Pápa és Vidéke, 10. évfolyam 1-52. sz. (1915)

1915-05-30 / 22. szám

18. PÁPA ÉS VIDÉKE 1915 március 28. egylet, a Mária-kongregáció tagjai felváltva tartottak előadásokat mindenféle közhasznú társadalmi kérdésről. Lelkes vezetőjük van. Az irgalmas nővérek közül Füstös Emilia áll a társulat élén. Ez az irgalmas nővér a* társulat tagjait már elemi iskolai gyermekkorból ismeri. Az ismétlő-iskolában is ő oktatta már őket. Mikor a társulatba lép az új tag, a jó nővér nagyon jól ismeri már őt. Tulajdonképeni feje és lelke a társulatnak Niszler Teodóz dr., pápai bencéstanár, aki nem kiméi semmi fáradságot a Mária-lányok-társulatának felvirágoztatására. A mai jubileum alkalmával kettős ünnepség lesz. Az első rész a templomban, a másik a zárdában folytatódik le. A templomi ünnepség délelőtt 9 órakor kezdődik a Mária-lányok felvonulásával. A templomba érkező jubiláló társulatot ünnepi orgonaszó és karének fogadja. Azután Kriszt Jenő esp.-plébános, ki évekkel ezelőtt hosszú időkön át igazgatója volt a társulatnak, szentbeszédet mond. Prédikáció után Vidi aquam-mal vízhintés, majd pedig Te Deum tartatik, mire kezdetét veszi az ünnepi mise, melyet nagy asszisztencia mellett ugyancsak Kriszt esperes celebrál. Mise után a Mária-lányok ünnepélyes kivonulása szintén orgonaszó és ének mellett megy végbe. A zárdai ünnepség műsora a következő : 1. Prológ: Szentgyörgyi Erzsébettől; szavalja Arany Mária. 2. Haller M.'P. Rosty K. Téged áldjon . . . énekli a Mária-egylet. 3. Szűz Mária, Tomor Árkádtól; szavalja Brukker Vilma. Zavaros össze-visszaságban hömpölygött keresztül rajtam minden. Egy óriási nehéz, tehetetlen télelem tartott fogva, amelyet pattogó hangok, sohasem érzett ütések osztottak föl egyforma szeletekre. Reszketve értem meg a reggelt. Már hajnalban futkosás támadt a házban. Amikor fölkeltem, kinyitottam az ajtót, idegen emberekkel volt tele az udvar. Bámészan néztek az elsó' emeletre. — Meghalt az öreg úr — mondotta valaki. Hanyat dőlve találtak rá a padlón. Végig borzongott rajtam a tegnap éjjel. Most már értettem a zuhanást. Addig mindent, de azontúl semmit. Mert az értelem azt mondja, hogy lehetetlen. De ki mondja meg azt, hogy a lehetetlenség hol kezdődik? Azóta nem tudom állani a zenét. Futok, menekülök előle. Nem félek, de átérzem megint. Mindig keresztül sir rajtam az a szonáta, mindig ott látom ülni az öreget a zongoránál. Pedig lehet, hogy nem igaz, lehet, hogy képzelődtem. De letagadni nem merem, nem tudom ... Elhallgatott. Én pedig csendesen odamentem a zongorához és lezártam a födelét. 4. A szent látomány. Melodráma Váradi Antaltól, zenéje Széptóth Máriától, szavalja Lengyel Rafaella k. III. o. n. harmonium, zongora, hegedű kísérettel, az énekszámokat a k. IV. o. szolgáltatja. 5. Ünnepi beszéd; tartja az egylet igazgatója Ft. Dr. Niszler Teodóz. 6. Mária gyermeke. Allegória hat képben. SZEMÉLYEK (a föllépés sorrendjében), Róza, Mária-gyermek Francz Erzsébet őrangyal Keliár Erzsébet Szűz Mária Farkas Julia Világ szelleme Téringer Mária Irén \ ^ Tóth Teréz A ) Róza barátnője ^ ,, . Annaj 1 Ondó Anna Szegény-asszony Takács Teréz Tercsi, leánya Hegyi Teréz Úr Jézus Németh Julia Angyalok: Gyenese Mariska, Annus és Gizus, Matics Ilus, Meizer Ilus, Molnár Bözsike, Mórocz Mariska. A társulat vezetői és tagjai jubileumi ünnepélyükre tisztelettel meghívnak minden szives érdeklődőt. Gondolatok. Május havában a bold. Szűz Mária felé tart áhítatunk s ha valamikor, hát ebben a vérrózsás májusban esik jól a Szent Szűznél, édesanyánknál megpihennünk. Megpihenünk a tudatban, hogy van anyánk s megvigasztalódunk azáltal, hogy gyermeki bizalommal kiöntjük előtte szívünket, bánatunkat s aggodalmainkat s eltelünk bizalommal aziránt, hogy ö bizonyára megért s megsegít minket. Egy okos, naiv gyermek azt kérdezte egyszer, mikor a keresztvetésre tanították, hogy miért is nem vetjük a keresztet úgy, hogy az Atyának, a mamának, stb. nevében ? Hát nincs nekünk az égben anyánk is?! E naiv kérdésben az emberi szív érzései nyilatkoztak meg s a kath. anyaszentegyház azt feleli rá, hogy igen, van anyánk, hogyne volna!! Tényleg mily jól esik, ha mondhatjuk, hogy van anyánk az égben, aki szeret, aki Istenhez közelebb vezet, s aki közbenjár értünk! Mily jól esik a kereszten függő Úrjézus ajkáról hallanunk a Szent János apostolhoz s benne mindnyájunkhoz intézett szót: >Ime a te Anyád«. Ez a gyermeki viszonyunk a bold. Szűzhöz két irányban segítsen meg minket. Erősítse meg mindenekelőtt hitünket. Neveljen rá minket a Szent Szűz nagy, rendületlen hitére. Történjék bármi is, törjön bár össze a háború sok reményt; szakítson bár szét sok édes köteléket, ahhoz az egy kincshez, a föltétlen nagy hithez, mellyel átadtuk magunkat Istennek, hozzá ne érjen, — azon a köteléken, mely lelkünket Istenhez fűzi, ne lazítson. Kiknek a Szent Szűz az anyjuk, azoknak hite éjben a hit világító mécse legyen. E hitben legyen erőnk! A német császár ezidei születésnapján azt mondta beszédében: »Und dann noch eins, — merken sie sich das, meine Herren — mein Grundsatz auch für diesen Krieg ist das grosse Wort: ein Mann mit Gott ist immer in der Majorität«. »Akivel az Isten, az, ha egymaga áll is, mindig többségben van«. S hozzátehetem: akinek édesanyja a boldogságos Szűz Mária, az ne érezze magát elhagyatva, hiszen ez anyának oltalma mindenhová kiséri, csak legyen rá érdemes. Íme egy biztos, bátor, fölséges öntudat! De megsegít minket a Szent Szűzhöz való gyermeki viszonyunk más tekintetben is; t. i. az Isten gyermekeinek sajátos, bízó, vidám lelkületét adja nekünk. Kiknek anyjuk van, azokon annak meg kell látszani, hogy még elhagyatottságukban sem árvák s hogy otthon érzik magukat; meg kell látszani rajtuk még megpróbáltatásaikban, keresztjeikben is, hogy szívük nem keserű. S miért nem? Azért, mert ez az édes kapcsolódás sok új, meleg érzéssel jár. Más buzdulásaink, kitüzesedéseink, kiédesüléseink, ellágyulásaink lesznek, ha a boldogságos Szüzet szívből tiszteljük s szeretjük. Annak a jóságnak, mely a szívből fakad s árad a világba, más íze, más zamatja s más indulata van, ha oly szívből való, melynek folyton meleg, bizalmas viszonya van édes anyjához. Más élet, más szeretet, másféle áldozatkészség j telik tőle, ha mindent gyermeki érzéssel végez s ha mindenkihez a családi rokonérzés temperamentumával kapcsolódik. Ez az anyás érzés új közeledést jelent Istenhez s ugyanúgy megérzik az emberekhez való viszonyunkon. Sőt többet mondok, nemcsak közeledést jelent az, hanem közellétet s odatartozást az Istenhez. A bűnös ember ugyanis elfordul az Istentől s minél jobban s többször fordul el tőle, annál inkább lesz ez elfordulásból taszítás »das Pathos der Distanz«; megfordítva, az Istent szerető ember Isten felé fordul s minél jobban szeret s minél gyermekdedebben s minél anyásabban, annál inkább lesz ez odafordulásból ragaszkodás és forró szeretet, »das Pathos der Gottesnähe«. Meg vagyok győződve, hogy a Szent Szűz tisztelete s szeretete ezt a »Pathos«-t neveli s szítja bennünk. Mily vigasz ezt érezni főleg most, mikor az Isten eltakarja jóságos arcát s lelke nagy katasztrófák szélvészében zúg végig a világon, — mikor a háború éles szántó-ekéjével forgat hantot s vág halálos sebeket a szívekbe! Ah, ilyenkor kell a szegény szívnek az anyai oltalom, ilyenkor kell, hogy ne sokat okoskodjunk, hanem hajtsuk le fejünket a Szent Szűz ölébe, azután pedig álljunk ki bátran: s dolgozzunk s szenvedjünk, ahogy az élet sora azt mireánk hozza, tudván azt, hogy ő is keresztúton járt s kereszt alatt állt s nem kételkedett, hanem hitt s szeretett. Megért s megvigasztal majd Ö minket is, hogy ugyanazzal a hittel s szeretettel legyőzzük a világot, megsegít, hogy bátorságra hangoljuk magunkat küzdelmeinkben s csendes, bízó megadásra áldozatainkban is. Jelszavunk pedig az legyen: Mária gyermeke sötét lélek, gyáva ember, elkeseredett existencia nem lehet. Én sem leszek az... Isten kegyelméből s a Szent Szűz szeretete által! Prohászka Ottokár. = Államsegély. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium 31166. sz. rendeletével Pápa városának az iparos- és kereskedelmitanonciskola után az 1914—15. évre 5000 K államsegélyt utalványozott ki.