Pápa és Vidéke, 11. évfolyam 1-52. sz. (1916)

1916-08-13 / 33. szám

XI. évfolyam. Pápa, 1916 szeptember 17. 195. szám. PAPA ES VIDÉKI: Szépirodalmi, közyfazdasagi és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaDa-csothi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos laoja. B Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szára ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szrrKesziésért felelős Szentgyörgvi Sándor Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. ^ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád és Wajdits Károly könyvkereskedése, valamint Stern Ernő könyvnyomdája. Egy goromba pap. A veszprémi eli.megye székvárosában hetenkint kétszer megjelenő Veszprémmegyei Újság című politikai lapban, annak aug. 6.-i számában fenti cím alatt olvassuk, hogy egy cuneói (turini érsekség) kanonok nyilt levélben kikelt az asszonyok illetlen ruházkodása ellen; a lap citálja is a levél vonatkozó részét, azután a következő megjegyzést fűzi hozzá: »Hisszük, hogy a leizent hölgyek bosszút fognak állani rajta, ha másként nem, hat azáltal, hogy nem fognak neki gyónni. Mennyi kellemes, izgató szórakoztatástól lesz megfosztva!« A Pápa és Vidéke, mely évek óta csereviszonyban állott a Veszprémmegyei Újsággal, ezek után kénytelen volt ezzel a lappal megszakítani minden összeköttetést, mert ha egy lap még Olaszországba is elkalandoz oly Ilii ért, melylyel a katholikus emberek jóizlése ellen merényletet követhet el — nem is a hírrel, hanem az ahhoz fűzött inkább sértő, mint szellemes okoskodásával, nem érdemes arra, hogy kézbe vétessék. A vallásgyüiölet mekkora foka kell ahhoz: egy szentséget »izgató szórakozásnak« nevezni ? S még hogy »hiszszük!« Nohát csak higyje! Mi nem hisszük, hogy akár a főispán, akár a vármegye bármelyik kormánypárti képviselője, akár maga a kormány, mely ezt a szubvencionált lapot kreálta — azonosítaná magát ezzel az elmefuttatással. A vármegyének 150 ezernél több katholikus lakosa van, egy megyei újságnak talán illenék ezt respektálni! J^SCLUJI^UITMH^ Aki szombatonként végigsétált a Jókai-utcán, a Scbulz-féle ház előtt, érdekes csoportulást láthatott. Egy csoport szegény áldogált, várva, mikor nyílik ki a nehéz kapu. Ők voltak a ház kedvencei. Üres kézzel egyikük sem ment el. Ez volt a galambőszfejü öreg úr legszebb napja, amikor sok jót tehetett. De szombaton kívül is sokszor ki-kinyílt az ablak, mert szegény baktatott el előtte, akit alamizsna nélkül elengedni nem szabad. A múlt kedden gyászlobogó jelent meg a csendes házon. Az előző estén cinémúlt a pápai szegények legjobb barátjának jóságos, nemes szive. A 85 éves élet befutott földi végállomásába: a lovászpatonai csendes sírboltba . . . Szép volt ez a hosszú, küzdelmes élet. Szép volt, mert Istenre hagyatkozó, Istenben bízó, mélységesen vallásos élet volt. Könnyekig meghatódva néztük, mily féltő gonddal öltöztette lelkét ünneplőbe, mikor megjelenőben volt nagy Bírája előtt. Szép volt, mert az utolsó pillanatig nem lankadó szeretet járta át. Akiknek volt alkalmuk bepillantani a családi szentélyébe, meghatódva nézték a 60 év óta csak fokozódó szeretettel egymáshoz simuló két szép életet. Pedig 60 év előtt is két egymást forrón szerető szív kapcsolódott egybe az oltár előtt . . . Szép volt ez a hosszú élet, mert legfőbb passziója volt jót tenni másokkal. Erről nem kell sokat beszélnünk, hisz szemtanúk vagyunk. Nem volt az a jótékonysági mozgalom, amelyben az ő neve nem szerepelt volna. Örült, ha valakin segíthetett. S tette ezt teljes csendben, igen sokszor titokban. A pápai szegények erről igen sokat beszélhetnének. Szép élet volt: erősen hisszük, ez lesz az itélet Odafönn is. Ez a tudat enyhítse annak nagy fájdalmát, aki a boldogúltban legtöbbet veszített . . . A lovászpatonai kripta új lakója megbocsát nekünk, hogy nevét ily föltűnő helyre tüztük, ahová sohasem vágyott. De ezzel a hasábbal adósai voltunk éppen mi, akik a jótékonyság rovatában nevét annyiszor leírtuk, akik láttuk lelke szépségét . . . Az Ur jutalma, örök élettel koronáz . . . Búcsú. A B. Sz. Mária mennybemenetelének keddi emlékünnepén, Nagyboldogasszony napján a pápai bencésrendi templomnak búcsúja lesz. Ez alkalommal a ' ,8 órai ünnepi nagymise után szentbeszéd is lesz, melyet Vörös Balduin fog mondani. Paulics esperes aranymiséje. Pula, 1916 aug. 3. Junius hó 30. án a veszprémi egyházmegyének négy plébánosa, köztük ft. Paulics János zalapetendi esperesplébános tartotta aranymiséjét. Paulics a gróf Esterházy Sándor kegyurasága alatt álló petendi templomban misézett. Már kora reggel kedves látványt nyújtott a hivők sokasága, mely az utakat ellepte; célja mindannyiuknak a falu temploma, hol szeretett lelki pásztoruk, egy emberöltön át hűséges vezetőjük, hálaadó szentmiséjét mutatta be az Urnák, kinek szőlőjében félszázadot töltött lankadatlan buzgalommal megszakítás nélkül, mint fáradhallan munkás és nagy kiterjedésű hitközségének szerető, gondos atyja. Ünnepi ornátusban, díszes kísérettel indult ünnepelt lakásáról az oltártársak által készíttetett aranykehellyel (mely e napon került először az oltárra) a fehérruhás lánykák sorfala közt vonult az ünnepi díszben pompázó templomba, hol könnyektől elfojtott hangon, lelke mélyéig meghatva, celebrálta a hála áldozatát és a hivők együttérzése hangos zokogásban nyilvánult meg akkor, amikor az ünnepi szónok, ft. Kéry Gyula, szentbékállai esperesplébános elragadó szavakkal, mély érzéssel tolmácsolta úgy az oltártársak, mint a nagyszámban megjelent hivő közönség osztatlan szeretetét, hű ragaszkodását a legszentebb munkában megőszült pásztornak, kit szónok gyújtó szavakkal esdve kér, ajánlja fel a legtisztább áldozatot az ürnak a hőn sóvárgott, epedve óhajtott békéért. Kiemelkedő szépsége volt az ünnepnek Vidosa Ernő petendi kántortanító által vezetett énekkara az apró gyermekeknek, mely csilingelő hangjával, mint oltárcsengő keltett áhítatra. Ebéd felett Kéry Gyula ünnepi szónok magasszárnyalásu beszédben méltatja ünnepeltnek érdemeit. Meghatott szavakban kifejezett visszaemlékezést, melyeket a nagy nap váltott ki lelkéből az 50 év előtti időkről, gyönyörrel hallgatták. Majd Kasza Vilmos méltatja kedves verssorokkal ünnepelt érdemeit. A közéj és távol vidéke intelligens hivő közönsége is igaz örömmel adózott kedves kötelességének s résztvett úgy a szentmisén, mint a díszes lakomán, melynek végeztével