Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-12-22 / 51. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP XXXV!!. évfolyam, 51. szim Dr. Felelős szerkesztő: BUDAY FERENC Pápa, 1940 december 22., vasárnap Boldog karácsony Irta: P. AMBRUS MÁTÉ O. F. M. Karácsony... Milyen boldog, szivet-lelket átható melegség, örömteli érzés vonul végig lel­kűnkön e szóra. Milyen evilág­feiettiség lehelete érinti meg gondterhelt homlokunkat, meny­nyire távol esik egy élet röpke pillanatáig, nekünk, küzdő em­bereknek minden bajunk, hacsak reá gondolunk is. A szeretet, a béke és öröm ünnepe. Nincs talán egyetlen ünnep, melyet olyan féltékenyen, olyan benső­séggel és melegséggel ünnepel­nénk, mint a karácsonyt. Miért van mindez? Elsősorban azért, mert az Isten emberré lett. Megrázó, örökre titokzatos, szavakkal ki nem feje2hető, ésszel fel nem fogható isteni nagy tett. Isten szereteté­nek mérhetetlen csodája, szere­tet lett, itt járt közöttünk, mint ember. Másodsorban a karácsonynak azért van akkora varázsa, mert azzal, hogy az Isten emberré lett, velejár, hogy az ember r istenivé váljon. Mit törődött az Úr azzal, hogy mi lesz a vágtató csillág­miriádokkal, melyekkel pazar bőkezűséggel telehintette öndir, csőségére a végtelennek látszd^ ürt? Neki az emberi lélek, amely Őt szeretni és szeretve befogadni képes, sokkal fontosába volt. Porszemek vagyunk: hús és vér, gondolat- és idegrezdülés és mégis közülünk való az Isteíi Fia. Vérrokonunk, testvérünk lett. Valóban szentté, istenivé válik az ember a karácsonnyal. De mi a mi teendőnk? Oly epedve várjuk mindig a kará­csony ünnepét. Mennyi boldog, örömteljes jókívánságot küldünk szét a szélrózsa minden irányába ilyenkor. És mégis jómagunk bizonyos ürességet érzünk, mint­ha nem volna boldog karácso­nyunk. Mi hoz hát boldog kará­csonyt számunkra? Bizonyára nem az, hogy értékes, Vagy ke­vésbé értékes ajándékot adunk, vagy kapunk. Az sem, ha csen­gőhangu gyermekekkel együtt dudolunk talán már elfelejtett régi énekeket, vagy a gyertya­fényben az ég mosolyát vissza­tükröző ártatlan szemükben ész­revesszük azt a boldogságot, mely a paradicsom örömeiből itt maradt a földön. Nem hoz boldog karácsonyt az sem szá­munkra, ha ezen alkalomra politikus zsenik, vagy kufárok újságcikkekbe öntött tündér­álmait olvassuk. / // A boldog karácsony titka ez: gyermeknek kell lennünk, Isten gyermekének. Meg kell érteni Jézus fölséges tanítását, mely az ember tekintetét az Égre emeli és elszakítja a földtől. Jöjj hát a betlehemi jászol­hoz és ezt kérd az isteni Kis­dedtől, akkor boldog karácso­nyod lesz. A Magyar Élet Pártjának országos tanácsa vasárnap tartotta Budapesten értekezletét, melyen képviselőnk, dr. Antal István hatalmas beszédet mon­dotta— "f Magyar Testvéreim! A politikai seregszemléknek kettős célja van. Az első, hogy a vezetők és a vezetettek között elmélyüljön az együvétartozás érzete; a másik-pedig, hogy a közvélemény tiszta képet nyerjen az illető politikai irányzat céljairól. Az én feladatom, magának a pár­tunknak időszerű problémáival fog­lalkozni. A most befejeződött parlamenti vitában, — mondotta többek között, — egy ellenzéki szónok egy érdekes elméletet állított fel. Szerinte a mai magyar társadalom két táborra osz­lik, az individualis-patriarchalis poli­tikai szemlélet, s a közösségi, helye­sebben: az összeségi szemlélet ján állók táborára. Azonban — foly­tatta beszédét; — a nagy közvéle­ményt ezek a tetszetős politikai elme­futtatások a legkevésbé sem érdeklik. Ezek arra kíváncsiak: ki vezeti, merre vezeti, hogyan vezeti őket előre a helyes uton. Ezekben az időkben az igazságot nem árt a közvélemény elé tárni. Ezek az igazságok: hogy a Magyar Étet Pártja volt az, amelynek segítsé­gével az ország hivatott vezetői az összeomlásból, a forradalmi káosz­ból, a ga dasági csődből, a szociális zűrzavarból s a nemzetkőzi alávetett­ségből kivezették és felemelték a nemzetet a belső és külső politikai konszolidáció mai színvonalára. Majd vázolta a párt időközi fejlő­dését, behő átalakulását, ami azon­ban sohasem változott, az: a trianoni állapottal szemben való negácio, belső szabadságunk és külső függetlensé­günk megőrzésének és kiépítésének álláspontja, és a keresztény eszme. E három gondolat tekintetében nem volt soha elhajlás, sem tétová­zás, sem megtorpanás. Majd a jobboldaliságga! foglal­kozva leszögezte a jobboldali politika lényegét, mely a keresztény életszem­lélet, nemzeti szolidaritás és az intéz­ményesített fajvédelem, de egyben tiltakozás a forradalmi velleitások ellen. Majd a koreszmékről szólva, töb­bek között ezeket mondotta: a nagy európai átalakulásban nem a múló formákat, a másodrendű esetlegessé­geket, a kísérő muzsikát és a külső csomagolást, de a tartós és mara­dandó belső lényeget kell észreven­nünk s ez a belső lényeg: a szociális eszme és a faji gondolat. A szociális eszme azonban voltaképen több köte­lességgel, nagyobb áldozatkészséggel jár az állam, a nemzet a társadalom iránt. A faji kérdésről szólva kiemelte, hogy azt nem merití ki a zsidópro­bléma. A szellemiségen kell változ­tatni, a zsidó szellemiséget kell ki­küszöbölni. Majd a pártvezetőkhöz intézett sza­vaival fejezte be Antal István hatal­mas, nagy hatást kiváltott beszédét. Az értekezleten városunkból vitéz Karcsay Béla és dr. Rédei Tibor vettek részt. Egyházzenei hangverseny Az A. C. felkérésére a m. kir. áll. '^keum és tanítóképző hétfőn este a Jókai színházban egyházzenei hang­nyt rendezett. A Ranolder-intézet polg. iskolás leányai Harmat, Kerényi és Jurassa szerzeményeket és feldolgozásokat adtak elő Pásztor Cecilia vezetésével. Pásztor Cecilia vezénylésével már többször hallottunk jól sikerült ma­gyar énekeket. Ezen az estén is ki­finomult harmóniában énekelt a kar. Mindegyik darab előadása hibátlan volt, mégis legsikerültebbnek Harmat: A szép Szűz Mária... c. müvét éreztük. A r. k. polg. fiúiskola növendékei Szekeres Lajos vezetésével gregorián énekeket, Kerényi és Harmat dara­bokat énekeltek. A mult évi Éneklő Ifjúságon már feltűnt ez a fegyelme­zett, jól és szépen éneklő kar. Azóta, még jobban kifejlődött és a mostani hangversenyen az egyik legnagyobb és legmélyebb zenei élményt nyúj­totta. Szünet után Gergyesy Ferenc káp­Karácsonyi Szerenád i«^J^omornak Ez az éj szentté avatott, A Szent Szűz csókja lett tied letörölte a könnyed. s már nem vagy többé árva Nyomor, mely^ Jézus mellé állsz, se tél betaszít ottan, Hőssé avatott ez az éj ^ ^ Szent^ József fogta pártodat, glóriát mond a csüggedő, hisz a Jó Ács majd csak szerez ki eddig mind csak gyászolt. pár falatkát ebédre. Széppé varázsolt ez az éj: Mától fogva ne zúgolódj, » / rongyaid roskadoznak ne légy vad pártok bősze: aranyhajtól, ezüstszáltól. testvéred lett a Békesség (Az angyalok foltoznak...) s legyőzetett a Tőkei Istenhez emelt ez az éj, Vigasztalódj! Ne káromold ki végtelenül boldog, többé soha az Istent! hogy ne szomorítsanak el Látod, hogy szeret ? Felkeres ! a véges földi dolgok. > Segítőbb társad nincsen! Ti Karácsonyéj... Csitulj, Nyomor! iödMa rólad szól a zsoltár fm^^í^^^^ j | Wu^^WlSTf í' 1 s lám, Betlehemmel trónusod .'L. a térdre késztő oltár! V ^.^lE^^S Dr Antal István nagy beszédet mondott a MEP országos tanácsának értekezleté.

Next

/
Oldalképek
Tartalom