Pápai Hirlap – I. évfolyam – 1904.

1904-07-30 / 31. szám

Igaz, hogy a gazdasági ismétlő-iskola szaktanítóval, mintaszerű gazdasági berendezéssel, végűi pedig nagy deficittel, szintén hozna valami jót, de én azt gondolom, hogy nem cselekszünk helyesen akkor, mikor csak a tetőzetet akarjuk szépíteni, erősíteni, az oszlopot, a fundamentomot, a falakat pedig elhanyagoljuk . Az élet a legjobb iskola, az a 12 — 15 éves gyermek már ott van az édes atya, anya mellett a legnehezebb munkában is, igen sokat, igen hamar kénytelen tanulni az élet áldása vagy sanyarusága miatt : minek akarjuk elvonni őt, az erősebbet, a segítőt a szegény szülő mellől akkor, mikor a gyengébbel, az erőtelennel, az ápolást igénylővel vajmi keveset törődünk ? Aki erős, hatalmas erdőt akar maga körül látni, annak a csemetéket kell első sorban féltő gonddal ápolni, mert azokat még könnyen összetöri a vihar; ha ezeket nem gondozza, miből sarjadzik, nő fel akkor a terebélyes erdő ? En azt hiszem, hogy annak az elhalt 268,284 gyermeknek árnya nem népnevelési egyesületet, nem szaktanítós gazd. ismétlő iskolát, nem százféle tanfolyamot, hanem legelső sorban jó ovodát, menedékházat kiván tőlünk. Ne menjünk túlságba a sokféle tanácsban, ne akarjunk újítani akkor, mikor még a régi üdvös dolgokban is alig tettünk valamit. Az 1891. évi XV. t.-c.-t kellene végrehajtani, módosítani azzal, hogy mindenütt, ahol 20 3 — 6 éves gyermek van, ott ovoda föltétlenül állítandó. Adás-Tevel. Seregély Béla. Iskolai értesítők. V. Ev. ref. főiskola. Legrégibb és legnagyobb iskolánknak, a kollégiumnak ez évi értesítőjét két, egyaránt becses értekezés nyitja meg. A két értekezés mindegyike magával a kollégiummal áll szoros összefüggésben, szólván az egyik a főiskola rektorairól és felsőbb tanulóiról, a másik pedig a kollégium könyvtáráról, de mindét értekezés fontos és érdekes adalékot szolgáltat egyszersmind a magyar művelődés történetéhez. Az első értekezés szerzője Thúry Etele, a theológiai akadémián az egyháztörténet professzora, egyszersmind a leglelkesebb és legfáradhatatlanabb törtéuetbúvárok egyike. Búvárkodásának egyik szép eredménye, hogy az esztergomi prírnási könyvtárban a dunántúli ref. ehkerület 17. századból való jegyzőkönyveit felfedezte s úgy ezeknek, mint számos más eredeti forrásnak segélyével 1752-ig terjedőleg az összes rektorprofesszorok és a felsőbb iskolai tanulók teljes névsorát összeállította, az előbbiek működésére vonatkozólag is szolgáltatván becses adatokat. A kollégium felsőbb iskolája legnépesebb 1652-ben volt Saáry István rektorsága alatt, amikor a beirt tanulók száma 119 volt és Pobroviczai Miklós idejében 1677-ben, amikor 60-an iratkoztak be. A XVIII. század eleji iskolai viszonyokra érdekes világot vet Pápai Mihály győri rektornak egy levele, melyet az értekezés Pápai rektorságának jellemzéséül közöl. A kollégium egyik főbüszkeségéről a közel 30.Ü00 kötetből álló könyvtárról szól Borsos István főgimnáziumi tanárnak, a kollégium tudós és nagybuzgalmú könyvtárnokának értekezése, ki pár évvel ezelőtt a könyvtárnak a modern könyvtári tudomány szellemében elkészített mintaszerű katalógusát is kiadta. Jelen értekezésében a könyvtár legértékesebb kincseit, első sorban az ősnyomtatványokat, a régi magyar nyomtatványokat, kódexeket és okleveleket ismerteti szakszerűen s mégis vonzóan, reámutatván ezek nyelvészeti, históriai és kultúrtörténeti jelentőségére. Tudományos körökben feltűnést fog kelteni a köveskállai Györffy család birtokának elkülönítéséről szóló, az 1277-ik évből való 'kódex, melynek latin szövegében sok magyar szó fordul elő. Érdekesen szól a 8000 darabból álló éremgyüjteméuyről, a könyvtár metszetgyüjteményéről, Márton István professzor Izsó Miklós készítette mellszobráról, a képzőtár-ulat érdemkönyveiről, melyekbe Petőfi, Jókai, Thaly, Eötvös saját kezükkel irták bele elismerést aratott zsenge műveiket. A kollégium ez évi értesítőjének, mely a maga 186 oldalával egész vaskos kötet, áttekinthetőségét nagyban emeli, hogy ezúttal először különválasztva közli a főiskola két alkotó részére : a theol. akadémiára s a főgimnáziumra vonatkozó adatokat. Ezeket mege.Őzi a közös fenntartó s kormányzó testület névsora, valamint az egész főiskolára vonatkozó közös történeti adatok, melyekből kiemeljük a következőket : A tanári karban más változás nem volt, minthogy a Sárospatakra elválasztott Nagy Lajos helyére Maller Dezső személyében kapott a főgimnázium jeles új tanerőt. A szokásos iskolai ünnepélyeket az intézetben mind megülték. Hivatalos látogatásokat tettek az év folyamán : Antal Gábor püspök, Czike Lajos főisk. gondnok, Yárossy Tivadar főig., Németh István ehker. főjegyző és Szekeres Mihály tan. biz. elnök. Új alapítványokat tettek : Kovács Gáborné 2000 koronát s az 1878 han érettségit tettek 1000 koronát. Megemlékezik az értesítő arról az örvendetes mozzanatról, hogy az Országos Református Tanáregyesület ez idei közgyűlését Pápán tartotta. A theologia akadémia tanévének külön történetében megemlékezés történik a protestáns theol. ifuságnak Pápán tartott kongresszusáról. A még mindig tartó káplánhiány miatt a tanári kar több IV., sőt III. éves iheologust is kénytelen volt segéd lelkészül exmittálni. A hallgatók száma az év végén 61 volt, köztük 26 első éves, ami reményt nyújt arra, hogy a káplánhiányon rövid pár év múlva másnap Perényiné kocsiba ült, hogy hazamenjen, magához intette Bakonyit: Ezt a lányt el kell küldenie, szólt határozottan. Bakonyi meglepetve hökkent vissza. — De asszonyom! — Semmi mentségnek helye nincs. En akarom, hogy a leányom ne legyen úrnő ott, a hol igazán nem ő az úrnő. Mondjon föl neki és távolítsa el mihamarább házából. — Lehetetlen asszonyom, lehetetlen. Mindenkit inkább, csak őt nem ! — Jól van ! Nem akarja ? Nos tehát én szabad választást adok önnek. Vagy ez, vagy a leányom ! Holnap délelőtt tiz óráig a választ várom. Es Perényiék kocsija elrobogott. Bakonyi nehéz szivvel, szédülő fejjel ment vissza szobájába. Gondolkozni kezdett. És csöndes érvelés közben föltette magában, hogy megmagyaráz Mártának, a vén kisasszonynak mindent és lassan-lassan eltávolítja házából. Vacsora után Bakonyi visszavonult szobá jába és inasával behivatta magához a vén kisasszonyt. Márta belépett. Bakonyi fölállott székéről, elébe ment, megragadta a két kezét és halkan, akadozva beszélni kezdett. — Márta . . . Márta . . . azért hivattam, hogy . . . A szó torkán akadt. Nem volt képes kimondani azt a szót, hogy „fölmondok". Reánézett a vén leányra, kinek arca szokatlan tűzben égett, mintha csak sejtené a következendőket, azután keblére borulva, megölelte s keservesen zokogva a fülébe suttogta: — Anyácskám, édes drága jó anyácskám! Azután az asztalhoz lépett és becsengette az inasát: — Pál, vidd ezt a levelet a Perényi kastély úrnőjéhez. Lehúzta újjáról a jegygyűrűt és egy névjegyre csak ennyit irt: Választottam ! segítve lesz. A tanári kar 5 rendes és 2 rendkívüli tagból állott, kik rendes tantárgyaikon kívül több speciális kollégiumot is adtak elő. Beiratkozott az akadémiára 66 hallgató, köztük 26 I., 16 II., 17 III. és 7 IV. éves. Illetőség szerint legtöbben Veszprém vármegyeiek voltak : 15-en, azután következik : Komárom- és Somogy-, Bars-, Vas- és Fejérmegye. A kollokviumok eredménye szép bizonysága a hallgatóság szorgalmának. Minden tárgyból jelesen kollokvált 18, jól 20, kielégítően 18 növendék, több tárgyból nem kollokvált 5 hallgató, köztük 2 betegsége miatt. Itt említjük meg, hogy a hallgatóság sorából a halál elragadta Izsák József és Maller Lajos II. éves papnövendékeket. Az alapés lelkészképesítő vizsgálatok eredménye is igen szép, az I. lelkészképesítőn jelesen megfelelt 3, jól 5, kielégítően 4 hallgató, a II. lelkészképesítőn jelesen 3, jól 3 hallgató. Külön fejezet szól a theol. önképzőkörről, mely kiváló tanár elnöke : Csizmadia Lajos vezetése alatt igen szép működést fejtett ki, tartván 19 rendes és 2 vita gyűlést s rendeztek több iskolai ünnepélyt. Pályá/atai is mind eredményesek voltak. A főgimnáziumról szóló külön résznek a tanév történetéről szóló fejezete a tanári karról szólván,, kiemeli azt a nagy társadalmi és irodalmi munkásságot, melyet a tanári kar tagjai idén is, mint minden évben kifejtettek. A tanári kar 21 kari gyűlésben intézte a gimnázium ügyeit. A tanulók létszámáról szólván, indokolja az értesítő, hogy miért kell az V. o.-ban párhuzamos osztályt felállítani. Körül vagyuuk véve algimnáziumoktól, melyekből az V. o.-ra idetódul az ifjúság, ezek elől nem zárhatja el kapuit, de a VI., Vll. és VIII. osztályba egyáltalán nem vesznek fel idegenből jövő növendékeket. A tanulmányi ügyek során nagy szakértelemmel szól a féléves rendszer behozatalának s az ifjúság tanulása gyakoribb ellenőrzésének üdvös voltáról; az e részben s egyebütt is előforduló s a nagy közönséget is érdeklő pedagógiai fejtegetések egy modernül gondolkozó gyakorlati pedagógus : Faragó János főgimn. igazgató tollára vallanak. Szól tovább az értesítő a valláserkölcsi nevelésről s ezzel kapcsolatban a szállásadók szülőhelyettesi kötelmeiről, részletesebben a testi nevelésről s az egészségügyről, a játékdélutánokról stb. A tanulók egészségi állapota általában megnyugtató volt; gyakrabban lépett fel a tüdővész, melynek terjedése ellen minden szükséges óvintézkedéseket megtettek. Az intézetnek egy halottja volt: Horváth Sándor VI. o. t. Az ünnepélyekről, a gyűjtésekről (melyek közül kiemeljük, hogy a sárospataki főiskola számára az ifjúság 335 K-t adott össze) s adományokról szóló beszámolás után, a tanári személyzet és tantárgybeosztás következik. Az intézetnek az óraadókkal együtt 23 tanára volt. Az elvégzett tananyag részletes kimutatása után a tanulók névsora és osztályzata következik. Jeles növendékek voltak a két I. o.-ban: Blum Lajos, Győry Elemér, Horváth Sándor, Schischa Miklós, Szalay Ferenc, Kohn László, Szeremley János, a II.-han: Káldi József, Kluge Endre, Szutter László, a iII. han: Császár József, Heimter Viktor, Kohn M. Jenő, Laufer Mihály, Ruzsás Dezső, Seelenfreund Viktor, Simon András, Vass Vince, a IV.-ben: Cséry Ernő, Édes István, Kiss Zoltán, Kovács Károly, Papp Jenő, Politzer Miksa, Rechnitzer Nándor, Takács Béla, a két V.-ben : Bognár János, Falusi József, Kovács Gyula, akétVI.-baur Fazekas Mihály, Reimann Ferenc, Sebestyén Béla, Tóth Károly, Balog Imre. Kis István, Rácz Jenő, Rohonyi Hugó, a VII.-ben: Bakó Lajos, Lipsitz Miksa, Mészáros András, Rechnitz Dezső, Steiner Antal, Szűcs Dezső, aVIII.-ban: Domonkos József, Rabb István, Schlesinger József, Vajda Ernő. A jutalmazásokról, tandíjmentességről, köztartási segélyezésekről szóló rész után az ifjúsági segítŐegyesület jelentése olvasható, mely Barcsi József tanárelnök vezetése alatt áldásosán működött. Igen szépen gyarapodtak a lefolyt évben a főgimnázium szertárai és gyűjteményei. Az ifjúsági kis könyvtár 67 kötettel gyarapodott, a természettani szertár 482, a természetrajzi szertár pedig 640 K értékű tárgyakkal gazdagodott, utóbbit magánosok adományai is növelték, gyarapodott a régiségtár, a filologiai múzeum, a térképgyűjtemény, a rajz- és tornaszertár is. A szertárak gyarapítására összesen 1842 koronát fordítottak. A statisztikai adatok közül kiemeljük a következőket : az intézetnek az év elején 548, év végén 517 növendéke volt. Vallásra nézve ev. ref.: 289, ág. h. ev. : 44, r. kath.: 71, izr. : 113; legtöbb növendéke volt a II, osztálynak 69, legkevesebb az V. b.-nek 33. Illetőségre nézve helybeli : FEREKCZ JÓZSEF KESERŰVÍZ az egyedül elismert kellemes izű természetes liiisliajtoszer.