Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.
1894-03-25 / 12. szám
vinismust, harczias lelkesedést, a fenséges eszmék őrjitő hódítását tárta lel előttünk minden sorában , . . azóta kétszer-háromszor átolvastam e művet s mindannyiszor sokat elveztem .... sokat tanultam belőle . . . * % * Carlyl, Kossuth után következett az élet . . . amint Kis Ernő a mult eseményeket mérlegelte, ugyanazt a mérteket használtam a jelenkor eseményeire. Az ő philosophi ájával, történeti logikájával mentem ki az életbe . . . Szenvedtem, küzdöttem, de kétségbeesésemet mindig legyőztem elveimmel. Eszembe jutottak Kis Ernő szavai, ki a történelmi események tárházában az igazságot kutatva a tényeket, az elveket tenyleges valóságukra redukálta. Kis Ernőnek, mint történésznek főjellemvonását képezte, hogy ő a régmúlt események hőseit is valódi emberi mivoltukban állította elénk. Tekintetbe vette az emberiség örökké tartó gyarlóságait, melyek minden koron végig vonulnak s csak egy-ket apró nüanceban változnak. Es ez elvek hatása alatt sokszor vigasztalódtam az életben. Az ember minden cselekedeténei az emberi szerkezetet gondolkozást képességét vettem tekintetbe, szigorú kritika helyett enyhe bírálatot használtam. Egy nagy különbség van azonban ez elvek mellett Kis Ernő protesszorom s en köztem. Ü optimista szemüvegen keresztül bírálja igy az emberi eseményeket, én pedig mint pesszimista az emberiseg gyarlóságát véve tekintetbe kritizálok enyhébben . . . Elismerem, hogy az ő optimismusának van nagyobb jogosultságaidé utóvégre enszivünknek, lelkünknek nem parancsolhatunk. * > * * Kis Ernő szép leányok társaságában is a történelem elveit hirdeti, néhányszor felolvasott a leányegyesületben, ifjúsági önképzőkörben s mindannyiszor kedves essayket olvasott fel a magyar históriából. A friss zamatos stylus, a régi magyartörténelem lelkesedésre ajzotta fel a honleányok szivének húrjait s magyaros őszinteséggel tapsolták meg felolvasásait . . . Talán mindenki tudja, hogy Kis űrnő Pápa város történetén dolgozik. Gyakran ott búvárkodik a városházán a régi fóliánsok, jegyzőkönyvek között, hogy összegyűjtve a törtenelmi adatokat, megírhassa városunk történetét. És elénk fogja tárni multunkat, hogy összehasonlítva a jelennel tájékozást nyerhessünk a jövő munkájára, jövendő hivatásunkra. Rójja, rovogatja régi históriánk sorait felelevenednek előttünk az elmúlt események, s áldjuk Kis Ernő tudását, szorgalmát, hogy be hagy tekinteni enmagunk tukrebe. Megmutatja, mennyit kell ínég haladnunk. U jő fotográfus lesz, elismeri majd mindenki, de hogy vele szemben jó fotográfus voltam-e, nem is meem kerdézni a tisztelt közönséget . . . Hisz úgyis mindenki tudja, hogy az ő nagylatkorü tudásáról .. . működéséről oly amerikai gyors fényképészettel (mint a hogy most fotografizoztam) nem lehet hű kepet nyújtani . . . Ezért, azt hiszem, sutba vetik az apprehenziót, s megbocsátanak . . . díoueL HÍREK. •— Lapunk utóbbi néhány száma a szerkesztő betegsége és egyébb körülmények folytán több tekintetben kifogás alá eshetett. Midőn ezért olvasóink szives elnézését kérjük, egyszersmind jelenthetjük miszerint lapunk reputácziója érdekében már is megtettük intézkedéseinket, hogy a hasonló mulasztások ne ismétlődjenek és lapunk ismét régi tekintélyét és szinvonalat visszanyerje. A szerkesztőség. — Húsvét ünnepe. Húsvét ünnepére virradt az egész keresztény világ. Tavasznak reggelén megülik a feltámadás ünnepét, mikor a megváltó feltámadott s eloszlatta az egész kereszténység gyászát . . . bánatát. Két napig feküdt a megváltó koporsóban, ékesített fényes sírban, mikor felszált koporsójából. Feltámadott 1 Az elnémult harangok újra megkondultak, a csÜL rL redő szívekbe ismét visszatért a vio o gasztalás enyhetadó melege, s ezer meg ezer ajakról hangzik fel a vigasztaló szó: Feltámadunk ... Ez évben is mint mindig a hivők nagy serege kereste fel ünneplő ruhájában a templomokat. Nagy Pénteken is mély áhítattal imádkozott az egek urához. A katholikusok délután megtartották szokásos templomjárásukat, az evangélikusok pedig szintén kellő áhítattal ülték meg legnagyobb ünnepüket. A szombatesti feltámadást a főtéren ezúttal is nagyszámú közönség nézte végig s a nagynemzeti gyászban ajkról ajkra terjedt a hivők szent szava : »Feltámadunk . . . feltámadunk«. — A városi képviselőtestület választása f. hó 31-én lesz, melyre felhívjuk választópolgáraink figyelmét. — Esküvő. Adler Géza ur április hó 3-án d. u. 2 órakor tartja esküvőjét Wittmann Irén kisasszonynyal, Wittmann Ignácz, urodalmi bérlő . művelt és kedves leányával. — Czukorgyár Sárváron. Dr. Károlyi Antal vasmegyei alispán G a 1 b a Lajos sárvári királyi járásbiró s néhány sárvári földbirtokos társaságában — mint megyei levelezőnk irja — a napokban Münchenben járt, hogy L a j os bajor királyi herczegtől, mint a sárvári urodalom tulajdonosától az úgynevezett Szathmár-erdőt megkapja a czukorgyár építésének czéljaira, A herczeg készséggel engedte át a kiszemelt területet. Ezzel tehát a sárvári czukorgyár építésének ügye végleg megoldódott. — Színészeink. Komjáthy János színigazgató, ki tudvalevőle g Május hó elsején érkezik társulatával városunkba — ugy halljuk — a régi jelesebb tagokat jórészt elbocsájtotta ezek helyett azonban a következő uj erőket szerződtette : Kendi Boriska naivat Aradról, Benkő Etel és Szende Anna énekesnőket Szabadkáról, Miklóssy Ilona Nem én vagyok az oka, hogy nem igy történt és nem tehetek róla, hogy Fürdős Gizának az volt a végzete, hogy a házasság útjára terelje Hámory Sámuel, a legnyakasabb agglegényt, aki csak valaha létezett a felvidéken. Hámory Sámuelről a történelem semmi nevezeteset sem fog feljegyezni, hacsak az nem mehet eseményszámba, hogy vaskohóit és gépgyárát, melyek a Vág mentén hirdetik a derék férfiúnak honi iparunk körül szerzett érdemeit, egy alkalommal látogatásával tüntette ki egy erélyéről általánosan ismert miniszter. Ez a látogatás, amelyről Bánréten is sokat beszéltek annak idején, okozta, hogy Fürdős Lázárné ő nagysága szívesen mutatta be leányát a garamvölgyi gentryfiatalság bálján, ahol az egész felvidek birtokos családjai szoktak találkozót adni egymásnak. Féuyes bál volt ez és az »Ipoly ment, Hirnök« tudósítója egy csepet sem túlozott, mikor azt irta róla a lapjának, hogy »tánczoló virágos kerthez vala hasonló,.« Valóban az volt. Büszke kaméliák és tubarózsák hivogatólag kínálták csábítóan pompázó kelyheiket, komoly rezedák és jáczintok győztesen vetélkedtek a szende idolyák és gyöngy* virágok illatával ; enyhe tavaszi napfény sugárzott a mimózák szirmaiból és szűzi bájait: feltve őrzé a kis hóvirág, űdes kis szendém szűzi hóvirágom, miért hogy rajtad legelte té szemeit olyan vad gyönyörrel a nagy virágkedvelő ? Nem akarom az »Ipolymenti Hirnök« tudósitöjanak allegorizáló hajlamait követni ; kimondom tehát világosan, hogy Hámory ur volt a nagy virágkedvelő és ő volt az, ki a második négyest Fürdős Gizelával tánczolta Vele tánczolta az ábrándos »Alkonyi csillag« keringőt és a souper-csárdást is ; és Fürdősné ő nagysága egész természetesnek találta, hogy Hámory ur egy szép vasárnap délután, miután tisztességtudóan, ahogy az jónevelésü úrhoz illik szalonba vágta magát kikocsizott Bánrétre, hogy annak rendje és módja szerint megkérje az ő Gizája kezét. * Trmási Endre barátom nem nagy kárt tett gymnazista korában a kis Giza szivében és nem ő volt az oka, hogy a legragyogóbb álomkép bizonyos aggályokat támasztott, Hámory ur negyven éve és nem épen dús hajfurtei tárgyában, Furdősné ő nagyságával szemben, aki végtelen anyai bölcseségében talán kelleténél jobban pártolta Hámory ur jó szándékait. Ha a hagyományoknak hitelt adhatunk, melyeket egykorú szobaleányok szóbeli előadása őrzött meg az utókor számára, Fürdős Giza ugy nyilatkozott Hámory úrról, hogy biz az nem kell se testének, se lelkének (egy másik verzió szerint azt mondotta volna : »kell az ördögnek«), mégis tény az, hogy a kis zárdanövendék végtére is engedett az anyai rábeszélésnek és oda igérte kezét a kohók urának, Az ég angyalai zokogtak és a sátán kaczagott azon.a napon, amikor Hámory oltár ele vitte Fürdős Gizát. Ezt a fantasztikus állítást Tamási Endrétől hallottam, aki pedig nem is volt jelen az esküvőn, . mert abban az időben szigorlatra készült a boldogtalan ; csak mellékesen jegyzem meg, hogy nem nagy sikerrel ; mert mikor a bölcseleti jognak egy ágas-bogas theoriáját kellett volna kifejtenie cenzora előtt, mélységesen hallgatott és valószínűleg arra gondolt, hogy a jogban voltakép aligha lehet, sok bölcsesség, mert ha volna, akkor az ő karján sétálna Fürdős Giza a Szent Márk-teren és nem kellene neki irigyelnie Hámory' urat azokért a rejtelmesen édes jelenetrekért, melyek az »Arany kereszt« szálló egyik szobájának diszkrét függönyei mögött játszódtak le . . . A Hámory-pár elég vidáman tért viszsza nászutjáról és a kis Giza dévajuL mosolygott, mikor Bánréten azt kezdezte tőle egy kíváncsi barátnője, hogy elismernék-e még őt testvérüknek a Márkus-templom fehér galambjai ? Erre a kérdésre később világosabb feleletet adott egy kis szőkefürtü síró teremtés, akit a fiatal mama nagy buzgalommal és énekszóval szokott álomba ringatni. Dr. Z. B. Folyt. ' kí'iv.
