be, amelyben a folyton gán- s csoskodó, kritizáló testvér a jó cselekedetek égi jutalmazásának láttán hallgatva félreáll. Képviselőnk keresetlen egyszerűséggel előadott, az ügy szeretetétől áthatott gyönyörű beszédét hosszantartó, frenetikus tapssal jutalmazták, a diszgyülés pedig jegyzőkönyvileg fejezte ki köszönetét érette. A diszgyülés utolsó pontjakónt a szol­gálati érmeket osztották ki, mely aktust dr. Óvári Ferenc, az Orsz. tűzoltószövetség alelnöke a tűzoltói szolgálatot méltató szép beszéddel vezette be. 30-éves szolgálati érmet kaptak : dr. Lővy László, dr. Rechnitz Ede, id. Horváth József, Hójer János, Dientsmann Antal; 20-éve­set: Pakrócz Kálmán, Edelényi Szabó József, Kovács József, Scharf Lajos; 15-éveset: Pilzl János, Keresztes József, Dénes György, Farkas István, Németh János, Pénzes Géza, Reiner Mihály ; 10-éveset: Viz Ferenc, Szalmay Lajos, Hemberger Antal, Pörnyeczy István ; 5-éveset : Dekovits Ferenc és Kégli Sándor. — A ki­tüntetett tűzoltókat megéljenezték. Ezek után alispán az ülést bezárta. Bankett. Délután 1 órakor az ünneplők bankettre jöttek össze a Griff-szálló nagytermében. A banketten a jubiláló tűzoltó-testületen kivül csaknem teljes számban résztvettek a vidéki bajtársak és sokan a helybeli intelligenciából, úgy hogy a három sorban terített terem egészen megtelt. A kitűnően elkészített és felszolgált ebéd a következő fogásokból állott: Ragou-leves, vesepecsenye (körözve), szárnyas, malac, saláták, vegyes rétes, sajtok. A pecsenyénél szólásra emelkedett dr. Csoknyay János, a testület érdemes elnöke, s szívből jövő szavakkal kö­szöntötte a vendégeket, köztük első sorban Koller Sándor alispánt. Koller Sándor az össze­tartásra s Óvári Ferencre mondott toasztot. Kemény Béla a gyászban levő polgármester helyett a város nevében a vidéki vendégeket s a tüzoltóegyesület pártfogóit éltette. Erdély Ernő győri tűzoltó parancsnok dr. Antal ünnepi beszédére hivatkozva ígéretet tett, hogy ezután is teljes odaadással fogják a tűzoltók teljesíteni a köz érdekében szolgálatukat. Antal Géza egészségére ürítette poharát. Barthalos István a materiális és a lelkesedés tüzét szító szel­lemi tűzoltók együttműködése érdekében, Kiss Dénes takácsi bíró a szives vendégszeretet megköszönve, Pápa városára, Kemény Béla ismételt felszólalásában Viz Ferenc tűzoltó­parancsnokra mondottak sikerült felköszöntőket. Nagy hatást keltett s igen jó benyomást tett Kriszt Jenő esperes-plebánosnak a jézusi fele­baráti szeretet győzelmére s ennek a hálaadó istenitiszteleten hivatott tolmácsolójára, Varjas Endrére mondott emelkedett szellemű felkö­szöntője. Utolsónak szólott Varjas Endre, aki a tűzoltókat méltató klasszikus szépségű be­szédével valósággal magával ragadta a közön­séget. A pezsgő hangulatban lefolyt ebéd, mely alatt Füredi bandája szebbnél-szebb nótákat játszott, három óra után ért véget. Diszgyakorlat. Délután négy órakor a Főtéren tartott diszgyakorlat keretében mutatták be jubiláló tűzoltóink szakképzettségüket. Mire a tűzoltók dobszó mellett, a szerkocsiktól kisérve fel­vonultak, akorra már a teret óriási kíváncsi közönség szállotta meg. A tűzoltók a plébánia templom háta mögött, a tűzoltó-vezérkar pedig, élén dr. uvári Orsz.Tüzoltószövetségi alelnökkel, valamint vezetőférfiaink a Hungária-szálló előtt foglaltak helyet. A csapat fölött Viz Ferenc parancsnokolt. Előbb szerelést és gyors szerelést végeztek, majd pedig támadást intéztek a kép­zeletben égő, Korvin-utca sarkán levő uradalmi ház ellen, közben bemutatván a mentők műkö­dését is. A gyakorlatok a jelenlevő szakférfiak szerint kitűnően sikerültek s dicséretére váltak derék tűzoltóinknak, valamint a földmives-iskola daliás növendékeinek, akik mint kiképzett tűz­oltók a diszgyakorlatban szintén résztvettek. A vendégek. Tűzoltó-testületünk jubileumi ünnepében dicséretre méltó módon vettek részt közel­távolból a bajtársak. Győr, Veszprém, Czell­dömölk, Zircz, Devecser városok küldöttséggel képviseltették magukat, sőt a távol Fiume is elküldötte képviselőjét az ünnepélyre. A kör­nyékbeli falvak napbarnított, érdemes tűzoltói pedig csak úgy hemzsegtek az utcákon. Aug. 20-ika a szó teljes értelmében tűzoltó-nap volt Pápán. A vendégek részben előtte való nap, részben az ünnep kora reggelén érkeztek meg. Szives fogadtatásukról tüzoltó-testületünk figyel­mes vezetősége gondoskodott. A vidéki baj­társak egyrésze az esti vonatokkal utazott el, de egyrésze résztvett az este tartott tánc­mulatságon is. Finálé. A jubileumi ünnepségeket este a kath. körben tartott táncmulatság rekesztette be. Eb­ből aztán már nemcsak a férfiak, de a nők is bőven kivették részüket. Kedves, demokratikus mulatság volt ez ; az egyszerű polgár és tűzoltó­családok között ott foglaltak helyet az intelligens családok, egyformán jól, kedélyesen érezvén magukat. Aminthogy a tűzoltó-testület működése is a legideálisabb demokrácia, ahol nincs osztály-, rangkülönbség, csak a mindenkinek egyforma mértékkel mérő emberszeretet. A mulatság pompás hangulatban folyt le, az ifjúság fárad­hatatlan buzgalommal ropta a táncot; csak a hely volt egy kissé szűk. De talán maga a rendezőség sem számított olyan nagy pub­likumra. * Ezzel leteszem a krónikás tollát. Tudó­sításomat azzal a hő kívánsággal zárom, hogy a pápai tűzoltó-testület 40 éves dicső múltját kövesse még szebb, még dicsőségesebb jövendő. Nanik Pál. • A tűzoltótestület parancsnoksága a követ­kező sorok közlését kérte : ,A pápai Önkéntes Tűzoltótestület nevében köszönetet nyilvánítok az érdekünkben fáradozó úrhölgyek és uraknak, akik bennünket a művósz-estélyeu támogatni

Next

/
Oldalképek
Tartalom