Református nőnevelő intézet, Pápa, 1909

XI. Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör

XI. Lorántffy Zsuzsánna önképzőkör. Isten segítségével a jelen iskolai évben az önképzőkör a szeptember 18-án tartott alakuló gyűlésen megkezdte 90 tanítónőképző-intézeti és 30 polg. isk. növendék rendes, illetőleg rendkívüli taggal munkásságát, melyet év végéig zavartalanul folytathatott, s mint a titkár jelentésében előadja: „Büszke önérzettel igazolhatjuk, hogy szerény körünk valóban a lélek nemesítésére irányuló célzattal halad s jól esik tudnunk, hogy ennek folytán megérdemli a Lorántffy Zsuzsánna elnevezést." De az önképzőkör is elmondhatja Arany János szavaival: „. . . nem köszönöm azt magam erejének: Köszönöm az Isten gazdag kegyelmének " Valóban, az Úr jóvolta és irgalma volt az, mely nagyobb bajtól, betegségtől megóvott bennünket s Ő tette lehetővé Szent Lelkének csodás erejével, hogy a szerény mag, a jó cselekedetek szeretete, melyet az önképzőkör 8 évi munkássága alatt elültetni igyekezett, nem esett sem az útszélre, sem kemény kősziklára, hanem jutott fogékony, nemesen gondolkozó, igazi női keblekbe és szorgalmas ápolás, nyesegetés között termő fává fejlődött, mely meghozta a maga kicsiny, de nemes gyümölcsét. Mert ilyen nemes gyümölcsnek tekinthetjük azt az 1000 koronás alapítványt, melyet az önképzőkör dr. Horváth József volt igazgató tiszteletére az intézetnek adományozott. Nagyon jelentéktelen ugyan az összeg ahhoz a rendkívüli, önfeláldozó munkássághoz képest, melyet dr. Horváth József az intézet érdekében kifejtett ; sőt kicsiny meghálálása még annak a jóságos gondoskodásnak is, melyet az önképzőkör dr. Horváth József részéről 8 éven át élvezett, de tegye kedvessé az Úr előtt e kicsiny áldozatot az az