Állami Tanítóképző Intézet, Pápa, 1902
176 A főgimnáziumban reggeli és kényelmes szállás várta az utasokat. Reggelizés és rövid pihenés után elindultak az ifjak a város nevezetességeinek megtekintésére, még pedig a Székely-Társaság tagjainak vezetese mellett. Megnézték a Teleky és kollégiumi nagy és értékes könyvtárakat, az ipari szakiskolát, a történeti nevezetességű ev. ref. templomot, melynek eredete a XIII. századra tehető, s mely egykor fejedelmek temetkezési helye volt, a szép Széchenyi téren Kossuth és Bem szobrait, a Bodor kútját, az abszolut-korban kivégzett három vértanúnak, Gálfi Mihálynak, Horváth Károlynak és Török Jánosnak emlékét, s azon teret, melyen II. Rákéczi Ferencet Erdély fejedelmévé kenték föl. A történelem lelke szállta meg a lelkes szemlélőket. A református kollégium régiségtárában számos Bolyai-emléket láttak és jegyeztek fel az ifjak. Nyugodt pihenés után, másnap reggeli 4 órakor 10 kocsin indult a társaság Szovátha-felé. Gyönyörű vidékek tárultak az ifjak elé a Maros és a Kis-Küküllő vízválasztójáról. Dél felé a Küküllő völgye látszott sűrűn fekvő apró községeivel, észak felé Maros Torda megye erdős hegyeivel, pázsitos völgyeivel. Balavásártól Sóváradig vonaton folyt az utazás. Ahol csak megállt a társaság, a székely nép apraja, nagyja várt reá, s igaz benső szeretettel köszöntötte a magyar testvéreket. Könnyekre fakasztotta ifjainkat különösen Csókfalva székely lakosságának, e valóban küzdelmes életet élő magyar népnek megható üdvözlése. Ott állott az egész kis község papjával, tanítójával, jegyzőjével. Az iskolás gyermekek zászló alatt, ünnepi ruhában sorfalat állottak, a nép fúvóhangszeres zenekara köszöntő melódiákat játszott. Könnyezett mindenki e testvéri ölelkezésnél és ügy érezték ifjaink, mintha e derék emberek igaz szeretete magához ölelte volna leikeiket. Sóváradtól szakadó esőben folytatta útját a kis társaság ismét kocsikon, Szovátháig. Szovátháról a legnagyobb elragadtatás hangján emlékezik ma is a hazatért ifjúság. Nem tudja elfelejteni csoda- tévő nagy kiterjedésű sóstavait, hőforrásait, az egész telep bűbájos vidékét, égbe nyúló hegyeit, zúgó erdeit. E költői helyről Parajdra rándultak át az ifjak, ahol szép világítás mellett megnézték a nagyszerű sóbányát. Kényelmes szállásokban volt itt részük, s másnap pihenten folytatták utjokat Korond- felé. A kis fürdőhely tisztaságával, szép sétautaival, az egész területen uralkodó rendjével méltán keltett nagy tetszést. Korond község a a fürdőteleptől 3 kilométernyire van. E községnél is megállóit a társaság, hogy meglátogassa annak derék székely népét, megismerje e nép életkörülményeit, foglalkozását, gondolkozás módját. Tapasztalták ifjaink, hogy Szovátha, Parajd, Korond lakosai sokkal vagyonosabbak, mint a küküllővölgyi községeké, ami annak tulajdonítható, hogy a kitűnő fürdők hatással vannak a lakosság vagyoni helyzetére. Vadregényes, erdőkoszoruzta hegyeken keresztül jutott a kis társaság Székely-Udvarhelyre. E város a székelyföldnek egyik legkiválóbb városa. Sok nevezetessége van. Megnézte ezt a kis társaság mind. Először is megtekintette a róm. kath. főgimnáziumot s
