Pápa és Vidéke, 9. évfolyam 1-52. sz. (1914)

1914-11-08 / 45. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1914 november 4. Hallgatnak most a szerb ágyúk. Ne legyen új szólalásuk! Sürög-furog hát az ezred. Nincs, ki félne. Nincs, ki reszket. Csak egy század reszket csupán Örömében a harc után: Az, kit vezet a vakmerő, A hadnagy úr: Bárdos Ernő. Tábornok úr elé állva Bárdos hadnagy azt ajánlja: Mig felkészül ez az ezred, Megszalasztja ő a szerbet. »Ha oly nagy a merészsége, Nosza rajta, vigye végbe!« — »Század, indulj!« — S a legelső A hadnagy úr: Bárdos Ernő. Néma éj van. Minden csendes. Madár alszik. Légy sem repdes. Nem csattan a szellő csókja. Föld a békét most álmodja. Halkan, bújva, mint a tolvaj, Mint a hazaküldött sóhaj, Hős századját viszi elő A hadnagy úr: Bárdos Ernő. Bokor zörren. Fegyver dörren. Fut az álom csatás pörben. Ágyú bömböl. És a földről . Alvó szerbet földörömböl. Kard megvillan. Csend elillan: Küzd a magyar holtaiglan. »Tűz !«-vezényel a rettentő, A hadnagy úr; Bárdos Ernő. Egy pillanat .... s a szerb látja, Jeruzsálem pusztulása, Ami itten reája vár S fut, ront, repül, mint a madár. De nem igy a vitézebbje. Tűzet ont, inig hagyja sebje. Amig nincs ott a szerbverő, A hadnagy úr: Bárdos Ernő. Fekete éj meg van ölve. Piros vére hull a földre. Fürge hajnal vitézsége Vérszin zászlót tüz az égre. Dugó-hegyen leng a párja: Háromszínű büszke szárnya; Ott a század, a harcnyerő, Csak egy nincs ott: Bárdos Ernő. Tábornok úr dicsérgethet: E századba nem ver lelket. A szerb ágyúk elfoglalva. De hadnagyuk meg van halva. Ily szép hajnal tán sohse volt. De őnekik gyászbaborult. Század szeme egy könnyeső Teéretted: Bárdos Ernő. Ezüst Drina tündérvölgye Ködfátyollal van befödve. E ködfátyol szemfödele, Ki a szemét most hunyta le ... . Cserkoszorús hegyek orma Borúi e bús sírhalomra, Alatta egy csendben fekvő, A hadnagy úr: Bárdos Ernő. Szepessy László, HÍREK— Bíboros Megyéspüspökünk névünnepén, szerdán, a plébániai főtemplomban d. e. 9 órakor ünnepélyes szentmise volt. Ez alkalomból a pápai esperesi kerület papsága nevében Kriszt esperes a következő üdvözlő táviratot küldte Oeminenciájához: »Főmagasságú Bibornok, Püspök Úr! Kerületünk hódolatteljes szerencseki vágatainak kegyes elfogadását kéri Kriszt Jenő esperes«. — Halálozás Nagy csapás érte Marcaltő katholikusságát: lelkipásztora, Domnanich Sándor a mult kedden elhunyt. Váratlanul jött a csapás, bár a boldogult már sok éven át betegeskedett: hétfőn este még jókedvűen elbeszélgetett nála tartózkodó bugával s kedden reggel holtan találták ágyában. Temetése nov. 6.-án délelőtt volt a falu s a környék nagy részvételével. Nemes lélek volt, igazi atyja híveinek, akiknek minden ügyét önzetlen, nagy szeretettel szolgálta. Hogy mennyi szeretettel tudta magához láncolni híveit, annak megható bizonyítéka, hogy legutolsó állomásáról, Tapolcáról is jöttek régi hívei, hogy elkísérjék utolsó útjára. Nemes, mély lelke megkapja jutalmát Attól, kinek lelkes, buzgó, egész szivével papja volt. — Eskületétel. Grátzer János, az új igazgató-tanító a mult vasárnapi 9 órai nagymise alatt tette le az apostoli hitvallást Kriszt Jenő esperes kezeibe. — Mindenszentek ünnepén a szokásos istentiszteleteket vallásos buzgósággal látogatták a pápai hivek. Sokan vettek részt az esti halottak litániáján is, melyet Kriszt Jenő esperes mondott. Ez alkalommal a szentbeszédet Németh Imre káplán tartotta. Litánia után nagy számban keresték fel a vallásos hivek a fényesen kivilágított temetőket. — Hősi halál. A hivatalos veszteség-kimutatás 44. száma szerint Szita Gyula, a 19. honvédgyalogezred népfelkelő hadnagya hősi halált halt. A megboldogultat nagyszámú rokonsága gyászolja. — Tanítói tanácskozmány. A pápai rk. elemi népiskolák tanítótestületei mult szombaton d. u. 4 órakor tartották rendes havi tanácskozmányukat, melynek tárgysorozatán igazgatói jelentések, a tanulók előmenetele s erkölcsi magaviselete stb. szerepelt. — Az ifjúság; kegyelete. A bencés főgimnázium tanulói az idén is lerótták kegyeletüket kedves halottjaik iránt. Halottak napján d. e. 8 órakor hallgatott gyászmise után tanáraik vezetése mellett kivonultak a Kálvária temetőbe, hol felkeresték kedves halottjaikat, kiknek sírjánál énekeltek s imát mondottak. — Az állami tanítóképző ifjúsága pedig Mindenszentek napján délután 3 órakor látogatta meg az alsóvárosi sirkertben fekvő kedves halottjait. — Tanítóválasztás. A nagyteveli róm. kath. elemi népiskolánál szervezett III. tanítói állásra az iskolaszék Auguszt Lajos oki. tanítót választotta meg. — Ismét egy hőst temettünk egy kedves ismerősünket, egy földinket. A megboldogult ifjú hős, Mező Ignác, az északi harcokban hősiesen küzdve, súlyosan megsebesült s egy morvaországi kórházban halt bele sérüléseibe. Szerető hozzátartozói hazahozatták, hogy az édes szülőföldjén nyugodjanak porai. A Kálvária templomban ravatalozták föl. Temetése csütörtök délután fél 4 órára volt kitűzve, de már 3 óra tájban rengeteg nép lepte el a templom előtti terett Megjelentek bajtársai is, a 7-ik honvédhuszárezred tisztikara, s egy szakasz huszár, úgyszintén a gróf Esterházy Hadikórház sebesültjei. Fél 4 órakor kezdődött meg a gyászszertartás, melyet a megboldogult sógora, Németh Gyula egvházaskeszői esperes végzett Dragovics István hitoktató és Németh Imre káplán segédlete mellett. A temetési szertartást az állami tanítóképző IV. éves növendékei végezték úgy a kápolna előtt, mint a sírnál. Németh Gyula beszentelte a sírt s a kivonult bajtársak disztiize mellett lebocsátották az ifjú hőst a sirba. A sirnál a bencés főgimnázium s a ref. főiskola növendékei gyönyörű gyászdalokat énekeltek. Ifjú hősünk! Találjon nyugodalmat nemes lelked és pihenjen tested békén a magyar vér áztatta édes anyaföldben! Édesítse meg örök nyugalmadat lelkünk meleg szeretete, mellyel emlékednek adózunk! Ovéidnek fájdalmát pedig enyhítse az, hogy »Sokat élt, mert meghalt a Hazáért!« Koszorút küldtek a következők, a következő felírásokkal: »A 7. honvédhuszárezred pótszázad és népfelkelők pótfélszázada. A harcban elesett bajtársnak«. — »A legjobb testvér és sógornak. Mariska és Kálmán«. —»A hazáért elvérzett tagtársnak. A pápai Polgári Kör«. — »Hős voltál, pihenj nyugodtan. Bátyád és Sógornőd«. — »A haza védelmében elesett hősnek. A pápai magy. kir. dohánygyár«. -— »Vöröskereszt Egylet«. — »Szeretettel keresztszülőid«. — »Gróf Esterházy hadikórház sebesültjei. Hős bajtársunknak«. — »Szeretett Testvérnek és Sógornak. Bözsi és Jani«. — »Szeretett vömnek. Anyósod«. — »A pápai Kereskedő Ifjak Önképzőköre. Dicső hazánkért elhunyt hős tagtársunknak«. — »Felejthetetlen, drága jó férjemnek. Szerető Irmád«. — »Szeretett jó fiunknak. Szüleid«. — »Bátyánknak. Anna és Imre«. — »Náci bátyánknak. Kálmán, Magduska, Janika«. — És több névtelen. — Ideiglenes adminisztrátor. A halálozás folytán üresedésbe jött marcaltői plébánia ügyeinek vezetésével a kerületi esperes addig is, mig a biboros megyéspüspök véglegesen intézkedik, Kreutzer Ferenc káplánt bizta meg. — Iparosok figyelmébe. A technológiai iparmuzeum igazgatósága 1915 és 1916. évekre ipari továbbképző tanfolyamot szándékozik felállítani. Akik ezen tervbe vett tanfolyamokon részt venni óhajtanak, azok az ipartestületi jegyzőnél bővebb felvilágosítást nyerhetnek.