Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1913

I. Dr. Antal Gábor. Irta dr. Antal Géza, theol. akad. tanár, orsz. képviselő

I. Dr. Antal Gábor 1843 május 10—1914 január 14. Irta: Dr. Antal Géza theol. akad. tanár, országgyűlési képviselő. Főiskolánknak még mindig tanügyi szolgálatban álló épületei közül a legrégibb, az ókollégium 1912-ben fiu-internátussá alakíttatott át. A bentlakó ifjaknak buzdítására a falbavésett márványtáblán pompáznak azoknak a nevei, akik a XVIII. század végén emelt ősi épületben nyervén kiképzésüket, az országnak és az egyháznak tudományos, szépirodalmi, egyházi s közjótékonysági téren kiemelkedő alakjai lettek. Tarczy, Bocsor, Kerkapoly, Petőfi neve mellett ott áll az Antal Gábor neve is, kinek megengedte az isteni gondviselés, hogy az intézet felemelését még maga végezhesse el; de ki mély fájdalmunkra ez év január 14-én megtért azokhoz, akiknek neve az emléktáblán megörökítve, megelőzte nevét. Antal Gábor az ókollégium nagy növendékei közül két év előtt egyedül élő, ma már nincs az élők sorában s csak emlékezetének áldozhatunk hálás kegyeletünk és meleg emlékezetünk meg nem szűnő áldozataival. Antal Gábor 1843 május 10-én született Szentkirályszabadján szegény sorsú családból. Édesatyja egyszerű bognármester volt, ki csekély keresményével fenn tudta ugyan tartani tisztességesen családját, de arra nem volt képes, hogy fiának neveltetéséről maga gondoskodjék. Erre szerencsére nem is volt szükség. A fiatal gyerek attól kezdve, hogy 1855-ben a gimnázium II. osztályába felkerül — az első osztályt magánúton végezte —, mindvégig maga tartotta fenn magát. Az élet küzdelmeiből már mint tanuló kivette részét, végigharcolva azt a harcot, melyet tehetősebb szülők gyermekei nem ismernek: az életfenntartás nehéz és épen nehézsége folytán a visszaemlékezésben oly áldásos és felemelő harcát. A fiatal tanulónak nagy szerencséjére a pápai főiskola akkor működő tanárai: Tarczy Lajos, Bocsor István, Vály Ferenc, Szilágyi József, Csepeli Sándor, Kerkapoly Károly nemcsak tanítottak s nem is csak neveltek, de az intézetben az ifjaknak valóságos támogatói is voltak. Különösen a nagy filantróp: Vály Ferenc volt az, akinek házában szegénysorsu ifjak más jobbmódu tanulók tanítgatásával megszerezték létfenntartásuk eszközeit, akinek házához járt Antal Gábor is. A Tapolcza partja mellett épült kis alsó épület, mely l*