Paksi Hírnök, 2011 (20. évfolyam, 1-24. szám)
2011-08-26 / 16. szám
Paksi Hírnök 12 2011. augusztus 26. Süveges rév, Malom utca, Mónár út A képeslap egyik mozaikja a Süveges révet ábrázolja, a paksi Duna-partnak azt a részét, ahol a sétány véget ért. Az elnevezés jelentette a partszakasz nevét, innen lehetett a Fölső malomrév malmait megközelíteni, és a kis utca, vagy inkább köz (a csak lovas szekér szélességű lejáró) nevét is, ahonnan a hajdani Malom utcáról (ma ez a Deák Ferenc utca, előtte az ötvenes évektől Lenin utcának hívták) a rövidebbik úton lehetett a folyópartra jutni. A települések földrajzi nevei is megőrizték a közösségek életében valaha jelentős mesterségek emlékét, alábbi írásomban a molnárokra utaló paksi helyneveket veszem számba. Közülük a legrégebbi a Malomhegy, a település északi részén, az ún. Öreghegytől északra húzódó löszdomb, az első katonai felmérés (1785- 1786 között készített) térképszelvényén is megtaláljuk Mühlberg néven. Nevét feltehetően az itt, ezen a dombtetőn valaha működött szárazmalmokról kapta. A molnárokra utaló többi tulajdonnév a Paks északi és déli Duna-szakaszára települt hajómalmokhoz kapcsolódik. A legismertebb (a fentebb említett), az egykor hivatalos utcanévként is nyilvántartott Malom utca, így nevezték a Paks északi településrészén található, az ún. Fölső malomrévhez vezető kocsiutat, amihez a 6-os főút elkészülte előtt hozzátartozott még a mai Rókus utca eleje is. Az utcában, hiszen a parthoz nagyon közel volt, több molnárcsalád, s más vízi népek laktak. Újabban a paksiak Malomhegynek nevezik a régi Malom utca fölött húzódó dombtetőt is: „a Malom utca fölötti hegyet”, s az itt kialakított városrészt. A Malom utca széles kocsiúttal kanyarodott le a Süveges révhez, ahol molnárlegények várták a folyóparton a paksi és a környékbeli gazdákat, hogy dereglyéikkel a gabonás zsákokat a malmokra szállítsák. Innen eredeztethető az elnevezés is: bizony mindenkit, aki őrletnivalót hozott, szegényebbet, módosabbat egyaránt megsüvegeltek, vagyis kalaplevéve köszöntöttek. Az egykor forgalmas rév a dunai őrletés megszűnése miatt elveszítette jelentőségét, és a 6- os főút megépítése után az utca képe is megváltozott. A vízparton nyaranta az idősebb asszonyok egy ideig még továbbra is mostak, a fiatalok strandoltak, bár úszni tilos volt, de ezt senki nem tartotta be. Kis srácok jártak le itt piszézni a Dunára, a sok vizet szerető család tartotta itt a csónakját, hol egyikben, hol másikban hajnalonta horgászok is szerencsét próbáltak. Mindez már a múlté, a csónakokat ellopnák, snecizni fölösleges, nincsenek kacsák a baromfiudvarban, amik megennék. Nem is elegáns, mostanság horgászni halastavakra, klubok partszakaszaira járnak felnőttek és fiatalok egyaránt. A közelmúlt szebbik eseménye, hogy a lejáró mára betonozott, a Bezerédj iskola úttörő vízi rajának tagjai és a szülők társadalmi munkájával készült el, hogy a kocsikat, amellyekkel a hajóikat a gyerekek az Anna utcai tárolóból a vízre szállították, könnyebben lehessen húzni-tolni. Mára a vízpartot a sétányról is épített lépcsőn lehet megközelíteni, ám ez a partrész főként mint kutyasétáltató és -fürdető használatos. Napjainkra a Süveges rév lejáróját utcanévként, ha egyáltalán a közbeszédben megnevezik, csak Fiirt közként említik, a hajdani jó nevű kereskedőcsaládról, amelynek az üzlete az Anna utca sarkán állt, túloldali, „államosított” házukban pedig az ötvenes években a paksi vizirendőrség állomásozott. A dunai malmokban Józsefnaptól András-napig tartott az őrlés. A jégzajlásos téli hónapokat a Telelőben, a régi paksi vasútállomás alatt húzódó, mára kiszáradt FIolt-Duna-ágban vészelték át. Egyébként a vasúti fűtőház melletti erdőrészt is, ami körbevette a holtág vizét, a köznapi szóhasználatban a paksiak Molnárerdőnek hívták, hiszen a tulajdonosok télen naponta jártak erre, hogy ellenőrizzék a Telelőben lehorgonyzott malmaikat; ha tüzet raktak, itt szedték a fát hozzá. A folyó déli szakaszára, az ún. Alsó malomrévbe települt malmokat a Fő utcáról a Báró (ma a Táncsics Mihály) utcán, a Tolnai útról a hajdani Kispáskomon át vezető Molnár (Mónár) úton lehetett megközelíteni. A hajdan forgalmas földutat ma kevesen használják, nyomvonalának egy része a sóderkirakóhoz vezető út. A mellette húzódó Molnár árokban felgyűlő és kiáradó esővíz az utóbbi években gyakran okozott bosszúságot és jelentős károkat a Dunára húzó újvárosi kiskertekben. A malmok megszűnése, a határrész gazdasági és útviszonyainak megváltozása miatt ezek a nevek a hivatalos utca- és dűlőnévjegyzékben nem szerepelnek, jóllehet a tősgyökeres újvárosiak a mindennapi beszédben mind a mai napig így említik őket. A paksi Vörösmalom dűlő nevének legendáját Jókai Mór is megörökítette, aki írásában Petrich Mihálynak, s az ő példás gazdálkodásának állított emléket, és ennek kapcsán számolt be a „veres ormú malom” felépítéséről. Petrich a XIX. század első felében költözött családjával a Paks és Kömlőd határában elterülő elvadult, lápos területre. (Folytatás a 13. oldalon)
