Pápai Független Ujság – II. évfolyam – 1894.

1894-03-04 / 9. szám

állapították meg a díszkiadás árát kétszáz forintban, tehát olyan összegben, amely szinte kizárta annak a lehetőségét, hogy az egész ország, rang és vagyon külömbség nélkül, a jubileumban részt vehessen. Arra a társadalmi osztályra számítottak, amely könnyen hozhat áldozatokat az irodalomnak, s a főczél elérésére indított mozgalomban figyelmen kívül kellett hagyniok Jókai Mór összes müvei népszerüsitésének eszméjét. Most azonban,\ hogy a terv dicsőségére az egész nemzetnek, fényes eredménynyel valóra vált: a díszkiadás népszerüsitésének eszméjét kell az előtérhe állítani, minden uton-módon lehetővé téve, hogy Jókai Mór közkincse legyen az egész nemzetnek, müveinek könyvtára egyenként díszéül szolgáljon palotának és kunyhónak. Örömünkre szolgál annak a konstatálása, hogy máris megtörtént minden a nemzeti díszkiadás népszerűsítése érdekében. A Révai Testvéreknek az a vállalata, a mely sajtó alá rendezi és kibocsátja száz vaskos kötetben Jókai Mór összes müveit, könnyen hozzáférhetővé teszi e monumentális irodalmi munkát egész Magyarországnak és remélhető* amily általános volt az óhaj, hogy Jókai Mór az egész nemzeté legyen, oly általános pártfogásban is fog ez a nagy áldozatok árán készülő epokális kiadás részesülni. Négy forintos havi részletekkel, tehát egy olyan kis összeggel, amelyet kevésbbé tehetősek is letehetnek az irodalom oltárára, bocsátja a vállalat Jókai Mór összes műveinek teljes kiadását a nagy közönség rendelkezésére. Bátran állithatjuk, kevés olyan intelligens család van Magyarországon, amely minden hónapban azt a négy frtot a nélkül, hogy áldozatába kerülne, havi budgetjébe fel ne vehetné. O lyan anyagi befektetés ez, amely évek hosszú során át fényesnél fényesebb szellemi kamatokat hoz. A havi négy frtos részletek nem fognak hiányozni a család költségvetéséből, de igenis az a könyvtár amely ékesíteni fogja minden magyar ember szobáját, észrevehető és jelentős nyomokat fog hagyni az olvasó szivében. Az utóbbi években talán nem volt irodalmi vállalat, amely fontosabb miszsziót teljesített volna ennél, amely Jókai Mór művei népszerűsítésén fárad. A magyar szellem, a nemzeti géniusz hódítását és diadalát jelenti és biztosítja majd, ha ez a páratlan kiadás széltiben ez országban el fog terjedni. Mert csak úgy tökéletes a költő hivatása, ha művei megtalálják az utat a nép zöméhez. Mi ebben a vállalatban fogjuk keresni és láti Jókai Mór missiójának eredményét és határát. A nemzeti kiadás csak lényegtelen dolgokban fog külömbözni a jubiláris diszkiadástól. Kiállítása, külső formája olyan lesz, hogy díszére válik minden könyvtárnak. A lényegtelen változtatások pedig éppen azért történtek, hogy ilyen módon az előfizetés módozatainak megkönyitése lehetővé váljék és a száz kötetes mű a nagy közönség számára hozzáférhető legyen. Érthető, hogy e vállalatnak ilyen formában való keresz tülvitele ujabb áldozatokba és ujabb befektetésekbe került. Mert a mig a kiadók, akik Jókai egy-egy művét megszerezték, a jubiláris nemzeti díszkiadás létrejötte érdekében egyedül erre a kisdásra tulajdonjogukról lemondtak, addig ez ujabb vállalatnál, amely már tisztán a nagyközönség igényének óhajt megfelelni, sok mindenféle jogosult érdek kielégítését kellet számba venni. Nem kételkedhetünk abban, hogy a nagyközönség ezúttal, amikor egy igazán érdemes dolog pártfogásáról van szó, méltányolni fogja a vállalat intézőinek buzgalmát és sietni fog egy olyan kincsnek a megszerzésével, amelylyel talán egy irodalom sem dicsekedhetik. Az előfizetés módozatai anyira meg vannak könnyítve, hogy a mi különösebb ajánlásunkra nem szorul. Nem tudjuk elképzelni egyetlen magyar család könyvtárát sem Jókai Mór műveinek nemzeti kiadása nélkül. é KARCZOLATf: Elvirának. — Szerkesztői üzenet helyett. —* Aranyszegélyű, rózsaszínű, illatos kis levélke érkezett a minap a redakczióba. A czimirás gyöngéd női kezekre vallott. — A »Tek. Szerkesztőségének« után zárójelbe voit teve : »Pajkos«-nak. Ugy tudom — csak ugy hallásból — hogy a szerelmes leveleket szokták ilyetenkeppen kiállítani, de azt is hallottam, hogy az ilyesmiket néma redakczióba szokás küldeni, hanem egyenesen a postara, oda is »restante«. Ezen körülményből tehát — no meg másból is — tisztában voltam a felől, hogy szerelmes level nem! — De hát micsoda ? Mohó kíváncsisággal törtem fel. S mily nagy volt örömöm es meglepetésem, midőn a boríték tartalma elem hullott ! . . Hosszú négy levél telve azokkal a kedves, gyöngéd vonású betűkkel, melyekkel a czim volt irva. Hogy mert örültem ugy meg ? — Hát azért, mert a mennyire irtózom a levélírástól, epp oly szenvedeiyem a levélolvasás ! (Dejszen csak ne lett volna az a levélke aranyos szegeiyü, rózsaszínű s olyan kedves, mosolygó betűkkel teleírva, — majd röpült volna a tűzbe ! . ,) Szentül meg voltam győződve, hogy mégis az, — az, ha a világ nyolezadik csudájául jegyzi is be a historiá — szerelmes level! . . Mi lenne más ! Mindjárt zsebre gyúrtam ... nem, nem : összehajtogattam szepen, eltettem atarczámba (valami szentimentális poéta ugy mondaná, hogy »kebelemre rejtettem« . . .) s rohantam vele haza, a lakásomra. A szerelem. 11. A SZERELEM MEGISMERÉSÉRŐL ÉS FOGALMI MEGHATÁROZÁSAIRÓL. — A »Pápai Független Ujság« eredeti táiCzája. — A delphii templom homlokzatára már az ős hajdankorban fel volt irva az elv : ismerd meg tenmagadat. Az emberiség azonban a legutóbbi századokig keveset tett az elv megvalósítása érdekeben. A tudósok nagy szorgalommal a természet mindhárom országának megismerérésére igyekeztek. Megállapították az itt ott talált csontvázak alapján még az özönvíz előtt elt állatok alakját, nagysagát is ; bemutatták a világnak az északi sarktól a déli sarkvidékig tenyésző növényeket; nem hagyták érintetlenül meg a föld belsejében rejtőző ásványokat sem, s midőn az összes természeti jelenségeket lehetőleg kikutatták — felhatoltak egészen a csillagos égig és meghatározták az egi testek nagyságát, pályáját, földtől való távolságát. Bizony nyal elismerés illeti a tudományt, midőn a külvilágnak minél teljesebb megismerésére törekedett noha tény az, hogy mig a külvilágnak szentelte majdnem minden perczét és erejét, addig teljesen elfeledkezett az »ismerd meg tenmagadat* elvéről gs elfeledkezett az átalagok tanulmányozása mellett a teremtés koronájáról : az emberről. Általában az emberismeret tudománya a legutabb időkig nagyon el volt hanyagolva, pedig az emberhez legméltóbb tanulmány az ember Fontos ugyan reánk nézve a külvilágnak, a természetnek megismerése is ; de mit érne mindez, ha saját természetünkről halvány fogalmunk sem volna. Az ujabb kor már belátta ennek igazságát és a külvilág tanulmányozása mellett az emberről sem feledkezett meg. Sok lángész lankadatlan buzgólkodás a sok tudós példás szorgalma kellett ahhoz, mig a külvilágot az ember némileg megismerhette. Pedig mennyivel nehezebb ennél az emberismeret. A világismeret tökéletessége a vegetlenség megérthetlen fogalmán törik meg, az emberismeret legnagyobb akadálya : a mindenki által érzett, de nem ismert, alkotásra és rombolásra egyaránt képes erzelem — a szerelem. Ez érzelem az embernek archimedesi pontja. A szerelem megismerésével az érzelem világot elburkoló homály szétoszlik s ezzel az emberismeret legfőbb kulcsa kezünkbe kerül. Azért ezt a sokáig érintetlen tárgyat; a szerelmet az ujabb időben komoly morálisták és kitűnő psychologusok versenyt tanulmányozzák. A közvéleményben a szerelmet illetőleg sok valótlan es helytelen felfogás uralkodik, sőt még a költők és tudósok is számtalan egymással ellentétes nézetet vallanak e csodás érzelemről, — azért ha valahol, e kérdésben szükséges az eszmék tisztázása. A szerelem terén bizonynyal lesznek mindörökre megoldatlanul maradó kérdések, de lesznek olyanok is, melyeknel határozott megállapodásra lehet jutni. A szerelem, a lelek világának egy ismeretlen birodalma s mint ilyennek minden melységét, magasságát, folyóját, tavát, falu* ját, városát sohasem sikerűi megismerni; de igenis a titokzatos hómályt, mely a szerelem birodalmát fedi, itt-ott, ha másutt nem, a partvidékeken el lehet oszlatni. Tehát bármily óriási felfedezéseket tegyenek is a szerelem birodalmában, azt egészen megismerni — s a mi ezzel egyértelmű a szerelmet tökéletesen meghatározni nem tudjuk soha. Nem tudjuk azért, mert a szerelem érzelem. Az érzelmek a lélek legtitokzatosabb és legismeretlenebb nyilvánulásai. Az érzelmeknek csak külső jeleit látjuk, de lényegükről csak némi fogalmunk van. Azért az érzelmek meghatározását költői vagy tudományos leírásokkal szokták pótolni. A szerelem, mint érzelem, szinte meghatározhat-* lan. Annyira kivül esik a szerelerri a vigasz*