Pápai Hirlap – III. évfolyam – 1906.

1906-11-24 / 47. szám

déséhez, vagy nem akarja azokat ismerni. Igenis fejlődhetik Devecser is, alakulhat esetleg ott is gócpont, kivánom is a szomszéd városnak fejlődését, de sohasem tartok attól, hogy ez Pápa város egészséges fejlődésének és felvirágzásának rovására történhetnék, sőt ellenkezőleg azon meggyőződésben élek, hogy városunk jól felfogott érdeke elkerülhetlenül megkivánja a közvetlen összeköttetést Devecserrel, mert a pápa—devecser—ukki vasút lesz hivatva a 60-as években elkövetett nagy hibát némileg helyreütni. Ezért óhajtom, hogy az állandó választmány városunk érdekében — amit kétségen kivül ö is szivén hord — ne tartsa végérvényesnek az említett határozatát, hanem tanácskozzék újból, egészítse ki magát e célból helybeli tekintélyes kereskedőkkel és iparosokkal, hallgassa meg azok véleményét és azután döntsön ezen reánk nézve fontos kérdésben. — t — A hustáplálék és husdrágaság. Irta: dr. Hasenfeld Artúr, egyetemi magántanár. A has a szerb határ elzárása miatt hazánkban hihetetlen módon megdrágult, oly annyira, hogy különféle gyűléseken a husinségről megindító beszédeket mondanak és a hatóságok, illetve a kormány beavatkozását sürgetik a husdrágaság mielőbb való elhárítására. Hát valóban oly nagy baj származik abból, ha a megdrágult hust jó részt, vagy akár egészen nélkülöznünk kell ? Én ez alkalommal tisztán és kizárólag az orvos szempontjából akarok a kérdéshez hozzá szólani, politikai és nemzetgazdasági szempontokat egészen mellőzve. Tagadhatatlan, hogy az államok husfogyaszása a kultura haladásával és a nemzetek vagyo íosodásával párhuzamosan emelkedik. A sok hust i.vő gazdag népek a kultura - áldásait minden éren élvezik, bőségesen táplálkoznak', KÖzegószségigyük fejlett, lakásviszonyaik rendezettek, városaik csatornázottak, ivóvizük egészséges, ruházatukkal az időjáráshoz alkalmazkodnak stb. Szóval a húsevő kulturember életét látszólag sokkal kedvezőbb körülmények között tölti el, mint a műveltség alacsonyabb fokán álló pásztor, vagy nomád életet élő. A kulturembernek tehát ezek szerint hosszabb életűnek kellene lennie, mint az élet viszontagságainak inkább kitett, a civilizáció alacsony fokán álló ősembernek. És ime, éppen az ellenkezőjét tapasztaljuk. Melyért Zeüsz Prométheuszt elűzte, S tüzet ittam a halhatatlanságbúi. S azóta . . . mit bánom, hogy vérem kábúl ? Mit bánom én, hogy tántorog a lábain, Hogy öklöm véres s hogy tövis az ágyam, Hogy szívem falát ama tűz szikrája, Mint itt a sziklát, átégeti-vájj a, Hogy oly korán elégő testű lettem : — De örök álom álmodója lelkem ! De az embernemlátta örök égnek, A halhatatlanság vesztett üdvének Látója lettem — — örök fájdalomra . . . ...Óh halhatatlan fájdalomnak szobra ! Bodor Aladár. Az eladott név. Irta: Kövér Ilma. Szertey Ernőnek elég szép, sőt kiváló tehetsége volt a fiatal szobrászok közt, de ami útját állta abban, hogy a legelsők közé emelkedjék, az a nembánomság volt, amellyel műveit alkotta. Könnyelműségének azonban sohase adta szembeötlőbb jelét, miot azon a verőfényes téli napon, amikor egyezségre lépett Boros Jenő milliomossal, aki nagy műbarát hírében állott. Szertey Ernővel kötött szóbeli szerződése azonban nem vallott annyira a műbarátra, mint a kissé kétes jellemű kapaszkodóra. Az elismert mecenás egyszer csak babérokra vágyott, amint leplezetlenül bevallotta Szertey előtt, akivel abban egyezett meg, hogy egyik most elkészült, igazán sikerült művét, azt a pompás A művelt nyugaton élő emberek nemcsak rövidebb életűek, mint a bibliai korban élők voltak, hanem még a kelet népeinél is hamarabb halnak el. Civilizált országokban a száz éves ember már valósággal csodaszámba megy, mig például Törökországban, vagy Bulgáriában a százéves, vagy még idősebb ember éppen nem ritka. Én a budapesti szegényházban hat év alatt mindössze három százévest találtam; mind asszony volt. A bolgár vagy török pásztor hosszú életét megfelelő egészséges táplálkozásának köszönheti. Talán nevetségesnek látszik, de mégis ugy van, hogy helyesebben, tehát jobban táplálkozik, mint a konyhaművészet remekeit élvező amerikai milliárdos. Az ember egész emésztési rendszere arra van berendezve, hogy főként növényi eledellel táplálkozzék, amire a fogazat (szemfogak) bonctana is utal ós csak a kultura haladásával vált túlnyomóan húsevővé. A balkáni félszigetnek oly gyakran matuzsálemi kort elérő lakói még ma is főként növényi eledellel és az őrizetükre bizott állatok tejével^ vagy az abból készült sajtokkal táplálkoznak. így táplálkoztak az ókorban a zsidók is, akik a bibliai följegyzések szerint rendszerint igen n

agy kort értek el. Hust a régi zsidók csak ünnepnapon ettek. A legtöbb vallástól megparancsolt ismételt részlege

8 böjtnapok főkép hustilalomból állanak, tehát higiénikus alapjuk van éB a modern tudomány teljesen igazolja őket. Miért kell tehát éppen a kultura áldásait az amúgy is rövidre szabott élet éveivel megíi

zetnünk ? A kultúrember részben azért hal el idő előtt, mert helytelenül táplálkozik : egyrészt sokkal többet eszik, mint amennyi táplálékra szervezetének szüksége van, másrészt a táplálékok összeállítása nem megfelelő. Ez ételekkel állandóan a bomlás utján kártékonnyá váló anyagokat is viszünk be szervezetünkbe, amelyek mig egyrészt a vesékre nagyobb munkát hárítanak, másrészt a szövetekre és az érrendszerre egyenesen mérgező hatásúak lehetnek, de amelyeket a vér bizonyos fokig ártalmatlanná tud tenni. A szervezet alkatelemeinek, sejtjeinek ellentálló képessége ez okból idő előtt meggyöngül ós kifejlődhetnek azok a betegségek, a köszvény, a cukorbaj, a szívizom megbetegedése, az erek korai elmeszesedése, a vesék elváltozása stb., amelyek azután a hosszú életet lehetetlenné teszik. A táplálékul szolgáló ételek között főként a húsfélék azok, amelyek, ha állandóan bőségesen élvezzük, különösen szeszes itallal kombinálva, a szervezetet a bélben képződő bomlási termények, autoxinok utján megmérgezni képesek. A szervezet ezen önmérgezésének jelentőségére a modern orvostudományi búvárkodás terelte a figyelmet. Bőséges hustáplálkozás mellett ugyanis a rothadási processzus az emésztési szervekben nagyon élénk és bizonyos mérgek, ptomainok nagy mennyiségEndymion-szobrot, mint saját művét állítja ki a tavaszi tárlaton. Szerteynek sohasem volt pénze s éppen kapóra jött az ajánlat — Jól van uram, Endymion az öné; szólt, igazi léha könnyelműséggel gyűrve zsebre -a művéért kapott összeget. — De egészen az enyém, érti-e? ez a szobor úgy fog a tárlaton szerepelni, mint Boros Jenő műve; jegyezte meg a már élete delén túllevő különc, szemeit a művész vonásaiba' kapcsolva. — Értem, uram, értem. Kiállíthatja. Díjat nyerhet vele; sok szerenosét. Szertey azt morzsolta a fogai közt: — Milyen kár érte ! Aztán kedélyesen rázva a fiatal szobrász kezét, meghívta magához. Mikor egy délután nem igen tudott munkakedvébe zökkenni Szertey, azt gondolta magában: meglátogatja az ő vevőjét, aki pár hét előtt oly szívélyesen meghívta. Szertey Ernő sokkal nehezebb szivvel hagyta el a mecenás Andrássy-úti palotáját, mint ahogyan odament. A milliomos csak másodmagával foglalta el pazar fénnyel berendezett lakását. A dúsgazdag nábobnak nem volt senkije, csak egyetlen leánya. Amint látBzott, ezen még több szeretettel csüggött, mint vagyonán. Szertey a szép Boros Margitban egy ismeretlen ideálját fedezte föl. Egy művészbálon tánoolt a világszép leánnyal és azóta nem birta elfelejteni. Ha az utcán találkozott vele, nem birta róla levenni tekintetét. Azt azonban sohase hitte, hogy a véletlen így összehozza az ószvesztően szép Margittal. ben kerülnek a szervezetbe, amelyek azután a korai öregségre jellegzetes betegségek kifejlődését elősegítik. Dehogy mondanám azért, hogy hust egyáltalán ne együnk. Mérsékelt húsevés mellett szervezetünket bizonyára alig éri kár, mert a természet bölcsen gondoskodott annak védelméről. Itt van például a vér, amely, amint már említettem, a szervezetünkbe jutott ily mérgező anyagokat bizonyos mértékig ártalmatlanná tenni tud. A szigorúan keresztülvitt vegetáriánizmus szóval nem volna eléggé megokolható, annál kevésbbé, mert a szervezet fehérnyeszükségletének részben való födözé8ére az állatvilágból vett táplálék tényleg a legmegfelelőbb. Mindenesetre fölösleges azonban napjában kétszer vagy pláne többször is hust enni, amit a mai husdrágaság mellett azt hiszem, szívesen hall mindenki. Helyesen cselekszünk és csak egészségünknek használunk vele, ha az esti husevést egészen mellőzzük, este hus helyett tojást, sajtot, tejet, vagy az aránylag sok fehérnyetartalmu főzelékféléket együk, sőt abból sem származik baj, ha a hét egy-két napjában semmi hust sem eszünk A jövő nemzedéket már ez elvek szerint kell nevelnünk; a gyermekeket nem szabad a bőséges husevéshez szoktatni, vagy mi több, kényszeríteni, ahogy azt a mi szülőink tették, kik orvosaiktól azt tanulták, hogy izom ós erő csak húsból lesz. A gyermek tápszerei között a tejféléknek, főzeléknek és a gyümölcsnek kell a legfőbb szerepet játszania. Ne féljünk attól, kogy a mérsékelt húsevés, vagy akár a hústól való teljes tartózkodás, az izomzat fejlődését megakadályozza, illetve a nagyobb izommunka elvégzését lehetetlenné teszi. A japánok fényesen kiállották a háború fáradalmait, jóllehet túlnyomóan növényi eledellel, főleg rizzsel táplálkoznak. Hazánkban a mezei munkás aratás idején ugyancsak óriási munkát végez, holott táplálékában a hus elenyésző szerepet játszik. Igen érdekesek azok a kísérletek is, amelyek azt bizonyítják, hogy testi fáradalommal szemben nagyobb a kitartásunk, ha sok szénhidrátot, pl. cukrot fogyasztunk el. A német hadseregben ebben az irányban igen alapos kísérletek történtek, amelyekből az az érdekes tény derült ki, hogy azok a csapatok, amelyek a nagy gyaloglás előtt sok ciakrot kaptak, a fáradalmakkal szemben sokkal kitartóbbak voltak. A növényeledelek szervezetünk fenntartására szükséges tápláló anyagok valamennyiét: a fehérjét, a szénhidrátokat és zsírokat tartalmazzák. Ha azonban kizárólag növényi eledellel élnénk, igen sokat kellene ennünk: oly nagy mennyiséget, a minőt emésztő szerveink csak nehezen bírnának földolgozni. Szóval az ember mégis inkább a vegyes kosztra van utalva és egyrészt a fehérjék, másrészt a zsir pótlására, az állatvilágból származó ételekre is rászorul. Ezeknek azonban egyáltalán nem kell szükségképen húsféléknek lenniök. A sajttal, tejjel, Olyan szívesen hangzott úgy az apa, mint leánya ajkán a bucsúvételnél ez a szó: „viszontlátásra", hogy Szertey az illendőség engedte legrövidebb idő alatt bekopogtatott Borosékhoz. Ha tudta, hogy Margit ott lesz valamely bálon, vagy mulatságon, semmi sem tartotta onnét visBza a művészt. A barátság mind bensőbbé vált, míg egy napon így szólt Margit a művészhez : — Holnap nyílik meg a tárlat. Remélem, maga is állít ki valamit. Milyen büszke leszek, ha valami bizonyára szép és általános tetszéssel fogadott alkotásra azt mondhatom: „Ismerem a művészt. Jó barátunk. Mert amint már nem egyszer hangoztattam: ón rajongok a művészetért". — Hallja, hallja, szólt Boros olyan tekintettel, amelyet Szertey e percben démoninak talált. Nem napok, nem hónapok, nem évek, de egy pillanat szokta előidézni az ember életében azt a bizonyos fordulópontot. Szertey Ernőnél ez volt az a nagy horderejű pillanat. Fenekestől felfordult minden a lelkében. Még egy percre se ötlött eszébe a holnapi nap, s ettől a pillanattól egyébre se tudott gondolni. Ez a gondolat elvetté szeméről az álmot. Egész éjjel tágra nyitott szemekkel merengett maga eló műtermében. Nem, ő nem állít ki semmit, mert hisz, amit erre a tárlatra szánt, azt — eladta. Megvették tőle, megvették pénzért a nevét. Szertey Ernő másnap ki sem mozdult otthonról. Senkivel se akart találkozni, aki esetleg hirt hozhatna a mai vernisságeról; akitől meghallhatni, hogy az Endmyion, a — Boros Jenő műve diadalt hozott a kiállítónak.