Pápa és Vidéke, 4. évfolyam 1-52. sz. (1909)

1909-11-07 / 45. szám

6. oldal. Pápa és Vidéke 49. szám az sincs; ez is, az is kellene, mert a sok háj-báj sopánkodásból még semmi sem lelt Se azt ne várjuk, mig valami élelmesebb náció megcsinálja azt, amire nekünk van szükségünk, neki pedig haszna, hanem a kaparj kurta, neked is lesz elvét vegyük elő és sok kicsi ember apró erejét összehozva, egy eredőbe összekapcsolva sok kis erővel nagyot alkossunk! A sok-sok százezer meg millió koronákat is részvénytársaságban tudják összehozni egy-egy cél érdekében, mi is, a mi kicsinynek látszó, de nekünk nagy érdekeket kart karba fűzve, vállat válhoz vetve egymást a szövetkezés terén segítve mozdítsuk elő. Azok a sopronmegyeiek megmutatták, hogy érdemes szövetkezni; azt is megmutatták, hogy ki-ki a maga szükségletét jól ismerve, ne várjon minden falu, minden érdekkör külön-külön felszólalásra. hanem ha valahol valami szükség van, akik érzik, akik szenvedik valaminek a hiját, — szövetkezzenek. Első sorban saját eyyéni függetlenségüket, másodszor saját zsebüket szolgálják ezzel. A vértanuk Máéért — Damjanichné levele a magyar nőkhöz. — Minden emlékmű, mely nagyjaink emlékezetet jelöli, a hazafias érzelem Menmomszobrává válik; szava elhat, a leghidegebb szivig is, hogy bennük e hon. e nemzet iránt szeretetet fakasszon, De ha szent az a hely, mely nagyjaink életére, tevékenységére emlékeztet, mennyivel, szentebb az, melynek porát őseink vére áztatta, hol utolsót sóhajtott életüket föláldozó honszerelmük ! . . . Más nemzetek kincsen, aranyon tennék maguk tulajdonává az ilyen helyet egy pillanat alatt — s nekünk magyaroknak, egypár ezer koronánk sem volt, egy év óta, hogy az aradi vértanuk vesztőheiyét örök nemzeti birtokául megszerezhessük ! A szégyen pírját kell, hogy arcunkra kergesse az a — szelid szóval élek csak — tunya nemtörődömség, amellyel a vesztőhely megváltására alakult bizottság felhívását fogadtuk, amellyel letiportuk legnagyobb hőseink iránt élő (?) kegyeletünket, ük életüket áldozták ami jelenünkért s jövendőnkért nekünk, a törpe utódoknak, nincs egypár koronánk, nemhogy ez áldozat nagyságát viszonozhassuk, hanem, hogy legalább az áldozat helyét a jövő számára megtarthassuk s esetleg kegyetlen kezek dulásaitöl megőrizhessük S ezt a rettenetes nemtörődömséget micsoda keseiüségge! kellelt végignéznie: nem végigszenvednie annak a nagy, szent asszonynak, aki a hősök legnagyobbikához fűzte élete sorsát viruló ifjúságától élete végéig. Micsoda kálváriajárás lehetett számára, midőn látta, hogy a nemzet kegyelete egykedvűen elfordul az adakozás perselyeitől, holott ő sohasem szűnt meg férje emlékét őrizgetve — nemzete érdekében küzdeni, dolgozni, alkotni. Ragyogó estélyekről, fényes toalettekről, ékszerekről hasábszámra számoltak be a lapok, de arról: megvan immár az aradi szent föld megváltására szükséges összeg — mi bántó ellentét — mindeddig nem olvashatott . . . Hol van az a sokat emlegetett magyar áldozatkészség, ha most nem hir megnyilatkozni 1 ? Ezek a gondolatok támadtak fel vádlólag lelkünkben, midőn eme nemes kéz azon levelekre figyelmeztetett bennünket, amelyeket Damjanichné aláírásával most küldözget : szét az aradi bizottság. A hősök hősének imádott neje, az alkotó, nemzetéért szive sza| kadtáig buzgó magyar nagyasszonyok mintai képe, akit csak hódolatunk illetne, kérelemi mel fordul a magyar nőkhöz: terjesszek is: merőseik körében azokat az egykoronás i sorsjegyeket, amelyeknek árából talán összei gyűlik az aradi vesztőhely megváltásához még j hiányzó pénzösszeg, hiszen csillogó ékszer, j automobil meg egyébb nagyrabecsült holmi ! kecsegteti a mindig nyereségre vágyókat, j Magyar asszonyok! Ha volt lelkünk egy év ' óta végigjáratni Damjanich özvegyével a ke| serüségnek ama kálváriáját, legyen meg most I bennünk az az erős szándék, hogy ennek a 1 szent, asszonynak szavát nem engedjük a j pusztában elhaló szóként elhangzani s meg| teszünk mindent a magunk körében, hogy a i sorsjegyek egytől-egyig elfogyjanak s igy megszerezzük neki azt. az örömet, hogy az ige t.estté válhasson. Akinek volt valaha vágya, mely tündérszinbe vonta leányálmait, mely asszonykorában megremegtette a szivét s verőfényessé tette napjait: óh az hallgasson 1 annak az ezüsthajú, finomlelkü nőnek könyörgő szavára, akinek egész életén át egy szent vágya volt: a vértanuk földjének megszerzése a magyar nemzet számára. — Mi dicsőség í volna a magyar nőkre, ha azt a fönséges I gondolatot, amelyet a férfiak nem birtak megj valósítani, lelkesedéssel és kitartással valóra I váltanák. Magyar asszonyok, hallgassatok | Damjanichné kérő szavára. | Iskolaszék! gyűlés. A róm. kath. iskolaszék a mult vasár• nap d. u fél 4 órakor, a belvárosi elemi isj kólában ülést tartott, Kriszt Jenő esperesI plébános egyházi elnök és Sült József elnök! le te mellett. A mult. ülés jegyzőkönyvét felolvasás után, mivel ellene alapos kifogás nem találtatott; hitelesítették. Hanauer Zoltán iskolaszéki tag, napirendre térés előtt interpellálja az elnököt, a gyűlési meghívók túlságos bősége miatt, mely szerinte nem szükséges, annyival is inkább, mivel a mostani meghívókban majdnem mind személyi ügyek vannak felvéve és még hozzá olyanok, amelyek az illetőkre nézve nagyon is kompromitálló adatokat tartalmaznak. Lriszt Jenő, esperes-plebános saját védelmére felhozza, hogy őt a meghívó ilyetén való kiállításában nem vezette semmiféle rossz indulat, hanem csak az iskolaszéknek egy régebbi kiváltságát teljesítette, amikor a tárgyalás alá kerülő ügyeket bőven részletezi a meghívóban. A jövőben azonban az interpelláló kívánsága szerint fog eljárni. A választ ugy az iskolaszék, mint az interpelláló tudomásul vette. Majd másfélórás vita indult meg ezután a tárgysorozat első pontjánál, melyben az iskolaszéki tagok legnagyobb része részt vett. Ezek közöl említést érdemel Mészáros Károly felszólalása, aki tendenciát lát már a gyűlési meghívónak a szövegezésében is e tárgynál, amelyben az elnök mintegy a saját véleményét is közli az illető tárgyról. Tehát némileg pressionálja az iskolaszéki tagokat Felhozza azokat az enyhítő körülményeket, melyek, ha azok mizeriás állapotok fennállnának is, akkor sem esik oly szigorúan az elbírálás mérlegébe. Szokoly Ignác, nem fogadja el az enyhítő körülményeket, sőt az olyan tanítónőket, akik szerinte részesei annak, hogy a szülők nem viszik hozzájuk a gyermekeiket, hanem • mind az irg. nővérek zárdájába kívánják taníttatni, pellengére kell állíttatni (szerencsére hívőkre és követőkre nem talált) a Mátz József, ig.-tanító, megdönthetetlen statisztikai adatokkal bizonyította be, hogy az alsóvárosi elemi iskola osztályai és az irg. nővérek zárdájában levő osztályok létszáma között alig 7—8 a különbözet. Egyben felhozza azokat az okokat is, amelyek a szülőket az irg. nővérek iránti szimpatiára hangolják, de amelyeknek korántsem az alsóvárosi tanítónők az okai. Az érvekkel megokolt beszéd nagy hatást tett az iskolaszéki tagokra. Marton József iskolaszéki tag, szép szavakkai emlékezik meg a látogatása alkalmával tapasztaltakról az alsóvárosi iskol anan. És mint az egyik osztály vizsgái elnöke, szintén a legteljesebb megelégedését nyilváníthatja az ott tapasztalt eredmény felett. Tehát eleve kizártnak tartja, hogy azok a vádak fennálljanak és kénytelen ő ezek utáni vádakat visszautasítani és egyúttal elitéii mindazokat, akik ily vádakkal nem átallottak az j iskolaszék elé jönni. Felszóllií.ja Keresztes j Gyula iskolaszéki tagot, aki szintén az alsój városi iskoláiban a vizsgán, mint elnök szereI pelt ép a kérdés alatt levő osztályb m, nyilatí kőzzék, vájjon mennyiben igazak a felhozott í vádak? Az önzetlen szavak szintén nun téí vesztették el hatásaikat. I Keresztes Gyula azért is, mert az előtte 1 szóló egyenesen ráhivatkozott, de különben is felszólalt volna e tárgynál, amennyiben az ő elnöklete alatt folyt le az évvégi vizsgálat a nevezett osztályban és nyugodt lelkiismerettel mondhatja, hogy a tapasztaít. eredmény csak dicsőségére lehet az osztály tanítónőnek. Egyben pedig tekintettel az osztályok túlzsúfoltságára, hozzájárult Mészáros K. polgármester indítványához, hogy ideiglenesen már a mostani gyűlésen egy tanítónő választassuk. Az iskolaszék egyhangúlag Somogyi Anna tanítónőt alkalmazta. Fizetését 300, majd 400 és végre véglegesen 500 koronában állapította meg. A tárgysorozat második pontja ismét hosszabb vitára adott alkalmat és azt nagyon is a »pajtáskodás« jegyében tárgyalta az iskolaszék egy része. Mig végre Sült Józseí elnök felvilágosító szavai után az iskolaszék 16 szavazattal 6 ellenében szigorúan i meginti Nagy György iskolaszolgát, hogy a | jövőben nagyobb tisztelettel viseltessék az ott ! lakó hitoktatóval szemben, úgyszintén az ajj tók ok nélküli csapkodásától tartózkodjék. Az iskolás gyermekek közül azok, akik 1 szegénységüket beigazolják, ingyen tankönyí veket fognak a apui. Szokoly Ignác pénztárnok számadását a számvizsgáló bizottság átnézte és javaslatba hozta a felmentvény megadását; amit az iskolaszék határozatilag ki is mondott. Tekintve az idő előrehaladottságát, az | elnökség a gyűlés többi pontját a rövid időn ' belül összehívandó iskolaszéki gyűlésen fogja tárgyalni.