Pápa és Vidéke, 32. évfolyam 1-53. sz. (1935)

1935-11-24 / 48. szám

POLITIKAI HETIL1P. - MEGJELENIK MINDEN YflSÍRNRP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő-utca 21. Telefonszám: 99. Kiadóhivatal: Csáky- itca 2i. Telefonszém: 157. Laplajdcmos: i Papit Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: DR. NAGY GYÖRGY Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P. negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fill., a szöveg között 5 fill. Ottó király. Szent István törvényes örököse, száműzetésben élő királyunk most töltötte be huszonharmadik életévét. A nemzet legjobbjainak, legyen az szegény, gazdag, munkás, vagy lateiner, főúr, vagy más, forró imája és óhaja száll el Stenockezeelbe és könyörög a Mindenhatóhoz, hogy adjon neki kitartást a még rája nefcezedő bajok elviselésére, eröt azok leküzdésére, hogy ha majdan majd elkövetkezik a várva-várt pillanat, népei szeretetétől körülvéve foglalhassa el első királyunk, Szent István megszentelt trónját. A magyar trón várományosát nemcsak a királyi leszármazás, hanem az élet is alkalmassá tette az uralkodásra. Mint alig egy pár éves gyermek már fegyverek dörgését hallhatta, majd a bíbor és bársony után ifjan a száműzetés keserű kenyerét kellett megkóstolnia. Zsenge korában érte utol uralkedó apjának halála, ki életét népéért áldozta fel. A világégés közepette ölt le könyveihez, hogy mindazt a szellemi kincset, amire később sziksége lesz, magába vegye. Ifjan gy«Bge vállaira nehezedett az apátlan és kiüldözött családnak minden gondja 4s baja. Ez a kálváriajárás jutott osztályrészül a magyar trón várományosának. Ilyen utat megjárva lélekben ás testben megacélosodva várja ifjú királyunk, hogy a magyar nép hivó szara elérjen hozzá és elfoglalhassa *sei»ek megszentelt trónját. A magyar égbolton már feltűnnek a fényével mindent megvilágító és Meleget adó magyar királyság napjának sugarai. Már jnincsen messze az a nap, hogy a magyar nép a Szentkoronát a király fejére tehesse, a jég már enged. A trianoni bilin•eet az idő vasfoga rágja, marja, nemsokáig tud ellentálni a feltörő élet feszítőerejének. Senki nem kényszeríthet bennünket, hogy a ránk kényszerített trónfosztó törvénynek örök életet tulajdonítsunk, minthogy Trianeot nem tartjuk örökösnek. A magyar nemzet a szentistváni trón árnyékában lett hatalmassá, viselte el mindazokat a csapásokat, amiket a sors rászabott. Az ország dicsőséges napjaiban együtt osztoztunk a trónnal a dicsőségben, de annak árnyékában viseltük a szenvedéseket és küzdöttünk a szebb és jobb magyar jövendő érdekében. Egy Dr. Nyisztor Zoltán előadása. Az Akció Katolíka kulturális szakosztálya november 17-én 6 órakora Levente Otthonban tartotta első kulturelőadását. Az előadás sikerét már előre biztosította, hogy a rendezőségnek sikerült a katolikus közélet egyik vezéralakját dr. Nyisztor Zoltánt megnyernie, ki úgy is mint szónok és mint író már országos nevet szerzett magának. Az előadást Sümegh Lotár bencés tanár által vezetett bencés reálgimnáziumi énekkar nyitotta meg: SíkKoudela: Magyar Miatyánkjával, a közönség legteljesebb megelégedése mellett. Ezután a Katolikus Leányklub tagjaiból alakult alkalmi szavalókórus Gáspár J.: Vigyázzatok, ha üt az óra és Lendvai I.: Irredenta c. költeményét adta elő tökéletes kidolgozásban. Majd Klaus László győri csellóművész Faber Anna zongora kíséretével Liszt F.: Szerelmi álom és Boccherini: Menuette c. darabját adta elő preciz kidolgozásban és fejlett zenei technikával. Mindkét darab a közönség osztatlan tetszését vivta ki. A Pápán ritkán hallható csellószámokat követte az est fénypontjaként dr. Nyisztor Zoltán előadása, kit a közönség már az előadói asztalhoz lépésekor zajos óvációban részésített. Az illusztris előadó bámulatos szónoki készséggel a szociális gondolatok kiinduló pontját elemezte. Minden szociális eszme Krisztusból és az egyházból indul ki. Az egyháznak dogmája maga szociális alaptan, mert kifejezésre juttatja, hogy az Isten szegénynek. gazdagnak egyformán Istene és ebből származik az egyenlőség, testvériség gondolata. Hol hit van ott szociális érzés is van, mert Krisztus tanítása, hogy a gyámoltalanokat, betegeket fel kell karolni. Az egyház a legtöbb szociális intézmény megteremtője, az létesített először kórházakat, menhelyeket, lelencházakat. Tevékenysége fennállása óta arra irányul, hogy az elesetteket pártfogolja és uj életet adjon nekik. Nem törekszik az egyház világi hatalomra, az egyedüli törekvése az, hogy a testi és lelki betegek, nyomorgók lelkét uralhassa és ez a cél irányítja szociális tevékenységét. A gondolatokban gazdag és mindvégig lekötő beszéd alapgondolatait röviden ennyiben ismertetjük. Nyisztor Zoltán ezen első pápai szereplése emlékezetes marad mindörökké azoknak, kik hallhatták, benne egy nagy tudásu és széleslátókörü szónokot volt szerencsénk megismerni, kit mindenkor szívesen hallgatnánk. A jól sikerült előadás befejezéseként a bencés reálgimnázium énekkara Sümegh Lotár vezetése alatt Sík-Halmos: 97-ik zsoltárát adta elő. Az est megrendezésének érdeme dr. Hirt Miklósné és Borossai Jusztint illeti. | kényszerítő helyzet folytán árva most a megcsonkított haza, mert van királyunk, de el van szakítva a Szent Koronától és a magyar néptől. Ezer év emlékei fűznek bennünket a Szent Koronához. A nemzet hűsége a trón iránt nem csupán a hagyományokhoz való ragaszkodás, hanem a józan ész által sugalt megtörhetetlen érzés. Félre téve minden hagyományt, romantikus nemzeti fellángolást, az élet által ránk kényszerített súlyos helyzet teszi szükségessé, hogy a törvényes királyság mielőbbi visszaállítását sürgessük. Aki ma Ottó királyságát kéri, az egyben kéri Nagymagyarország visz- J szaállítását is. Elszakított testvéreinkkel az egyedüli összekötő kapocs a királyság, mert ennek védelme alatt tudtak nemzetiségeink az ország testének alkotó részeivé kifejlődni. Ellenségeink remegve gondolnak arra az elkövetkezendő napra, mikor majd Ottó fejére teszi Szent István koronáját. Ha tehát ők ebben a történelmi szükségszerűségben, aminek bekövetkezése nem maradhat el, veszélyüket látják, akkor kétségtelen, hogy mi a királyságban az újraéledő Nagymagyarország feltámasztását köszönthetjük. A magyar nép százezrei köszöntik a száműzött királyt és kérik a Mindenhatót, mielőbb engedje meg, hogy Ottó, a magyartrón várományosa mielőbb elfoglalhassa a magyar királyság megszentelt trónját. Lenni vagy nem lenni. Manapság az „Égető kérdések* sorában szerénytelennek tűnik fei egy-két olyan megállapítás, melyet a fiatalság megkockáztat, habár e« a merész kockázat csak az idős politikusoknak van megengedve. De az is kétségtelen, hogy a lelki krízisek színtelen horizontján sápadt nemtörődömséggel és vállvonogatással elmenni olyan kérdések mellett, amelyek már nem is „Égető kérdések", hanem általánosak, európaiak és igazán korszerűek, szintén az idősebbek dolga. Sokszor egészen reménytelenül toldja meg az ifjúság életéveit, csakhogy beletekinthessem nincstelensége méregkeverőinek jói megkevert kártyáiba. Nem akarom a magyaros ornamentika hatását rákényszeríteni azokra a jólmegrágott kijelentésekre, melyek politikusaink ajkát elhagyták, de szerénytelenül megjegyezve: az ilyea | elszólások nagyon is bemutatják, hogy a legfontosabb kérdés: az ifjúság sorsa érdekli legkevésbbé a nemzet akaratának letéteményeseit. Egy-egy debreceni elszólás, szentesi luftballon még akkor is káros lehet, ha nincs is szerzője felelősségének teljes tudatában. És elvégre, igazáa nem kell erőszakosan kimutatai gyengéinket, úgyis észreveszik azok, akik minden kákán a csomót ksresik. A nyugati nemzetek, azok a nagjr européenok, akik szeretik szétválasztani Nyugatot Kelettől nagyoa jól tudják, hogy a szellem zománca az arhaizmus nemes levelével, a faji jelleg ereje és a tudós mindenhatósága mindenkoron szigetelő anyag a „van" és a „lesz" között. A lassft átformálás pedig olyan kézenfekvő egyedmunka, amiben mindenki saját magára van utalva. Erre ösztön, érzék, erő, tudat, megérzés és megértés kell. Lendülettel párosult akarat, mert arról van szó, hogy leszünk-e, élni akarunk-e. Berendezettségünk butoraia változtatni kell európai izlés szerint, itáliai lendülettel, angol bölcseséggel, francia higgadtsággal, germán „imádattal" és az északi népek rajongásával, mert e jellegek nemesítő ereje olyan patinát von munkánkra, hogy ki bírjuk bátran az európai szemmel figyelt erős kritikát. Mindmáig az a hit, hogy európai