Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1926

I. Kis Ernő. Irta Szűcs Dezső gimn. tanár

I. Kis Ernő. 1856-1927. Irta: Szűcs Dezső gimnáziumi tanár. Egy munkás élet földi pályafutása ért véget 1927 január 22-én, amikor Kis Ernő, a pápai ref. gimnázium nyugalmazott igazgató-tanára váratlanul elköltözött az élők sorából. A hivatás- és kötelességteljesítés mély és élénk érzését, tudatát állandóan hordozó életnek Pápa volt szülővárosa s egyúttal ez a város lett a nemes hamvaknak csendes, békés pihenést nyújtó kegyeletes őrizője. Ha áttekintjük életének Ívelését attól az időponttól fogva, amikor 1856 március 29-én felzendült bölcsője felett az altató dal — egészen addig, amikor a főiskolai énekkar gyászéneke kísérte utolsó útjára, a halottak csendes városába —, vigasztaló megnyugvással állapíthatjuk meg, hogy élete Ívelésének legszebb, legértékesebb része Pápa városának s ebben elsősorban az ősi kollégiumnak szolgálatára esik. A megboldogult földi életének nemcsak ezen szakasza, de általában egész élete a bölcsőtől a koporsóig öntudatos, egységes egészet képezett. Ennek az egész életnek bármelyik szakaszát tekintjük is, mindenütt megtaláljuk azokat az értékes elemeket, amelyekből szövődik a közhasznú, áldásos emberi élet. Akár középiskolai és egyetemi tanuló éveinek munkáját, akár a Bibó- és Szász-családoknál teljesített nevelői tevékenységét, akár a százados kollégiumban tanúsított tanári, igazgatói működését, akár más oldalú munkásságát mérlegeljük, mindenütt a hivatását, küldetését világosan felismerő, öntudatosan hordozó és hűségesen betöltő egyén áll előttünk. Komoly felelősségérzés, mély kötelességtudat vezetik, irányítják minden tevékenységét. Egész életét, minden munkáját úgy tekinti, mint amelyeknek nagy és szent rendeltetésük van s amelyek egy felsőbb akaratnak, magasabb isteni megbízatásnak szolgálatára vannak rendelve. Épen ezért életét, tevékenységét nem az öncélúság gondolata uralja, de egy eszményi cél: a közjó szolgálata vezeti. Értékes szellemi és erkölcsi erők birtokában sohasem a hivalkodásra, a mindenáron való érvényesülésre, embertársai esetleges igazságtalan félreszorítására gondol, hanem arra, hogy benső értékeit a közjó szolgálatába állítva, — jótékony világosság, érlelő melegség áradjon az emberiség életl*