Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-10-04 / 40. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKE. 19! 4 október 4. üres garatot mozgattak, őrleni való sem volt egy szem se a malomban. Az eljárás természetesen sommás volt; a két molnárt kihozták a front elé s ott 50 lépésnyire attól, elvették méltó büntetésüket. Cementes lövőárkok. Hogy az oroszok már régen készülhettek a háborúra, mutatja az is, hogy kifalazott, cementes lövőárkokban várták csapatainkat. Tettek is kárt bennük, de három ütközet után már púpozva voltak a lövőárkok hullákkal. Költő szeretnék lenni . . . Ott, »ahol az ember élete olyan, mint a viharba helyezett gyertyaláng«, ahol a vér látása szinte kivetkőzteti a katonákat emberi érzésükből, ott valaki megtelik honvággyal, hazakívánkozó, meleg szeretettel és ceruzával kuszált sorokba rója: a jelen pillanatban költő szeretnék lenni . . . Egy ismeretlen érzés dalra hangolja a lelkét, s «bár nem foglalkozása a versírás«, a levél második fele ritmikus sorokba igazodik, a sorok végén meg már rímekbe csendül. Mintha belőlünk szállna a sóhaj, mintha miénk volna a panasz: Messze tőlünk, Szerbiában valahol, Magyar honvéd szomorú, bús dala szól; Ott, a sötét, idegen föld fenekén, A világtól most búcsúzik a szegény . . . A világtól!... Az a világ olyan kis helyen elfér, hiszen alig vannak négyen. Egy jó feleség, akinek a szivét »megvérezte« a hadba induló honvéd, hisz' maga irja: Megvéreztem, halálos is tán sebe, Az enyém is fájdalommal van tele . . . . . . aztán három kis gyermek, egyik kedvesebb, mint a másik, az ő szivének meg legkedvesebbek . . . De ők ne sírjanak, csak annyi fiú nevelő-istápoló anyja, a haza sírjon miatta: Drága hazám, csak te sirasd fiadat, Soh'se fogok nyugodni e hant alatt; Hideg nekem az idegen, néma sír, Lelkem hozzád mindörökre visszasír . . . Elhalt a dal. Leszáll az este; az alvótábor fölött kigyúl a csillagtábor. Itt az álomlátások ideje. Tőlünk elszakadt árnyak járnak az alvó honvédek körül, fölkeresik földinket, Vágó Dezsőt is, kit a magyar haza velünk együtt visszavár. IRODALOM. Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. (Megjelen havonként kétszer: 5.-én és 20.-án. Évi ára 12 korona. Budapest, VIII., Horánszky-u. 20. sz.) — Legújabb száma most jelent meg a következő gazdag és változatos tartalommal: Benedek Püspök... — Tanulmányok: Háborúnk és a szabadkőműves irodalom. Burján Károly. — Az orosz fáraók. Dr Hadzsega Gyula. A szabadkőművesség eredete. *** Tárca. Magyarország felé. I. Bangha Béla S. J. Pajzs és kard: 32. Levélszekrény. A háború és az isteni gondviselés. bb. — A háború nem az az idő . . . r. — Religio depopulata. Szemlék és kritikák: Shakespeare összes színművei. Dr Yolland Artúr. — Dr R. von Hanstein. Biologie der Tiere. Dr Czilek Balázs. Napló: A szeretet hősei. Nagy Péter. — Német önérzet és német tisztességludás. n. p. — Az utolsó bréve. Jellemrajzok. Most jelent meg Bangha Béla S. J. Jellemrajzok a Kath. Egyház Életéből cimü munkájának negyedik- kötete, melyben Egyháziakkal és Szerzetesekkel foglalkozik élvezetes, könnyű stilusban. Megrendelhető a Mária Kongregáció szerkesztőségében. Ára 1 kor. Bernardinus a kath. egyházi szónoklat szolgálatában. Szerkesztik P. Hédly Jeromos, P. Tréfán Leonárd, P. Zadravecz István ferences áldozópapok. A most megjelent októberi száma 9 gyönyörű szentbeszédet közöl, pünkösd utáni XVIII.—XXI. vasárnapokra, Mindenszentek ünnepére, Halottak napjára, katonák eskütételére s kongreganisták felavatására. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, (Ferencrendi-kolostor). Felhívás. A háborús viszonyok arra késztettek több lapot, — így helybeli laptársainkat is, — Rogy az újság terjedelmét redukálják. sí »Pápa és Vidéke« e ?iehéz kürühnények között is megmaradt a rendes terjedelem mellett, hogy olvasóinak a régi, változatos tartalmat nyújthassa. Ez természetesen nem kis anyagi áldozatba kerül. Költségeink fedezése megkívánja, hogy az előfizetési díjak rendes időben s pontosan befolyjanak; fölhívjuk tehát azoti m. t. előfizetőinket, akik ezen kölelezettségük?iek ?iem tettek eleget, szíveskedjenek az előfizetési-dijat mielőbb lapunk kiadóhivatalába küldeni, hogy a lap küldése fennakadást ne szenvedjen. hirer. Október hatodikán. Ünnepnapja lesz a magyar nemzetnek a jövő hét keddjén. Ünnepli az aradi tizenhárom magyar vértanú emlékét, ünnepli eg)

7 ország népének szemefényeit, büszkeségeit, hőseit, kik nemcsak a czaták harcmezején, hol nagy eszmékért, nagy ideálokért küzdöttek, voltak azok, hanem hősök voltak, rettenthetetlen oroszlánok a halálban is. Nem a csatatéren haltak meg eszméikért, mint bátor, rettenthetetlen katonák, hanem a bitófán szenvedtek vértanúhalált 1 Október 6! Két szó, melynek hallatára elénk tárulnak a negyvennyolcas események, az aradi Golgota, az aradi tizenhárom. Sajgó sebünket, melyet dicső, de szomorúan gyászos haláluk ütött, évről-évre felszaggatjuk e napon. Elzarándokolunk lelkileg elhamvadt poraikhoz és ott esküre emelt kézzel megfogadjuk, hogy emléküket nem feledjük soha. K-S. Káprázatos rőtt sugarú levegőben szálltak. Szálltak magasan s merészen. Mert ezt volt az ő idejük. Ha eső esik, nem látunk, mint mikor könny futja át szemünket. Most pedig a látások ideje van. Látjuk a halált és a diadalt karonfogva s látni is akarjuk. A fekete gyász szinei s az erő, az élet piros szinei vad kontrasztban keverednek. S egymásba átfolynak. Akkor, mikor a vér is megfeketedik, a villódzó szembogár is megvakul. S amikor már nem látunk semmit . . . Ketten szálltak a magasban, a rőtt sugarú levegőben. S amit láttak, azt egyiknek életére, másiknak halálára látták. Ugv, mint alattuk is azok, kik a földön hevertek. Még a kilométerekre fekvők szemevillanását is megérezték s elküldték hozzájuk a halált acélburokban vagy nagy ólomtömbökben. Repülő halál szállt az emberek feje fölött. Egyik* magányosan, másik századmagával szállt alá. Mert a látás élet és halál úra volt I s a halál tűzből, hangból és vérből született. S ott szállt alá, ahol kevesebbet láttak... Ketten, látnivágyók magasba röpültek. Messze, nagy utat tettek meg s csak a föld húzta őket sokáig ölelő, halálos karjaiba. Lefonták magukról a karokat s búgó siklással jártak a magasban. Aztán meglátták egymást. S egymást keresték. Egyik mindig elől járt

r másik utána. Elszánt, vad bátorsággal. Ok egymáséi akartak lenni, egymást utolérni s egyedül maradni világok fölött és halál fölött... Egyre fogyott a távolság. Félméterre egymástól aztán már nem látták egymást. Egy-egy kedves nézés, egy-egy szerelmes arc csillogott szemükben. Nem látták egymást. csak a képeket. Millió és millió ölelő kar felnyúlt értük. S lebuktak a milliók ölelőkarjába. Holtan az élet közepébe. S törve hozták le a képeket, mik utolsó pillanatban vetültek eléjük ... (|. e.) — Október 4. A király névnapja alkalmából ma, vasárnap d. e. 9 órakor hálaadó istentisztelet tartatott a plébánia főtemplomban, amelyen 1. Kriszt Jenő esp.-plébános meghívta az állami és városi hztóságokat. Ugyancsak e napon biboros megyés püspükünk rendeletére reggel 8 órától déli 3Á 12 óráig szentségimádás volt Őfelsége jólétéért s a háború szerencsés kimeneteléért. — Gyászünnepély az áll. tanítóképzőben. A pápai m. kir. áll. el. népiskolai tanítóképző-intézet if], önképzőköre f. hó 6.-án (kedden) d. u. 3 órakor az aradi vértanúk emlékére gyászünnepélyt rendez, melyre az érdeklődőket tisztelettel meghivja. — A Vöröskereszt Egyesület javára perselyt tesz. ki az ifjúság — önkéntes, szives adományok gyűjtésére. — A veszprémi káptalan jótékonysága. A veszprémi káptalan a zákányi rk. iskola és tanítói-lak renoválási költségeihez 1000 koronát adományozott. — Uj tanító Döbröntén. A döbröntei. rk. iskolaszék Schell János bakonypölöskei tanítót választotta meg döbröntei kántortanítónak. Az új kántortanító nagygannai születésü s a pápai áll. tanítóképzőben szerezte 1911-ben úgy a tanítói, mint a kántori oklevelét.