Pápa és Vidéke, 36. évfolyam 1-54. sz. (1939)

1939-12-24 / 53. szám

POLITIKAI HETILAP. - MEGJELENIK MINDEN VASttRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefon: 11-90. Kiadóhivatal: Korvin-utca 3. Laptulajdonos: a P apai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasáb­milliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Békesség nekünk! Irta: Dr. Antal István m. kir. igazságügyi államtitkár, országgyűlési képviselő. „Békesség a földön és az embe­reknek jóakarat". így hangzott a karácsonyi szózat kétezer évvel ez­előtt, — és így hangzik ma is, amikor vérben ázik a föld és angyali zene helyett ágyúdörgés és puskaropogás hangját halljuk északról es nyugatról. A viharfelhők, melynek villámai most kirobbantak, voltaképen két évtized, a páriskörnyéki békediktá­tumok óta tornyosultak Európa egén. És hiába volt a mult év karácsonyán tisztulóbb a láthatár, hiába remény­kedtek a derülátók egy hosszú, békés korszakban: akik reálisan nézték az eseményeket, megérezték a feltartóz­hatatlanul következő katasztrófát. Az államok felelős vezetőire, akik ezt előrelátták, az a kötelesség hárult, hogy igyekezzenek nemzetünket meg­erősíteni, felvértezni, ellenállóvá tenni az esetleg bekövetkező európai vihar­ral szemben. Ez volt a kötelessége a magyar nemzet felelős vezetőinek is. És most, a számvetés idején nyugodt lelkiismerettel állapíthatjuk meg, hogy megtörtént mindaz, aminek történnie kellett a nemzet külső tekintélyének emelésére, békéjének megóvására, belső erejének fokozására, nyugodt fejlődésének biztosítására. Az ország nemzetközi helyzetét illetően a legelső és legnagyobb dolog az, hogy Magyarország kivül maradt a háborús konfliktuson, Magyarország békében él. Nem hull a drága magyar vér, nem pusztulnak anyagi és erkölcsi értékek. Mint gróf Teleki Pál minisz­terelnök megállapította: a magyar közvélemény nyugodt méltósággal nézi a helyzetet — és folytatja ország­építő munkáját. Hogy mekkora érték ez a tény, — azt hiszem felesleges magyarázni ennek a nemzedéknek, amely végigélte a világháború bor­zalmait, szenvedéseit, pusztulását. De még 'értékesebb, ha hozzátesszük, hogy az ország békéjének biztosítá­sát nem megalkuvással, nem tekintély­csorbulással sikerült fenntartanunk, hanem ellenkezőleg: Magyarország nemzetközi súlya igen jelentékenyen emelkedett s Trianon óta soha na­gyobb nem volt, mint éppen nap­jainkban. De nyugodt lélekkel csinálhatjuk meg a számvetést belső viszonylat­ban is. Az 1939-es esztendő Magyar­ország területének újabb gyarapodá­sát eredményezte s az északkeleti részen visszavezetett bennünket a honfoglaló határokhoz. A trianoni bilincsek megroppanása megnyitotta az utat ama határok felé, melyeket természeti erők jelöltek ki és törté­nelmi energiák tartottak fenn ezer éven keresztül a magyarság számára. A megnagyobbodott Magyarország keretein belül teljes ütemben folyt az országépítő munka. A Felvidéket és Kárpátalját nemcsak területi, ha­nem jogrendszer szempontjából is visszacsatoltuk az ősi magyar haza és a Szent Korona testéhez. És mind­két területen nagy erőfeszítésekkel folyik a munka, hogy ezeket a husz éven át idegen államtestben élő terü­letrészeket kultúrális és gazdasági szempontból is — az ottani lakosság szellemi és anyagi színvonalának i emelése mellett — tökéletesen és véglegesen beleillesszük az anya­ország vérkeringésébe. Az 1939-es év törvényalkotásai és kormányzati rendelkezései a nemzeti erők kimunkálásának és maximumra való fokozásának célját szolgálták. Különösen ki kell emelnünk három nagyjelentőségű törvényalkotást: a honvédelmi törvényt, a zsidó törvényt és a birtokpolitikai törvényt. Ezek közül az első az általános személyi és anyagi védkötelezettség megálla­pításával az idők követelményeinek megfelelő alapot adott honvédelmünk kifejlesztéséhez, — amelyet egyéb­ként is teljes erővel folytatott a kormány, úgy hogy nemzetközi tekin­télyünk emelkedését elsősorban éppen honvédségünk gyorsított tempójú ki­fejlesztésének és természetesen a magyar hadsereg nagyszerű szelle­mének köszönhetjük. A földbirtokpolitikai tőrvény, amely éppen karácsony előtti napokban jutott tul az országgyűlés második házának fórumán, másfélmillió hold föld megmozdításával a magyar nép százezrei előtt nyitja meg a földszer­zés és a saját otthon megszerzésé­nek lehetőségét. Ennek a törvénynek a végrehajtása egyike az ország leg­nagyobb, sőt egyenesen korszak­alkotó jelentőségű gazdasági és szociálpolitikai műveleteinek, — amely a modern magyar államiság kialakulása óta a magyar földön valaha is folyamatban volt. A harmadik kimagasló törvény­alkotás : a zsidó-törvény a magyar­ság erkölcsi és gazdasági szupremá­ciájának biztosítása céljából történt. Végrehajtása már folyamatban van (a sajtóban, irodalmi és művészeti életben jórészt már meg is történt) s az eddigiekből teljes határozott­sággal állapíthatjuk meg, hogy a gyakorlati életben való átültetése komoly zökkenőket előidézni nem fog. Egyébként a végrehajtásnál — mint a miniszterelnök ur megállapí­totta — kizárólag a nemzet egyete­mes érdeke a döntő szempont. A három nagy törvényalkotáson kivül törvényhozási úton és kormány­rendeletekben az intézkedések egész sora látott napvilágot a gazdasági élet harmonikus és folyamatos mű­ködése, a dolgozó kisexisztenciák védelme, a társadalmi élet nyugal­mának biztosítása céljából és mély­séges szociális érzés vonul végig az uj költségvetésen is, amelyben a népegészségügyi, faluvédelmi, mun­kásjóléti és népművelési célokat szolgáló tételek kaptá a legjelenté­kenyebb dotációkat. Nincs okunk tehát szégyenkezni a számvetésnél. És aligha csalódom, ha megállapítom, hogy a magyar közvélemény azért nézi oly méltó­ságteljes nyugalommal a körülöttünk viharzó gigantikus történelmi esemé­nyeket, mert ösztönösen érzi, de a konrét tényekből tudatosan is meg­állapítja, hogy az ország sorsa arra hivatott vezetők kezében van. Természetesen bármennyire kielé­gítő is a számvetés, ez nem jelent­heti azt, hogy minden feladatot elvé­geztünk, ami reánk várt, ellenkezően: mérhetetlenül sok még a tennivaló minden vonatkozásban. Tovább kell erősítenünk az ország közjogi struk­túráját, — s az e téren megvalósí­tandó feladatok között különös figye­lemmel kell gondolnunk a törvény­hozási összeférhetetlenség és a sajtó­jog uj szabályozására. Rendkívüli feladatok várnak ránk szociális téren is, a falusi nép helyzetének javítása, az ipari és mezőgazdasági munkás­védelem, a kisipar, a tisztviselőkér­dés tekintetében. Minden felelős tényező tisztában van vele, hogy a szociális igazságtalanságok kiküszö­bölése a legnagyobb hatóerő annak a társadalmi kiegyenlítődésnek eléré­sében, amely egyedüli alapja az egészséges nemzeti életnek és a magyar társadalom megerősödésének. És mindezeken kívül természetesen uj feladatok elé állít bennünket az Európára szakadt háborús katasztrófa is. Azért, hogy békében élhessünk, hogy gazdasági életünk lejtőre ne jusson, hogy termelésünket fenn­tartsuk, hogy az ország lakosságá­nak legfontosabb közszükségleti cik­kekkel való ellátását biztosítsuk, — kétségkívül nekünk is kell hozni bizonyos áldozatokat, vállalni korlá­tozásokat és rendszabályokat, amelyek kisebb-nagyobb mértékben Európa minden országában feltalálhatók és amelyek valóban a legkisebb ellen­értékei a legfőbb jónak, a békének, melyet élvezünk. Bármilyen súlyosak legyenek is az idők: bizonyos, hogy a magyar nemzet csodálatos egészséges politikai ösztönössége — amelynek oly nagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom