Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-02-23 / 8. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 február 23. 8. szam. PAPA ES VIDEKE Politikai hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paDa-csóthi esDeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillé:. A lap megjelenik minden vasárnae Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus KÖT. Felelős szerKesziö Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3 házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Temetés. Elzengette immár a mult keddi ülésén hattyúdalát a legszélesebb választójogon megkonstruált Nemzeti Tanács is. Elismerés illeti, mert bár hatalma nem volt, jótékonyságot gyakorolt elegét. A polgármester ur és Kőrös Endre dr. érdemesek lettek a város osztatlan hálájára. Nagy idegölő' munkát végeztek, de pártatlanságuk legfőbb erényük. Alig hogy elbucsuzunk a Nemzeti Tanácstól, már ránk' vár egy újabb széphangzásu intézmény: a Néptanács. Nem mondhatunk jellemzőbbet rá, mint azt, hogy — halva született nagymama. Még meg sem született, már megvénhedett és meg is halt. Maga a jó édesapa: a népkormány mondta ki a keresztelőn a halálos Ítéletet, mikor kilátásba helyezte a képviselőtestületi választásokat. Muzeurnba kerül tehát a Néptanács is, ahol úgy fogják mutogatni, mint a forradalom »legdemokratikusabb« vívmányát. Örülünk a kormány ezen intézkedésének, mert igazat adott nekünk, örülünk, hogy majd le nem csukattak bennünket, azért, mert kisült, hogy a kormánnyal egy párton külömb demokraták vagyunk, mint a helybeli vörös apostolok! Uraim! Elvtársak! Önök már kiseperték számunkra a börtönt! De most, mikor a népkormány mellénk állott s Önökkel szemben nékünk adott igazat: vagy a kormány is ellenforradalmár vagy Önök, Elvtársak! Azért, Uraim, ha nemcsak gseftből, hanem meggyőződésből is szociálisták, akkor összepakkolnak és önként beülnek a kisepert dutyiba és Adlerként addig ülnek benn, míg a megválasztott néptanács ki nem ereszti az urakat. Mi nem forszírozzuk az Önök lecsukatását, mert Önök hasznára vannak nem ugyan a — közjónak, sem saját pártjuknak, hanem nekünk antiszociáldemokratáknak, mert ameddig az urak lesznek pártjuk élén, addig nem félünk, hogy nem mi győzünk! Előttem fekszik u. i. a Munkás Újság egyik száma. Olvasom, olvasom... Egész szelid . . . sőt hasznos. A szerkesztő üzenetekben t. i. fényes definiciót találok arra vonatkozólag, hogy kik az ellenforradalmárok. Érdekel... Olvasom mohón: »Naiv kérdés. Mindenki ellenforradalmár — üzeni- a szerkesztő úr —, aki nem segíti a munkásságot abban, hogy a forradalom vívmányait biztosítani tudja«. Elég. Érzem, hogy elhalványodom. Végem. A Munkás Újság . . . tehát Roma locuta . . . önként fordítok egyet előre, nézem, ki a szerkesztő: Torma s Kerekes és még valaki . . . Torma és Kerekes két értelmes munkáslegény . . . Nem, ez lehetetlen, ők ilyet nem írhattak . . . Boldog Munkás Újság és még boldogabb munkások! Ilyen irók, ilyen vezérek! Most látom, hogy igazatok van, tényleg a Pápa és Vidéke, ő, igen ő egyedül és a csuhások a népbutítók és népcsalók ... Mindenki tudja, én is belátom ...(?) De egyet mégis legyen szabad megkérdeznem a világosság apostolaitól: Ha van a különben igen tisztelt szerkesztő uraknak nagyrabecsült nagymamájuk, aki, mióta a forradalom dicső napjai ránkvirradtak, csak krumplit hámozott, mondják meg, szintén ellenforradalmár-e? Bizonyára, hisz az éltes őnagysága s még nagyon sok ténsaszszony, néni és bácsi, gyermek és kisbaba »nem segítette a munkásságot abban, hogy a forradalom vívmányait biztosítani tudja«. Tehát ellenforradalmárok! S lám a Pápa és Vidékére még ezen definíció szerint sem nyomható rá az ellenforradalmár bélyege. Mert hogy a népkormány mégis füstre teszi a Néptanácsnak nevezett kifordított demokratikus hurkát, azt természetesen nem a Pápa és Vidéke egyedül, hanem sok száz és ezer elkeseredett magyar irása és sirása, ami Pestre is felhallatszott, okozta. Mi is közéjük tartoztunk és ezáltal segítettük a munkásságot nemcsak abban, hogy a vívmányokat biztosítsa, hanem abban, hogy valóra váltsa magának a megígért általános, egyenlő és titkos választójogot. Mert mint méltóztatnak tudni, k. Elvtársak, nekünk még nem választójog az, amely néptörvénybe van foglalva, de a nép helyett — főispánok gyakorolnak . . . Ném vehetik tehát rossz néven, Uraim, ha ezek után a főispán úr őméltóságának becses figyelmét felhivjam a pápai szociáldemokrata párt vezéreire, mint — igaz ellenforradalmárokra! Mi pedig igaz birkatürelemmel belenyugszunk a fölkínált demokratikus hurkába s ha lehet, békén le is nyeljük. Mikor pedig a néptanács összeállítását bírálgatjuk, ki kell jelentenem, hogy nem az egyes személyek ellen, hanem csak a forma ellen van kifogásunk. Mindenki, aki részt vesz, óriási áldozatot hoz és felelősséget vállal! A helyzet fonáksága csak ott dudorodik ki, hogy míg a ker. szoc. pártot, mint konzervatív pártot kiebrudálták, addig a tnunkapárt két képviselőt kapott. Minekutána t. i. a radikális párt megalakítása kudarcot vallott, Károlyi párt meg egyáltalán nincs Pápán, nem maradt más hátra, mint előszedni két derék mungót és két régi negyvennyolcast. S helyesen! Mert azt hiszem annak, hogy Magyarországon forradalom volt, Tisza ép úgy oka, mint Károlyi. Miért ne vehetne részt egy Győry Gyula úr a néptanácsban ? Hisz Hollandiába sem Muli püspök úr őméltóságát, hanem — a kiváló Antal Géza volt képviselő urat küldik. Károlyi párt pedig, ha nincs is, majd lesz s ha jól szervezkednek, lesznek ők még többen is, mint voltak az aradi vértanuk. S mivel a kisgazdapárt a Néptanácsban nem vesz részt, az öt szociáldemokrata absolut többséget alkot, ami természetesen megfelel a pártok népességének (?). így tehát Pápán ezennel megkezdődnek a vörös uralom mézes hetei . . . Incipit tragoedia . . .