Pápai Független Kisgazda – I. évfolyam – 1945.

1945-11-17 / 3. szám

I. évfolyam 3. szám Pápai eí * 4/ 1945 novtmber 17. POLITIKAI HETILAP. Szerkesz'ő-ég és kiadóhivatal: PÁPA, SZÉCHENYI-TÉR 5. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Hirdetéseket felvesz csütörtökön déli 12 óráig. Olvasóinkhoz Most, hogy hosszú évek hallgatása után ismét toiiat veszek a kezembe és e lap szerkesztesét elvállaltam, önkénytelenül ts felidézem rzt a multat, a niért a tollat le kellet ten­nem. Eszméim, cékitűzéseim nem vál­toztak, akkor is célu. tűztem ki ma­gamnak népemért, nemzetemért har­colni, a szegényeket és elesetteket felemelni, a csüggedőkben lelket önteni és segíteni mindazon, ami hazámnak és népemnek j ,vára válik. Nem tettem félre a kritika jogát sem, az őszinte, minden gyűlölet öl és érdektől mentes kritikát alkalmaz­tam mindenhol, hol úgy láttam, hogy kritikámmal segíthetek és valami csekél yel előmozdíthatom a köz javát, vagy embertársaim sorsát. A mult vezetői ta'án éppen ezt az őszinte és szívből jövő kritikát fáj­lalták nátam és nem tetszett, hogy önző és egyéni célokat szolgáló aljas munkájukat, ami mindent akart csak nem a nép és a haza javát, lelep­leztem. Nem fájt bukásom, meit beláttam, hogy a görgetegként reánk zuhanó eseményeket csekély erőmmel meg­á líUni nem udom, ae nem is lehe­tett, rntrt szinte az fgész magyarság belezuhant abba az árba, amely végeredménybe országunk pusztulá­sához vezetett. Ha vissza gondok k az akkori eseményekre, szinte látom azt az őrületet, amely az emberek lelkét elvakította és vitte tovább és tovább ni őrület felé. Nem lehe eit ellerst­álin-i ennek a vészes áradatnak, mert mindazt, aki ez ellen a legcseké­lyebb szót, vagy tiltakozást kimerte fejezni hazaárulónak, népellenesnek, destruktívnak, zsidóbérencnek keresz­telték és halált kértek fejére. így le t az én tollamnak is halál a sorsa és inkább választottam ezt a félreállást, minthogy őszinte és tiszta szándékú kritikai jogomról le­mondjak. Eszméim nem változtak, célk tűzé­seim most is ugyanazok mint a múltban, előmozdítani hazám újjá­építését, a romokból új életet terem­teni és segíteni mindazon, ki erre rászorul. Bírálója kivánok azonban lenni minden közéleti megnyilvánulásnak, amely csak látszatra igyekszik a közérdeket szolgálni, azonban lénye­gében egyéni törekvéseket takar Tuda ában vagyoK annak, hogy az önző törekvéseket leleplező kriiika, mindig visszatetszést és el'enséges­kedíst vált ki azokból, kik a köz­fogalmával a maguk javára viss?a­élni akarnak, ez azonban engem soha nem fog megtántorítani még akkor sem, ha e/ért ugyanazon meg­kövezést kapnám, mint a múltban. Legfőbb feladatomnak fogom tar­tani bajbajutott embertársaimon se­gíteni, még akkor is, ha ez egye­sekben visszatetszést keltene. Az újságíró kritika jo^át nem egyedül csak jognak akarom tekin­teni, hanem kötelességnek is. Köte­lezettségnek hazám, a köz és ember­társaimmal szemben. Minden kritika helyén való, ha annak javítási célzata van. A rom­bolással egyenlő azonban, mikor csak azért élnek ezzel a joggal, hogy másnak ártanak. Távol áll tőlem minden ilyen szándék, én csak épí­teni és javítani szeretnék. Ezen lap hasábjain egy megnyilvá­nulásomnak sem lesz egyéni cé ja, Írásaim nem támadó jellegűek lesz­nek, még akkor j-em, ha egyesek személyüket ér ik megbántva. Megértés és szeret t vezeti tol'a mat, ki akarok küszöbölni minden pártszempontot és személyi e lentétet, természettseu anélkül, hogy ezál al saját elvi, Vogy politikai felfogá­somból egy jottányit is engednék. Tiszteletben kivánok tartani minden felfogást, mig ÍZ hazámnak, magyar népemnek nem árt, nem akarja meg­akadályozni az ország újjáépítésé­nek munkáját és piszkos képzel nem bántja az én e:vi állásfoglalásomat. Mindnyájunknak, kevés számú ma­gyaroknak e^y lehet a törekvesünk, egyek lenni szeretb n, n: ismerjünk társadalmi, po it.kai ésr fe ekezeti el­lentéteket, kézt kézbetéve munká'­kodjUi k lerongyo ó Jott h zánk ujja ép.tésén, a lelkek fe támasztásán és akkor reméljük hogy Magyarországra is egy szebb és jobb jövő virrad. Dr. Nagy György. Kik képviselik a vármegyét a törvényhozásban A november 4-én lefolyt válasz­tások végeredménye alapján a man­dátumok egyes pártok közölt e^y­egy mandátumra 12000 szavazatot számítva, a következőképpen oszla­nak cr eg: A Kisgazdapárt kapott 85016 szavazatot, így jutott 7 mandátum. A Parasztpárt kapott 9679 szava­zatot, így mandátumhoz nem ju oit. Nem kapóit mandátumot az 1397 szavazat után a Polgári Demokrata­párt sem. A Kommunista párt és a Szociál­demokra'apárt 1 — 1 mandátumhoz jutott a rájuk leadott 16503, illetve 17134 szavazat után. A leadott szavazatok után a pápai járásból két képviselő ju'ott a tör­vényhozásba, mindkettő a Kisgazda­párt listáján, így képviselő lett a vármegyei listát vezető dr. Sulyok Dezső és a iista negyedik helyezettje Ruip Jenő pápai kisgazda. Ezeken felüt a Kisgazdapárt lis­táján még mandátumhoz jutottak Kocsi Lajos kisgazda Balatonfőkajár, Vidovics Ferenc főispán Kaposvár, dr. Farkas György tisztviselő Vesz­6ra { prém, Antal József államtitkár Buda­pest és Kocsi PJ kisgazda Bor­szörcsög. A Kommunistapárt listáján beke­rült dr. Molnár Erik népjóléti miniszter, a Szociáldemokratapárt listáján Peyer Károly régi kipróbált vezére a pártnak. Valószínűnek lát­szik azonban, hogy dr. Molnár Erik és Peyer Károly ezen mandátumukról lemondanak. így helyettük a máso­dik helyen levők kerülnek a par­lamentbe. Zenei kultúra fejlesztése Pápa város képviselő estülete a város zenei kultúrájáért akkor tette az első lépést, amikor a zeneiskolát átvette. Felvetődött egy központi városi zenekarnak gondolata, amelyet a város teljesen a közművelődés szolgálatába tudna állítáni. A zene­iskola vezetősége felkéri városunk kottista zenészeit, hogy a zenekar munkájában vegyenek részt s jelent­kezzenek Szabó Sándor zenetanárnál. Nyilt levél a gazdákhoz Kedves Magyar testvéreim! A választási harc befejeződött, a zászló, mellet kibontottunk, diadal­masan leng az őrhelyén. Képviselőink bevf. nulnak a törvényhozásba, hol so su ik ói döntenek. Legyen Isten á'dása munkájukon, hogy józan ész­szel bátor szívvel, töretlen gerinccel méltó módon tudják képviselni a mi érdekeinket. Sohá más cél ne lebeg­jen szemünk élőit, mint az egyete­mes magyarság ügyének pártatlan szolgálata, me y kizár minden egyéni törte ést és sivár haszonlesést, legye­nek önzet en apostolai az eszmének, hogy büsvkén tekinthessünk reájuk teemelt fővel kiálthassuk bele a világba; ezek a mi képviselőink. A magam részé;ől hálás szívvel köszö­nöm azt a szeretetet, mely szemé­lyem iránt megnyilvánult, ez köte­lez továbbra is, hogy fáradságot nem ismerve megalkuvás nélkül küzdjek fajtám jogos érdekeién, ehhez kérem minden magyar testvérem önzetlen támogatását. Ne ringassa magát senki abba a keliemes tévhitbe, győztünk, most már magától megoldódik minden sorskérdésünk, tehát nyugodtan visz­szazökkenhetünk a nemtörődömség tunya állapotába. Oh nem, sőt most kell csak igazán résen lenni, tovább folytatni a szervezkedést, kiépíter i szervezeteinket, összefogni az eröke*, hogy az bármikor megmozgatható és bevehető legyen, ha jogos érde­keink séielme ezt megköveteli. Össze kell kovácsolni a gazdasági egyede­ket, egy szilárd gazdasági egységbe, mert csak így tudunk érvényesülni, így tudjuk érdekeinket megvédeni. Szövetkeznünk kell, hogy a termelő és fogyasztó közül eltávolítsuk a sok szőrös kezet, mely ellopja a termelő munka jutalmát, a fogyasztót pedig kiuzsorázza. A mezei munka befejez­tével meg kell kezdődnie a szerve­zésnek, életre kell hivni szövetkeze­teinket, melyek hivatva lesznek a termelőt és fogyasztót közel hozni egymáshoz. Ehhez pedig szükséges, hogy legyen egy helyi lapunk, mely­ben gondolatainkat egymással közöl­hetjük, kívánságainkat előadhatjuk, sérelmeinket feltárhatjuk. A mi la­punknak minden héten ott kell lenni, mM.

Next

/
Oldalképek
Tartalom