Pápa és Vidéke, 7. évfolyam 1-52. sz. (1912)

1912-06-23 / 26. szám

6. PÁPA ÉS VIDÉKE. 1912 junius 16. Az áll. polgári leányiskola záróünnepe. (f.) Manapság, ha az ember lelke jobb felének méltó esztétikai élvezetet akar nyújtani, elmegy dilettáns előadásokra, amelyeken a fiatalság ifjú birtokosai verik a lantot. Milyen szép akkordok! A lelkünkbe kapnak s a szivünk százszorosan zengi vissza a nemes ideálok, napsugaras lelkek örökszép himnuszát. Az áll. polgári leányiskola június 20.-i, a színházban tartott záróünnepén ilyen nemes élvezetben volt részünk. A műsort megnyitó dalok fülbemászó melódiája méltó preludiuma volt a bájos »Tavaszi történeknek. Gyönyörűség volt nézni a tánctempóban felvonuló tavaszt a maga virágaival és lepkéivel. Egyiket sem emelhetem ki, mert mindegyik páratlan volt. Az eltévedt ibolyát (Thurn Ilona alakította igen ügyesen) a há-" lás nefelejts veszi oltalmába s együtt hallgatják »A csermely mesé«-jét, Hamupipőke történetét. Ez az élőképsorozat viharos tetszést váltott ki a lelkekből. A tündér, a Hamupipőke, a herceg, a manók, a mostoha, örökké élő alakjai a játszi képzeletnek. Mikor a pici kis kacsok a lakodalmi menetnél lelkesen tapsoltak, arra gondoltam, hogy az emancipáció egyik titkos rugója, illetve oka a szép, szerelmes hercegek hiánya. (»Ha nincs nékik, majd lesz nékik!«) Mozart: Phantasiá-ját Schneider Terike interpretálta kiváló technikával s ügyes nűanszirozással. ,Az árva karácsonyjá'-t, e poétikus karácsonyi történetet úgy a szavaló Drach Ivlementin, mint a szóló részeket éneklő Wurnfeld Róza és Schneider Terike nagy hatással adták elő. Husz Lajos allegóriája »xVldjuk meg a magyart!« zárta be a műsort. Egymásután vonulnak fel a hősi költés, a történet, a tánc, lantos költészet, vígjáték stb. múzsái (mindmegannyi elegáns úrileányok) s áldást mondanak a sokat szenvedett, de most már szabad magyarra. Szőllősy Mici, a szabadság remek megszemélyesítője, mesés toalettben, karddal az oldalán (akárcsak egy »kardos« egri menyecske) fogadta a múzsák előadását és hódolatát. Végezetül a „Himnusz"-szal az ajkukon mondtak búcsút a jelenvolt nagyszámú érdeklődőknek. Szép ünnep volt. Meghajtjuk a zászlót. Csizmadia-munkások bérharca. Nehéz időket élünk. A megélhetés gondjai soha nem tapasztalt súllyal nehezednek vállunkra. Örökös az elégedetlenség a napról-napra fokozódó drágaság miatt. Az anyagiakért való küzdés ma már lefoglalja teljes időnket. Sivár e tekintetben a jelen és egy cseppet sem biztató a jövő. Halljuk, hogy a csizmadia-munkások bérharcot akarnak indítani. Tűrhetetlen a helyzetük. Nem birják a reájuk nehezedő drágaságot ők sem. Ugyan mit bocsássanak áruba ezek a szegény páriák, akiknek nincs egyebük, mint a két kezük, amely munkában van estétől-reggelig és mégsem birják megkeresni, amiből tisztességesen megélhessenek. Kénytelenek tehát a munkájuk, az erejük árát magasabbra szabni. Ez az egyedüli eszközük, amellyel némileg biztosíthatják betevő falatjukat. A munkaadók is érző szivü emberek, akik épúgy nyögnek, nyomorognak a terhek súlya alatt, mint ők. Sorsuk össze van kötve, hogy ne mondjam nőve, a munkásaik sorsával. Ép azért nem hisszük, hogy a munkaadók elzárkózzanak jogos kérelmeik teljesítése elől. Bizunk benne, hogy szép uton-módon, kölcsönös megértéssel, a méltányosság határain belül csakhamar létrejön a béke. Ehhez nem kell más, csak mind a két félről eg}' kis jóakarat. A bérmozgalom jogosultságát elismerhetik a munkaadók, de el kell ismerniök. Yirághalom pusztára. Ott rohamosan hervadt és egy szép napon itthagyta az ő jó úrát s elköltözött egy szebb világba, hol nincs szenvedés, csak örök, tiszta szeretet. Oszkárt egészen összetörte a csapás. A hatalmas férfi olyan lett, mint .a villámsújtott tölgy. Érezte, hogy e helyen, hol minden bokor, minden fűszál Klárikájára emlékezteti, nem gyógyul meg soha. Ha fellépett a vadszőlővel befutott verandára, szinte várta, hogy hozzásimul a kis Klára és súgni fogja: En édes jó uram . . . De Klárika kint nyugodott a hársfalombos sir alatt Halom község csendes temetőjében, mely a puszta mellett terült el. A vadszőlős verandára odalátszott a márványkereszt. Oszkár fájdalma hónapok múlva is oly erős volt, mint az első napon. Elhatározta tehát, hogy birtokát eladja s hosszú útra kél s ha lelkének sebe beheged, majd máshol kezd új életet. Újságban hirdette a birtok eladását. Alig pár hétre sürgönyt kapott Ernőtől, mely érkezését jelzé. Mily megváltozva találkozott a két férfiú! Oszkár megtörve, — Ernő is sápadt volt s nagy, ábrándos szeme mélyen beesve feküdt. Elpanaszolták bajukat egymásnak. Ernő hosszú, kinos betegségről regélt, mig Oszkár borzasztó veszteségét inondá el. Ernő előadta, hogy mivel apja pár hét előtt kiadta örökségét, szeretné megvenni a birtokot. Oszkárnak nagyon jól esett, hogy birtoka nem kerül egész idegen kézre. Hamar megegyezett Ernővel s pár hét múlva már ő volt a jogos tulajdonos. Oszkár végleges távozása előtt együtt ment ki a két férfi Klárika sírjához. Oszkár megkérte Ernőt, hogy legyen gondozója a sirnak, aztán zokogva búcsúzott el attól a helytől, hol kis Klárija nyugodott. Elment idegenbe, hogy lelke sebére irt találjon, mig Ernő csak itt tartotta lehetségesnek vérző szive íájdalmát csillapítani, ahol Klárika nyugodott. Este, ha kiült a vadszőlős verandára, eljátszotta tilinkóján bús, szomorú dalait. A szellő szárnyra kapta s elvitte a kis Klári sírjához. S ha feljöttek a csillagok, kereste, kutatta: váljon melyik lehet az, mely nem tudott a földön maradni, hanem visszatért oda, honnan egykor leszállott . . . (Vége). Hiszen a szemük láttára folyik az élettel való küzködés, sőt maguk is résztvesznek benne. Miért tagadnák meg akkor attól a szegény munkástól a jobb falatot, ha megadhatják ? Nekik veszteni valójuk vajmi kevés. Ha többet fizetnek a munkásnak, drágábban adják a cipőt, csizmát. Itt vesztes egyedül csak a fogyasztó közönség lehet. Az ő bőrére megy az egész vásár. Ép azért nagyon ajánljuk mind a két fél figyelmébe, hogy ne hagyják számításon kivül ezt a harmadik tényezőt sem. Különösen a munkaadók ne emeljék a kész áru értékét két koronával, amikor ők esetleg csak 1 korona többletet fizetnek. Viszont a munkásokat arra kérjük, higgadtan mérlegeljék a helyzetet. Ne ragadtassák el magukat. A Keresztény Munkásegyesület kebeléből indult ki a mozgalom, s ez az egyesület mindig hivatása magaslatán állott és amikor védelmébe vette a munkást s becsületes megélhetést követelt a számára, tette ezt a keresztény felebaráti szeretet parancsából, amely egyaránt kötelezi a munkaadót, a munkást és a fogyasztó közönséget. Amint nem hagyja kizsarolni az egyiket, nem hagyja kihasználni a másikat, a másik tehetetlenségét. Voltak a munkaadók között olyanok, akik az egész mozgalomért az egyesület tevékeny, búzgó elnökét okozták. Ezek a rövidlátók a hibát mindig másban és másokban keresik, de sohasem magukban, vagy a kényszerítő helyzetben. Akik ismerik a csizmadia-munkások helyzetét, -— pedig nekik ismerniök kell — azok látják azt a nyomorúságot is, melyben süllődnek. Napi 13—14 órai munkával alig birják megkeresni, amire napról-napra szükségük van. Ok is emberek. Nekik is élniök kell. Jussuk van hozzá, ezt nem vitathatja el senki. Máshol nem kereshetik megélhetésüket, mint itt, ebben az országban. A munkaadók csak önmagukat becsülik meg, ha dolgozó munkásaik követeléseit nagylelkűen, szeretettel teljesítik és így az esetleges gyűlölködés hejyett a sokkal szebb és sokkal jövödelmezőbb szeretet tér ismét vissza a munka otthonába, a műhelybe. HÍREIK. — Személyi hip. Jung Benedek pannonhalmi székesegyházi hitszónok, a helybeli bencés főgimnázium volt népszerű tanára, a hét folyamán több napot töltött városunkban. Nagyszámú jó barátai és ismerősei mindenütt igaz szeretettel látták viszont a kedves modorú, nemes lelkületü fiatal tanárt. — Sikeres magánvizsgálat. Esterházy Sándor gr. két fia: Péter és János pénteken d. e. tette le a magánvizsgálatot a helybeli bencés főgimnázium tanári kara előtt. Az előbbi a IV., az utóbbi a II. osztály anyagából vizsgázott szép sikerrel. A vizsgálaton jelen volt Marcaltő nemesszivü ura, Esterházy Sándor gróf is, aki érdeklődéssel hallgatta fiai feleleteit. — Záróünnep. A bencés főgimnázium f. hó 25-én, kedden d. u. o órakor tartja záróünnepségét gazdag és változatos programmal.