Pápai Független Ujság – I. évfolyam – 1893.

1893-10-15 / 30. szám

és mégsem tudta azt, hogy a pápaiak 40 krajczár osztrák értékű élvezetet igényelnek 20 krajczárért és örül a lelkük, ha ezt valami uton módon 10 krajczárért szerezheti meg magának. A pápai közönség általában csak zónában utazik. Azért kapnak lábra a zónaeloadások, zón ámulat ságok, zónakapaczitások, zónaszerelmek és zónaházasságök. A pápai ember olcsóbban utazik, igaz, hogy csak hering módjára, a színészek olcsóbban játszanak neki, hanem a darab felet kihagyi gatják, zónamulatságokra olcsón mehet, de csak zónaközönséget talál, zónakppaczitásokkal olcsón ismerkedheíik, ez aztán megpumpolja, olcsón jut a szerelem vermébe, de csak üres zsebekkel keczmereghet ki belőle és leszállított áron köthet zönaházasságot, hanem nyöghet is alatta, amig az élet el nem hagyja vagy öt, vagy az oldalbordáját. Hanem azért az olcsó húsnak nálunk mégis elégülten megisszák a levét, ba hig is, mert igaz hogy nem ér semmit, de ök mégis rendkívül olcsón jutottak hozzá. Szállítsa hát le a leányegylet a belépti dijat felére és meglássa, rendőri beavatkozásra lesz szükség, hogy a Kossuth Lajos meza forgalma a kézimunkakiállitás óriási látogatottsága folytán fennakadást ne szenvedjen. Hanem azért jót mégsem mernék állani, hogy mindez igy be fog következni! KRTX KR4X SZÍNHÁZ. Október 8—12. (1. g.) Thalia templomának ajtaja ismét bezárult. A muzsanép, mely másíél hónappal ezelőtt — üres zsebbel, de annál több reménységgel — vonult be városunkba, ma már oda lenn, az Alföldön szövögeti tovább reményeinek — bizony-bizony vékony —• aranyszálait . . . Kívánjuk, hogy a törekvő társulatot a halasi közönség melegebb pártfogásba vegye, mint a minővel Pápán találkozott, hogy a derék igazgató jobb sorsra érdemes buzgólkodását ott szebb anyagi siker koronázza, mint minálunk ! Reméljük, hogy — a szinikerületbe való belépésünkkel — közönségünk és különösen intelligencziánknak a színház iránt eddig tanúsított közönye végre megtörik s a kerület kitűnően szervezett társulata — melyhez már a legközelebbi, saisonban lesz szerencsénk — szebb emlekekkel távozhatik majdan városunkbői, mint most Bokodyék. — Ugy legyen ! * # * A mult heti előadásokról a következőkben számolunk be : Vasárnap délután zónaelőadásban a »Csipkerózsa és a tündérek« gyermekdarab ment. Este pedig, Hornig Károly br. megyés püspök tiszteletére, a Tóth Ede pályákoszorus »Tolonczá«-t játszották. Az öszszevágó, szép előadás sikerét különösen, Szaíkay (Kontra), Pénzes (Miklós), Vágó (Abris), Kövessy Rózsa (Rézi), Dunai (Móricz) es Szép (Rigó) emelték precziz játékukkal. Bokody, mint mindig, pompás alakítást nyújtott a vén vándorló szerepében. — A kitűnően sikerült előadást szép számú közönség nézte végig. Hétfőn Csepreghy F. kitűnő népszínműve a »Piros bugyelláris« került szinre felhelyárakkal, de egészen sikerült előadásban. Kövessy Rózsa (Zsófi) egyikét nyújtotta a legkiválóbb alakításainak. Kedves pajzánsággal, virágos jó kedvvel — mit sokszor sajnálattal nélkülöztünk játékában — forgolódott mindvégig s szepen dalolta a szebbnél szebb magyar nótákat. Szalkay meglehetősen adta a tölgyesi birót, bár meglátszott, hogy csak komikus szerepekben van otthon. Vágó (Kósza Gyurka) élénk temperamentummal játszotta a nyughatatlan, izgága paraszt legényt, kár, hogy dalolnia is kellett. Sághy R. (Menczi) Pénzes (Csillag) és Kovács (Peták) is jól forgolódtak. Szép (Pennás) és Dunai (Hájas) gyakran megkaczagtatták a közönséget. A szinhaz telve volt. (Hjah, a zóna !) Kedden Ohnet világhírű színmüve a »Vasgyáros« vonzott szépszámú közönséget a színházba. A czimszerepben a társulat uj hősszerelmese Hídvégi Ernő mutatkozott be. Hangja a hős szerepeknek megfelelő, alakítása azonban kissé bágyadt volt és látszott rajta, hogy hosszú időn át nem volt a színpadon. Claiert Bokodyné adta a szokott fi* j nomsággal és művészettel. Moulinet a gaz| dag csokoládégyáros szerepe Bokodynál pompás kézben volt. Természetes kedvesseggei és bájossággal adta Sághy Rózsika a bárónét és rosszul teszi ^Bokody, hogy e tehetséges fiatal színésznőnek nagyobb sze* litjük Fehér Ipolyét ,ki az ünnepelt egészségéért ivott, továbbá a polgármester, a zalavári és zirczi apátok, J e n e y Ernő és P i c k Henrik megyei birtokos pohárköszöntőit. Este a város fényesen ki volt világítva és a lakosság fáklyásmenettel emelte az est fényét. 4—500 főből állott a menet, mely a díszbe öltözött tűzoltók dobpergése és zenéje mellett vonult a Benedek rend kolostorához, hol Dr. Porkoláb Mihály ügyvéd tolmácsolta az egybegyűlt nép érzelmeit egy lendületes pompás beszédben, melyre az ünnepelt gyengélkedése folytán, Tanhoffer Cirill válaszolt, megköszönve azt a szép óvácziót, melyben Holóssyt részesítették. A nép hatalmasan megéljenezte ezt a választ és szép csendben eloszlott, mire az ünnepelt férfiú a pannonhalmi főapáttal és Dr. Marothy László főszolgabíróval kikocsizott, megnézve a szép I látványt nyújtó fényes kivilágítást. Ezzel vége volt a szép napnak, melynek arról a szép momentumáról is megemlékezünk, hogy a város képviselőtestülete egyhangúlag díszpolgárává választotta Holossy Justiniánt. ffc KARCZOLAT^l Pápai élet. — A hétről. — Az őszi időjárás és a pápai publikum szeszélye kiszámithatlan. Ez az axióma hangzott el a hét végén egy ur és egy hölgy szájából. Az ur Bokody színigazgató volt, a hölgy a leányegylet elnöknője. Az utolsó néhány nap alatt ugyanis ugy megtelt a szinház, mint a leányegylet helyisége, ha felolvasást tartanak, a kézimunkakiállitás terme pedig az első napokban oly üres volt, mint a színház nézőtere, ha rendes helyárak mellett játszanak. Bokody sajnálta, hogy nem az utolsó előadásokkal kezdte meg a szezont (nem lett volna annyi deficzitje) Rosenthálné pedig azt sajnálta, hogy általában megnyitotta a kiállítást (nem mer.t volna kárba annyi ideje), Bokody csak az utolsó hetekben ismerte ki teljesen az idevaló ezerfejü szörnyeteget és leszállított aron mérve az élvezetet, ő is jóllakott és a közönség is megmentette a káposzta — felét. Rosenthálné asszony évtizedek óta ismer bennünket (bocsánat az indiskieczióért) Béláné phantastikus, bámulatra méltó olajfestményei. Itt csüngnek a szebbnél szebb pamlagvédők, melyek közt különösen kiválnak szépségükkel azok, melyeket Pencz Eliz, Kiss Vilma, Wittmann Honor es Hauptmann Mariska tettek közbámulat tárgyává. — A falon függő fényképtartók mindegyike egy-egy kis remekmű. E tárgyak alatt az asztalokon paplanok, asztalterítők, futók vannak felhalmozva, melyek büszkén hirdetik alkotóiknak Löffller Sámuelné, Kohnjózsefné és Bettelheim Etelka, Eisler Hermina, Stern Etelka, Salzer Serafine, Preisach Katicza és Fischer Aranka i z 1 és é t és ügyességét. A látogatók nem győzik c s o d á 1 n i dr. Lőwy Lászlóné es Billitz Rózsika remek pamlagvánkosait, valamint özv. Auerhammer Ferenczné feltűnést keltő esernyőtartóját. Gruber Paulina dús és értékes kézimunkaraktárának is sok nézője és vevője akad. Az ő asztalát elhagyva egy igen ízlésesen összeállított sarokhoz érünk, a melyet Fehér Dánielné, Hoffner Irén, Eisler Hermina és Klein Janka tetszetős kézimunkái ékesítenek. A fordulónál egy excentrikus öltözekü hölgyecske állja utunkat, kinek h i m z e t t fátyolát Fehér Dánielné, belépőjét Wittmann Irén úrhölgy, a ruhaalját képező kredeneztakarót Weisz Sámuelné a hímzett atlasz szalag díszeket ugyancsak Fehér Dánielné készítették. Az öltözék minden egyes darabja finom ízlésű, elegáns, maga az összeállítás elragadóan szép. Ez a mozdulatlan kisasszony híven őrizni látszik egy asztalkát, melyen gyönyörű kézimunkák, igen értékes darabok állanak, még pedig Koréin Juliska pompás ; hangjegy-állványa, Fellner Simonné Ízlésesen hímzett bársony czipői és dr. Kreisler Gyuláné és Kronberger Miksáné pamlagvánkosai, melyek az egész kiállításnak valódi gyöngyeit képezik. Stern Jenő ur gazdag majolika tárlatát egy másik néma baba őrzi, kinek nagy feltűnést keltő öltözéke egyszerű vászonból aranysujtással készült igen praktikus abrosz, mely özv. Kiss Lászlóné mesteri kezére vall. Felöltője egy remekszép tüll áthuzatu abrosz, mely Ujváry Gizella csodálatos ügyességét és türelmét magasztalja. Fejdísze pedig egy hímzett pamlagvédő, Fellner Simonné remeke. A két baba közt Gruber Paula arangeirozott függönyei, diszkendői, továbbá O felségeik a király és királyné vászonra hímzett arczképei tanúskodnak nemcsak a kiállító ügyességéről, de lelkes honleányi érzelmeiről is. Ugyanitt van elhelyezve Berger Hermina csinos, posztóra hímzett zongoratakarója. Miután a termet a falak mentén végig jártuk visszatértünk a terem közepére a főasztalhoz, a melyen annyi értekes munka van felhalmozva, hogy a szem belefárad a nézésbe. A bejárattal szemközt báró Bothmer Béláné gyönyörű pámlagvédője, SchorRóza és Pencz M. posztóra hímzett abroszai, Schwarcz Mathild ízléses fehér posztó kredencztakaröja feltűnően szépek. Altalános csodálat tárgya Pap Amélia fehér vászonra tarkán hímzett asztalfutója. Ennek az asztalnak valóságos diszei még az özv. Szirmay Józsefné, Berger Irén és Veisz Sámuelné által kiállított asztalfutók, melyeknek mindegyike egy-egy szép festményhez hasonló. Neuhauser Hermin asztala tele van a íehér és tarka hímzés remekeivel j festett majolika tárgyain kivül van itt még két valóban bámulatraméltő régi hímzett kép. Az asztalfő fordulatánál látjuk Báró Bothmer Béláné, Schlesinger Teréz, Kreisler Francziska, Haupmann Mariska, Ujváry Gizella es Mauthner Mariska rendkívül szép védőit és milieuit. A Pencz Józsetné és Pencz Eliz által kiállított guipure csipke varrások méltó feltűnést keltenek. A nézőknek nagy csoportja gyönyörködik szüntelen a Fehér Dánielne, Nobel Árminné, Kronberger Miksáné, dr. Kreisler Gyuláné, Kreisler Francziska, Kohn Illésne, Báron Janka, Klein Janka, Lang Szeréna, Sternfeld Hermina és Schlesinger Szidónia által készített és pyramid alakban felrakott csipke- és hímzett zsebkendőkben, a páratlanul szép varrott csipkékben és crépe hímzésekben. S mikor végre a szem kellemesen megpihent az asztal tetején alló szépen sikerült filigrán munkákon (kiállította Schlesinger Katicza és Pickler Lujza), Fischer Aranka hímzett képkeretén, Stern Etelka szívartartóján, Markfeld Róza bordeaux peluchebe foglalt szépen festett porczellán plaqueján, a csinos majolika tárgyakon és csecsebecséken és még egyszer végig tekintjük a pápai hölgyek készítette kézimunka kincseknek e gazdag tárházát, azzal a tudattal veszünk bucsut a kedves rendezőktől, háznagyoktól és kalauzoktól, hogy a leány egylet eme kiállításával életrevaló és dicséretreméltó eszmét testesített meg, öszszekötötte a hasznost a kellemessel és megmutatta, hogy tagjai a női erények egyik legszebbikének, a munkának, buzgón áldozzák szabad perczeiket. Armand,