Református teológiai akadémia és gimnázium, Pápa, 1907

II. Bocsor István emlékezete. Az 1907 október 18-án tartott Bocsor-emlékünnepélyen felolvasta Kis Ernő főgimn. tanár

II. Bocsor István emlékezete. Az 1907 október 18-án tartott Bocsor-emlékíinnepélyen felolvasta Kis Ernő főgimn. tanár. A pápai temetőben akácfákkal szegélyezett út vezet a temetőn végig. Az út nyugati oldalán, csaknem a temető közepén, egy diszes sirkő tűnik szemünkbe. Fehér márványból készült, nehéz, tömör alapzaton négy karcsú oszlop áll és ezeken nyugszik a sirkő felső lapja. E sirkő jelezi a pápai főiskola hires tanárának, Bocsor Istvánnak sirját. A sirtól keletfelé a Bakonyra esik tekintetünk, és túl a Bakonyon, vármegyénk legmagyarabb, leggazdagabb vidékén terül el az itt nyugvónak szülővárosa Enying, a Mezőföldnek azon gazdag, termékeny rónáján, amelyről azt irta e vidék feledhetetlen irója, Vas Gereben, hogy aratás felé karó kellene minden kalász mellé, hogy le ne dűljön a kövérségtől. És hozzá még mily szép vármegyénknek az a

rBakonyon túli vidéke! Arany igazság Vas Gerebennek minden sora, amit a Mezőföld szépségéről, gazdagságáról, lakosainak magyaros, természetes eszejárásáról feljegyzett és a múlt század elei viszonyok korrajzául számunkra megörökített. Ebbe a régi jobbágyvilágba vezet vissza emlékezetünk, ha Bocsor István születése idejére, 1807 október 18-ára visszagondolunk. Látjuk a Vas Gerebentől leirt Enyinget, széles, nagy főutcájával, falusias házaival, jobbágy lakosaival, kik között jómódú gazda hirében állott Bocsor Péter, Bocsor István édesatyja. Vagyonát nemcsak földmiveléssel gyarapította, hanem mellékfoglalkozásul még hg. Batthyány Fülöp enyingi uradalmában a hús és bormérésnek is bérlője volt. A szüléket két fiúgyermekkel áldotta meg az Ég. Az idősebbik Lajos volt, a kisebbik István. Amaz otthon maradt szülei segítségére gazdának, Istvánt elébb a közeli Lajoskomáromba vitték német szóra, azután pedig 12 éves korában Pápára hozták a kollégiumba. Lajoskomárom ritka szép, rendes utcáju falu, lakosai takarékos, tisztaságszerető emberek, német telepítvényesek, hol a kis fiu csak további ösztönzést nyerhetett a tanulásra. Az 1819.-ik év őszén hozták szülei Bocsor Istvánt Pápára, hol abban az időben novemberben kezdődött a tanév, mert szeptember és október hónapokban volt a szünidő. A szülők jó módját bizonyítja, hogy fiukat nem a konviktuson, hanem a városban, magánháznál helyezték el. A gimnázium ekkor hat-osztáiyu volt és az I. osztályban Medgyasszay Dániel publ. praeceptor volt a kis fiu tanára, őt váltották fel sorban Varjas Gábor, Dömötör Lajos, Szalay Miklós, Ángyán József és Csik Péter publ. praeceptorok, amint a fiu évről-évre feljebb haladt