Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1903

130 áldozati helyül, különösen akkor, amikor a kcresztyénség felvételé­vel a pogánymódra való áldozást királyi kemény parancs tiltotta. Köveslcuti Jenő. Kirándulás Pannonhalmára. Úton-útfélen, gyűléseken, zöld és fehér asztaloknál fölös szám­ban felállanak a pedagógusok és húsz közül tizenkilenc arról beszél, hogy a nemzeti kiépítés kultúrája a mi vállunkon nyugszik, telje­sítsük ezt hazafiúi lélekkel. A kopott frázisok légbe röppennek, a fehér asztalok előtt hajlongó cigányok édes-bús nótái melleit meg is öklözzük a mellet, hogy soviniszták vagyunk. Dikció dikciók után, úgy repülnek, mint hímes lepkék a virág után és voltaképen üres szalmát csépelünk. A legremekebb disszertáció, a legszen­tebb, legerősebb akarat sem elég ahhoz, hogy mi csináljuk meg a második ezer évet, ha szivünkben nincsen szeretet. A földet a nap teszi világossá, az embert a szeretet nemessé. Látom, ahogy az ország délibábos Alföldjéről, az eget karcoló Máramaros vidékéről, a pitypalattyos Erdély tájáról egybesereglett, magyar, német, szász, oláh kollégák ahogy itt kezet fognak: az ember milyen törpe, milyen porszem a nagy Isten mellett. Ö sze­reti a gyámoltalan bogarat is, anyátlan madarakat ékesít fel toliak­kal. Nagy Isten, de bölcs Alkotó vagy! A Természet szépségében elénk tárod a Szeretet fönséges szépeket egybeolvasztó érzéseit, mert adtál madárénekes hazát, életet termő Alföldet, virágokkal s hatalmas fenyőkkel ékített Kárpátokat. Balatont, csodásat, szépet, olyat, amit a külföld ünnepnapon venne ajkára, ha az övé volna! Ha e szép természet, ha ez ékes föld mind a miénk, miért ne lehetnénk mi is egymásé ? A természet is azért szép, mert kicsiny és nagy részei összeolvadva egészet adnak, miért ne lehetnénk mi is azok : egészek ? A nap a bogáncsra is reá borítja aranyos sugarát. A nemes­lelkű ember szivében fakadt érzelem a szívből úgy árad széjjel, mint a bokros rózsáról az illat. Óh édes barátaim, tanuljunk meg mi szeretni! Ha mi ezt a szép hazát, vidékeinek szépségeit szeretjük, szeressük meg a népet, akik itt laknak. Szeressünk minden polgárt, legyen az tót vagy román, vagy bunyevác. Ahogy a pannonhalmai templomban elfogott a hangulat és örültünk, hogy együtt láthatjuk az Úr házát, legyen az a hangulat szülőanyja szeretetiinknek, bárhol vagyunk. És ha egyebet sem láttam volna az építésnek e remek művészetében, a gavallér és hazafias Benedek-rend világ­hírű templomában, mint azt, hogy mi az Istent most egyformán tiszteltük, hogy szivünk nem volt most másé, mint az Istené, hogy a lényeg: a vallásbeli érzés egy, én eleget láttam. De láttam becses történelmi kincseket és szereztem művelődés- történeti ismereteket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom