Pápa és Vidéke, 37. évfolyam 1-52. sz. (1940)

1940-07-14 / 28. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. XXXVII. évfolyam, 28. szám Aratás Az áldott magyar föld meghozta újra termését. Az aranykalászos szántóföldek kasza alá kínálják dús termésüket és a magyar földmíves hálával tekint az Isten felé, hogy learathatja munkája gyümölcsét és biztosítani tudja magának és családjának a mindennapi kenyeret. Egész évi nehéz munka verejtékes gyümölcse a magyar paraszt aratása, a legnehezebb, i de a legszebb munka. A hajnali harmattól a perzselő napon át a napnyugtáig nincs megállás, nincs pihenés, villog a kasza, dül a rend, hajladozik a marokszedő, hogy csűrbe gyűjtse az Isten ajándékát. Becsüljük meg a magyar szántóvetőt, az édes anyaföld igazi szerelmesét, aki munkájával termékenyíti, vérével védi mindnyájunk édeshazáját. A föld szereteténél csak a hazaszeretete nagyobb. Itthagy mindent, még az aratást is, ha a haza szólítja, elmegy, mert tudja, hogy most egy másik aratás is vár reánk, a húsz évi keserves munka után megérett a nagy magyar vetés és a magyar paraszt ebben az aratásban is első akar lenni, úgy mint azt ezer év óta teszi: Egyik kezében az eke szarva, Másik kezében a kard, Így él majd vért, majd verítéket ontva, Amíg csak élte tart. Felelős szerkesztő: Dr. BUDAY FERENC Pápa, 1940 július 14., vasárnap Mégegyszer az OTI székház R muzulmán meg a teve. A muzulmán egyszer fel akart ülni a tevére. Nehezen ment az atyafinak. Letérdelt, a homokba verte a fejét és imádkozott: Allah, segíts 1 Aztán nekiiramodott, de kísérlete eredménytelen lett. Visszaesett. Másodszor is megróbálta. Az eredmény ugyanaz lett. Mit tehetett mást, minthogy harmadszor is kísérletezett, azzal a különbséggel, hogy most már egy rudugrót is megszégyenítetett volna, olyat ugrott. De baj is lett belőle. Zsupsz, a másik oldalon a homokra puffant. Ám nem azért volt ő muzulmán, hogy bármi is ki hozza sodrából. Visszatérdelt régi helyére és így imádkozott: Allah segíts, — de ne ennyire 1 Ez az eset jut eszünkbe, amikor mégegyszer és utoljára visszatérünk az OTI-székház építésének ügyére. II város bőkezű és ígér. Olvasóink lapunk legutóbbi számából értesültek arról, hogy városunk képviselőtestülete f

; hó 4-én tartott közgyűlésén az Árok és a Major utca között levő 480 öl telkét 6000 pengő becsértékben odaajándékozta az Országos Társadalombiztosító Intézetnek azzal a kikötéssel, hogy ott az OTI egy éven belül köteles lesz kb. 250.000 pengős költséggel mind a négy oldalán kiképzett székházát megepíteni. Pápa városa a határozat indokolása szerint a környéket megfelelően rendezni fogja. Egyetlen ellenzéki szónok. Ezen alkalommal elhangzott ugyan egyetlen felszólalás a hely ellen, de ennek ellenére a közgyűlés egyhangúlag a magáévá tette az előterjesztett indítványt és így minden reményünk megvan arra, hogy egy éven belül az OTI a jelzett helyen fel fogja a székházát építeni. Mi a meghozott határozatot már nem akarjuk bírálni, — az a törvény által előírt keretek között szabályszerűen jött létre és így az előtt tisztelettel fejethajtunk, a meginduló építkezésnek, sok szegény ember számára mint kedvező munkaalkalmat üdvözöljük. Ha ezen határozat várható következményeire bátorkodunk reámutatni, azt korántsem akadékoskodásból, hanem kizárólag a közönséget informáló kötelességünkből tesszük. Mi a helyzet? Vizsgáljuk meg ugyanis közelebbről, hogy mit jelent a közgyűlési határozat indokolásának azon tétele, hogy a város a felépítendő székház környékét megfelelően rendezni fogja, hogy a székház méltó keretben egy impozáns tér közepén helyezkedhessék el. A7 első tennivaló magán a közgyűlésen kitűnt. A város az első lépést megtette a tér kiképzésére és a Pápai Hiteibanktól megvette 37.000 pengőért az Árok utcában levő Grünwald féle telket. Ez a vétel akkor, midőn az OTI székház építését a fenti helyre szándékoznak építeni, elkerülhetetlenül szükségessé vált és így ezt a vételt az előbbi határozat után — különös tekintettel arra, hogy a város ezen értékes telket elég olcsón tudta megszerezni — csak helyeselhetjük. A következő lépés lenne a Szikvízgyár épületének és telkének megvétele, ami nem hisszük, hogy 50000 pengőnél olcsóbban megszerezhető lesz, de ezen vétel elől a város ugyancsak nem térhet ki, ha vállalt kötelezettségét teljesíteni akarja. Ezen 87.000 pengős újabb adóssággal és áldozattal azonban még csak a kezdet kezdetén leszünk, mert az evangélikus templom udvarán keresztül tervezett utcanyítás nélkül a kiképzendő tér még teljesen be lesz szorítva a két szük utca, az Árok és Major utca közé. Ennek az utcanyitásnak a költségeit csak nagyon szerényen ujabb 50.000 pengőre tehetjük, tekintettel arra, hogy az utcanyításba esik az ev. lelkészlak és a mögötte levő épületek. De ha már mindez a messze jövőben meg is lesz, a tér rendezése még igen messze van a megvalósulástól. Ott van még a városmajor, a maga hatalmas épületeivel, szertáraival, raktáraival, lakásaival és istállóival, valamint a körülötte levő mintegy 15 ház, ezeknek a költségeit már megközelítőleg sem merjük leírni, mert a százezer pengők csillagászati számaiba tévednénk. Egymillióegyszázezer pengő adóssága van a városnak Tisztelettel bátorkodunk feltenni a kérdést, hogy az a város, melynek 1.100.000 pengő tartozása van, mikor lesz képes ezeket a hatalmas terheket a vállaira venni és mikor lesz képes ezeket a nagy feladatokat megvalósítani ? Ha pedig nem valósítja meg ezeket, akkor viszont hogy fog ott a réten kinézni a hatalmas költséggel felépítendő OTI palota.; Az okvetlenül szükséges kocsiút és gyalogjárda költségeit már nem is vesszük számításba, mert ezeket már ha elkészítették volna is későn lenne, ezek ettől az építkezéstől függetlenül is megvalósítandó teendők. Reméljük azonban, hogyha mindez megvalósúl, akkor is két kis mellékutca közé ékelődve fog maradni, a felépítendő székház. Dehát ezt már csak kibírnánk, azok majd csak kiépülnek, addigra, mire megint egykét emberöltő múlva új OTI palotát kell építeni. Mi készséggel elismerjük, hogy a városnak előnyére válik, ha fenti teendők mind megvalósulnak és igen boldogok lennénk, ha városunk az ezenkívül még megoldandó rengeteg problémáját is a megvalósulás útjára tudná terelni, de nem közömbös az, hogy ezeket a tennivalókat milyen sorrendben valósítjuk meg, tekintettel a kötött anyagi lehetőségekre. Veszélyes kanyarok. Az unalomig hangoztattuk már a Fő-tér és a Fő-utca veszélyes közlekedési kanyarjainak megoldását, amelyek minden más kérdést megelőzőleg lennének megvalósítandók és tzeket csakis ilyen nagy középítkezésekkel karöltve oldhatná meg a város. Gondoljuk meg, hogyha a forgalom emelkedésével felsőbb utasításra kénytelen lesz Pápa város ezeket a forgalmi akadályokat ingatlan vásárlásokkal megszüntetni, milyen ujabb hatalmas tartozást lesz kénytelen magára vállalni, holott ilyen alkalmakkor mindkét kérdést egy tőkebefektetéssel megoldhatná. Sok a rendezetlen tér. De mindettől eltekintve a város mellékutcái nem arra valók, hogy ott nyerjenek a középületek elhelyezést, van ennek a városnak már elég tere, amelyek éppen eléggé el vannak hanyagolva és azok rendbehozatalára sincs meg az anyagi előfeltétel. Miből akarjuk akkor az ujabban képzendő tereket rendbehozni? Mi lesz a kisexisztenciákkal ? Ezeknek a mellékutcáknak a képét és rendezését kialakítja a kis exisztenciák magánépítkezése is. Az Árok és Major utcákban és hasonló ARA 16 FILLÉR